Az "első európaiak" az ellenségeiket ették meg, közülük is elsősorban a gyerekeket és a kamaszokat - derült ki a leletek vizsgálata során. "Ez az első, jól dokumentált kannibalizmus, de valószínűleg nem a legrégebbi" - magyarázta José Maria Bermudez de Castro, az Atapuerca-projekt egyik társigazgatója.

A maradványokat egy barlangban fedezték fel; a csontok szét voltak szórva, összetörve, összekeveredve állatok - lovak, őzek, orrszarvúak, egyebek - csontjaival. Ez arra utal, hogy az embereket nem rituális, hanem táplálkozási céllal fogyasztották - tette hozzá a kutató.

Az atapuercai barlangokat a 19. század végén fedezték fel, amikor vasútvonalat építettek a hegyeken keresztül. Akkor azonban még nem volt mód a kutatások megkezdésére. Az első ásatások 1978-ban kezdődtek, és 1984-ben fedeztek fel 150 emberi maradványt. 1992-ben találtak egy teljes, ép csontvázat, két évvel később pedig több mint 800 ezer éves maradványokat.

Ez utóbbiak lehettek az első európaiak, a Homo antessorok, akik a Közel-Keleten, Észak-Olaszországon és Franciaországon keresztül vándoroltak ide Afrikából. A hely különösen alkalmas volt az emberi letelepedésre, a klíma ugyanis kellemes volt, a területet két folyó határolja, és gazdag volt az állat-, valamint növényvilága - vagyis nem az éhezés kényszerítette őket a kannibalizmusra.

Az ellenségeiket ették meg, és a leletek szerint ez a gyakorlat hosszú ideig volt általános. Mivel a legtöbb áldozat gyerek és kamasz volt, a kutatók feltételezik, hogy ezzel a cél az ellenség szaporodásának a megakadályozása volt.

Atapuercában a Homo antecessor izoláltan és a többiektől eltérően fejlődött. Elsősorban vadászott, de már használt eszközöket is. A környéket abban az időben sűrű erdő borította, amely elsősorban tölgyekből, gesztenye- és borókafákból állt. A rengetegben nyüzsögtek a medvék, hiúzok, párducok, rókák és hiénák.