Kimi Antonelli lett a világbajnok 2026-ban a Forma-1-ben. Hogy ha a szezon előtt valaki azt mondja, hogy Mexikóvárosban ünnepelhet és úgy, hogy Russell még csak nem is a második, kinevetted volna?

Valószínűleg igen. És még inkább, hogyha ezt a melbourne-i szezonnyitó után mondja bárki, hiszen meg voltam győződve akkor arról, hogy Russellé lesz-e az év, tükörsimán. Körülbelül olyan Russell-évet vizionáltam, amilyent Antonelli futott. Szerintem a Forma-1-gyel foglalkozók 95 százaléka pont ugyanezt gondolta erről a szezonról. Alapvetően minden adott volt ehhez, Russell, aki most már évek óta a csapatnál van, megvívott Hamiltonnal, le is győzte adott esetben. Hamiltonnak nagyon nem feküdt az előző éra autóépítési rendszere, ezek a ground effect-autók nem igazán voltak vele barátságban, vagy ő az autókkal. De Russell egyértelműen felnőtt első számúvá a csapaton belül. Tavaly, ugye, Antonelli bejött mellé a csapatba, ott is látszott az, hogy Russellben megvan a tapasztalat, Antonellinek még tanulni kell. Idén nagyon jól sikerült az autó, ez már látszott a téli tesztek során. Az első hétvégén tükörsimán nyert Russell, Antonelli ellenben hibázott, összetörte az autót még az edzéseken. Utána a futam egyértelműen Russellé volt. Az a mondat, szerintem, mindannyiunk fülébe ott cseng, amikor a rádióban örömében azt mondja Russell, hogy imádom ezt az autót, imádom ezt a motort. Annál magasabban nem lehet évet kezdeni, mint ahogy Russell kezdte ezt ideit, és annál mélyebbre sem nagyon lehet süllyedni, mint ahova aztán Russell jutott.

Russellről is beszélünk, de Antonellit, hogyha nézzük, 20 évesen és 68 naposan lett világbajnok. Több mint három évvel döntötte meg Sebastian Vettel rekordját, aki eddig a legfiatalabb Forma-1-es világbajnok volt. Hogyan lehet ilyen hamar felérni a csúcsra?

- Itt mindennek össze kell állnia. Nyilván van egy Isten adta tehetség, elképesztő érzékkel született. Még azt sem lehet róla mondani, hogy egy átlagos Forma-1-es pilóta. Minden, amit veleszületett adottsággal hozhat bárki a Forma-1-es pályafutásába, az Antonellinél nagyon-nagyon magas szinten megvan. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a legjobb autóban ült idén, tehát az év elején toronymagasan a legjobb, most már, az év végére már nem annyira kiemelkedő, de még mindig elképesztően erős Mercedesben ül, ami lehetővé tette, hogy a legtöbb hétvégén a győzelemért harcoljon, és meg is szerezze ezeket a győzelmeket. Ráadásul vegyük hozzá, hogy lassan már tíz éve a Mercedes kötelékében van, még fiatal gokartosként figyeltek föl rá, pont az a Gwen Lagrue, aki most már a Red Bull utánpótláscsapatát vezeti, de hosszú időn keresztül a Mercedesnél vadászta a juniorokat. Ő lecsapott Antonellire, de ez nem azt jelenti, hogy csak Antonellit emeli ki ilyenkor, rengeteg versenyzőre lőnek ilyenkor a csapatok, és minden évben újabb és újabb merítés jön, és megpróbálják valahogy kitalálni azt, hogy a 10-11-12-13 éves fiatalok közül kiben van meg az, ami esetleg elviheti a Forma-1-ig, netán tán a Forma-1-es világbajnoki címig. De ez egyáltalán nem volt kőbe vésve, amikor Antonellit Mercedes színekbe öltöztették még gokartosként. Úgy voltak vele, hogy majd segítik a fejlődését. De az nagyon fontos része Antonelli korai sikerének, hogy minden lehetőséget megkapott a Mercedesnek köszönhetően. Alapvetően minden ajtó kinyílt, de nem azért nyílt ki, mert más tehetségeket háttérbe szorított ezzel, hanem mert eleve olyan extra tehetséges volt, hogy ezzel mindig élni tudott. Minden egyes alkalommal, mindenhol azonnal megvetette a lábát, bajnoki címeket nyert, volt, hogy egy éven belül több bajnoki címet is, és nagyon gyorsan vitt az útja a Forma-1 felé. Átugrotta ő is a Forma-3-at, amikor megnyerte a Forma Regionalt, a ma már FREC néven futó egykori FRECA-sorozatot, ami korábban a Forma Renault volt, azonnal fölvitték Forma-2-be. És a Forma-2-ben Bearman csapattársa volt, egyébként nem muzsikáltak jól, de azért, mert a csapat maga nem ment már abban az évben annyira jól. A Forma-2-ben nem villant akkorát, mint amekkorát sokan vártak tőle, de egyébként ahhoz képest, hogy az első Forma-2-es szezonja volt, nem ment rosszul, és még mindig elképesztően fiatal volt. Abban az évben derült ki, hogy Lewis Hamilton a következő idénytől a Ferrarihoz szerződik, a Mercedesnél azt mondták, hogy oké, dobjuk be Antonellit a mély vízbe, mert itt van nekünk Russell, és hogyha nem is működik a dolog, Russellre lehet építeni. Tökéletes döntés volt ez, merthogy az a két év, ami azóta lezajlott igazolta. Emlékezz vissza a monzai szabadedzéses beszállásra, amikor ripityára törte az autót, azt hiszem, a harmadik körében.

