A riói olimpiát egy politikai és gazdasági válságban lévő ország rendezi. Több száz brazil politikus ellen folyik büntetőeljárás. A botrányok miatt az ország számos vezetője még a megnyitón sem jelent meg.

Néhány sportcsarnok és az olimpiai falu nem készült el időben, mindenhol sitthalmok tornyosulnak. A berendezés hiányos, a szennyvíz-elvezetés nem tökéletes, az étel nem elég változatos. Az egyik műugró éppen élő adásban próbált lezuhanyozni, amikor a kezében maradt az uszoda kontárul felszerelt vízcsapja. Ez ugyanott történt, ahol 80 liter hidrogén-peroxid miatt a medence vize zöld lett és büdös, nem sokkal különb, mint a természetes vizek, amik annyira fertőzésveszélyesek, hogy a versenyzőknek azt tanácsolták: bele se nyúljanak, ha tehetik.

85 ezer ember vigyáz a rendre, de még az olimpia biztonsági főnökét, Felipe Seixast is kirabolták, rögtön a megnyitó után. Kifosztották Ryan Lochte aranyérmes amerikai úszót is - bár a brazil hatóságok vitatják, hogy ez megtörtént.

 Egy török újságírónőt a nyílt utcán támadtak meg, de senki sem sietett a segítségére. Egy médiabuszt kövekkel dobáltak meg, egy másik sofőrje olyan gyorsan hajtott rá egy fekvőrendőrre, hogy többen megsérültek a járművön, a lovasverseny sajtósátrára pedig több lövést adtak le. Egy brazil rendőr meghalt, amikor a társaival véletlenül behajtott egy nyomornegyedbe és a drogdílerek azonnal tüzet nyitottak rájuk.

A brazil munkaügyi minisztérium súlyos pénzbüntetéssel fenyegetett meg több céget, mert azok gyakran még elegendő ételt és vizet sem adnak annak a 6500 embernek, akik az olimpián dolgoznak.

Az is probléma, hogy Rió az olimpia hagyományos fizetővendégei számára a világ túlsó felén van. Ezzel, a rossz közbiztonsággal és a zika vírus terjedésével is magyarázható, hogy a lelátók néha félig üresek. A tervezett egymillió helyett csak félmillió néző van, és ők is jellemzően dél-amerikaiak. Ennek ellenére sok helyen hosszúak a sorok. A helyszínek messze vannak egymástól, a tömegközlekedés rossz, az önkéntesek nagy része pedig nem beszél angolul.

Más jellegű botrányok is vannak, amikért viszont már nem a szervezők a felelősek. Az orosz atlétákat doppinggyanú miatt egy kivétellel kitiltották az olimpiáról. A román olimpiai bizottság megbukott, mert a román sportolók ócska, hamis mezekben versenyeznek, ami leszakad róluk. Pat Hickeyt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagját jegyüzérkedés gyanújával őrizetbe vették. A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség több bírót és játékvezetőt kizárt az olimpiáról a korrupciógyanús ítéletek miatt. A Lengyel Súlyemelő Szövetség elnöke doppingügyek miatt mondott le.

Iszlam el-Sehabi egyiptomi cselgáncsozó nem volt hajlandó kezet fogni izraeli ellenfelével, ezért hazaküldték az olimpiáról. Így járt egy holland tornász, Van Geldert is, aki éjszaka mulatozott, és nem jelent meg a másnapi edzésen. John Anzrah kenyai atlétaedzőnek is haza kellett utaznia, mert egy kölcsönvett igazolvánnyal sportolónak mondta magát, és még vizeletmintát is adott, állítólag azért, mert éhes volt, és be akart jutni az olimpiai faluba, ahol ingyen van az étel. A férfi rúdugrás francia ezüstérmese, Renaud Lavillenie bocsánatkérésére kényszerült, miután az 1936-os náci olimpia közönségéhez hasonlította a riói publikumot. Christoph Harting német diszkoszvető azzal okozott botrányt, hogy a dobogó legfelső fokán állva vigyorgott, hintázott és grimaszokat vágott a himnusz alatt.

Balesetek és tragédiák is történtek. Egy lezuhanó televíziós kamera hét embert megsebesített az Olimpiai Parkban. Egy finn súlyemelő, Milko Olavi Tokola elájult gyakorlata után, de már jól van. Qëndrim Gurit, a koszovói olimpiai csapat tagját kerékpározás közben elütötte egy autó az Olimpiai Park közelében. Ő túlélte, Stefan Henze, a német szlalom kajak-kenu válogatott edzője viszont behalt a sérüléseibe, miután baleset érte a taxiját. Meghalt a francia tenisz válogatott fizioterapeutája, Patrick Bordier is; ő szívrohamot kapott.

Bizonyára ezekkel magyarázható a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnökének lesújtó értékelése. John Coates ugyanis azt mondta: a riói a legproblémásabb olimpia, amit eddig átéltek.