Jeanna ma 19 éves - ő a világon az egyetlen, aki nem kapott oltást, mégis túlélte a veszettséget négy évvel ezelőtt. Kolumbiai orvosok ugyanazzal a módszerrel próbálnak most megmenteni egy nyolcéves kislányt, akinél egy hónappal ezelőtt diagnosztizálták az egyelőre gyógyíthatatlan betegséget.

A Cali-medencében található kórház orvosai egy hónapig tartották mesterséges kómában a gyereket- ugyanezt tették négy éve Jeannával is. A kislányt valószínűleg egy veszett macska harapta meg még júliusban, a betegség tünetei pedig augusztusban jelentkeztek nála, mert nem kapott oltást - számolt be az esetről Yolanda Caicedo, a kórház fertőző betegségekkel foglalkozó specialistája.

Ha valakit feltételezhetően veszett állat mar meg, öt injekcióból álló oltássorozatot kap; ezek elpusztult veszettségvírusokat tartalmaznak, és antitestek termelésére serkentik az immunrendszert. A páciensek emellett immunoglobulint (ebben az esetben szintetizált veszettség-antitesteket) is kapnak.

Ez a kezelés azonban csak akkor hatásos, ha a fertőzés után hat napon belül megkapja a beteg; ekkor még a tünetek nem jelentkeznek. Ha a tünetek már jelentkeznek, akkor nincs többé segítség.

Az egyetlen lehetőség ilyenkor az, hogy a fertőzöttnél mesterséges kómát idéznek elő - ezt tették annak idején Jeannával, és most Nelsy Gomeznél is, aki egy távoli kis faluban él, így nem kaphatott időben orvosi segítséget.

Caicedo doktornő nem mondta el, meddig tartották kómában a kislányt, csak annyit árult el, hogy pár napja felébresztették a gyereket, akinek stabil az állapota: nyitva van a szeme, és tudja mozgatni az ujjait, de nem képes járni, enni, beszélni, és az orvosok azt sem tudják, hogy lát-e. Ha meggyógyul egyáltalán, az biztosan hosszú és nehéz folyamat eredménye lesz - tette hozzá a doktornő.Jeannát annak idején egy veszett denevér harapta meg, de meg sem fordult a szülei fejében, hogy a kis állat megfertőzhette a lányukat. Mire három hónappal később jelentkeztek a tünetek - fáradtság, kettős látás, hányás és a bizsergés a bal karjában - már késő volt ahhoz, hogy oltást kapjon.

Az orvosok ezért úgy döntöttek, hogy "kikapcsolják" Jeanna agyát, hogy időt adjanak az immunrendszerének a betegséggel folytatott harcra. A módszert azóta milwaukee-i protokollként ismerik.

A veszettség azért halálos, mert a fertőzés következtében az agy képtelenné válik a légzés, a nyálképzés és a szívverés szabályozására - ezért lehetséges módszer az agyi funkciók elnyomása mindaddig, amíg az immunrendszer felkészül a kórokozók elleni harcra.

A módszer Jeannánál működött; néhány hónappal az után, hogy felébresztették a mesterséges kómából, a lány visszanyerte legtöbb kognitív funkcióját, a többi képességének visszaszerzéséhez is elég volt egy év. Ma már megvan a jogosítványa, és biológia szakra jár az egyetemen.

Vannak azonban maradandó nyomai is a betegségnek: a lány - aki valaha ígéretes sportoló volt - ma futás közben az egyik oldala felé dől, és nem teljesít olyan jól a labdajátékokban, mint korábban. Emellett a réginél lassabban, és néha kevésbé tisztán és érthetően beszél - ezek a tünetek azonban az orvosai szerint még csökkenhetnek majd idővel.