Az 1348-as pestisjárványt követően a velencei dózse és tanácsadói úgy döntöttek, hogy a betegség újbóli kitörésének megelőzése érdekében járványkórházat hoznak létre Lazzaretto szigetén.

A kórházat 1630-ban zárták be, a területen katonai bázist létesítettek, később kóbor kutyákat tartottak a szigeten, amelyet a hatvanas években teljesen elhagytak.

Nemrég azonban a Velencét az árhullámtól megvédeni hivatott gátrendszer tervezése kapcsán intenzív kutatásba kezdtek a területen, és a tudósok 1.500-nál is több csontvázat találtak.

Az ásatást vezető Luigi Fozzati kijelentette: gondolták, hogy emberi maradványokra bukkannak, de nem számítottak ennyire. A csontvázak 400-600 évvel ezelőttről származnak.

A kutatók számára a sziget így valóságos kincsesbányává változott, hiszen hihetetlen mennyiségű információ birtokába juthatnak. Azt máris megállapították, hogy a több száz évvel ezelőtt élt velenceiek közül sokan küszködtek háti sérvvel, a nehéz terhek cipelése miatt.

A leletek között vannak olyanok, amelyek tuberkolózisra, reumára és rosszul összeforrt csonttörésekre utalnak, ám a velenceiek többsége meglepően egészségesen táplálkozott, a kevés cukor miatt a fogaik állapota is kiváló volt.