A néprajzkutató 1922. szeptember 23-án született Budapesten, apja az ismert író, Kodolányi János volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen néprajzi, finnugrisztikai, nyelvészeti és művelődéstörténeti tanulmányokat folytatott, 1945-ben szerzett diplomát. Attól az évtől volt a Néprajzi Múzeum munkatársa.

Kultúrpolitikai megfontolásból 1949-ben Pécsre, a Janus Pannonius Múzeumba helyezték, onnan 1957 végén került vissza a Néprajzi Múzeumba, ahol 1961-től osztályvezető, 1967-től megbízott majd 1969-től kinevezett főigazgató-helyettes volt. E tisztséget 1987-ig, nyugdíjazásáig töltötte be. A néprajztudomány kandidátusa címet 1966-ban, akadémiai doktori címet 1997-ben szerzett.

Ifj. Kodolányi János néprajzkutatóként és muzeológusként a finnugor és uráli népek magyarországi szakértője, a finnugor néprajz és filológia kutatója volt; ő gondozta a Néprajzi Múzeum páratlan finnugor anyagát. A finn-magyar tudományos kapcsolatok, például a rendszeres néprajzi konferenciák szervezője volt. Az ELTE bölcsészettudományi karán mindkét néprajzi tanszéken oktatott, 1976-ban címzetes docensi címet kapott.

"Érdemeit, tudományos és muzeológiai munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Muzeológiai tevékenységéért 1986-ban Móra Ferenc-emlékérmet kapott, életművét 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével ismerték el. 2002-ben a Finn Köztársaság elnöke a Finn Oroszlán Rend parancsnoki fokozatával tüntette ki, ezzel ismerve el a rokon népek körében végzett több évtizedes tudományos tevékenységét és a finn-magyar kulturális kapcsolatok terén végzett munkáját" - írta visszaemlékezésében a múzeum.

Ifj. Kodolányi János főként a finnugor néprajz különféle kérdéseiről, valamint kutatás- és tudománytörténeti problémákról írt tanulmányokat.