Nem is merték bejelenteni rögtön a döntést, hogy leigazolják, csak másnap.

És mindenki azt mondhatja, na, ez bizonyítja, hogy mennyire korai és elhamarkodott döntés volt a Mercedestől, de nem. Az elmúlt két év pont azt bizonyítja, jól látták, hogy mi van Antonelliben, és nyilván nagyon komoly tesztprogramot raktak mögé. Ez az, amit még ki akarok emelni, ennyit jelent, hogyha ott van az ember mögött egy komoly gyári program, amit már egyébként nagyon kevés versenyző kap meg, szinte senki, sok ezer kilométert tudott tesztelni korábbi Mercedes Forma-1-es autókkal, mert ezen keresztül is megpróbálták felmérni, hogy alkalmas-e rá, meddig tudják elvinni. És minden visszajelzés azt mutatta a Mercedesnek, még ott van az a veleszületett tehetség, amivel alkalmas lesz arra, hogy 18 évesen be lehet dobni a mély vízbe, még akkor is, hogyha tanulni kell, ezt a tavalyi éve bizonyította, de már tavaly is volt egy sprint pole-ja. Aztán az idei évben meg valami elképesztő nagyot lépett előre.

Jól kezdte az előző szezont, viszonylag jól is fejezte be, de azért a szezon közepe, az európai futamok többsége 2025-ben még nem sikerült jól Andrea Kimi Antonellinek. Toto Wolffnak többször meg is kellett védenie, sőt előfordult, hogy már nagyon meg sem tudta védeni, illetve emlékezhetünk, hogy bár Max Verstappennel jó viszonyt ápol, azért az Osztrák Nagydíjon kiütötte a verseny elején, ami aztán sokba került Verstappennek.

Sokba került Verstappennek, utólag nézve a tavalyi világbajnoki címébe, de ettől függetlenül nem romlott meg kettejük viszonya, ez egy olyan tipikus amatőr, Forma 1-es kezdő hibája, aki túl sokat akar túl gyorsan, még nincs teljesen összhangban az autóval és a helyzetével. Néha ezek a hibák becsúsznak. Verstappennél is becsúsztak annak idején, Hamiltonnál is, de mindegyiknél, akármelyik nagy világbajnokot nézed, a kezdeti éveikben nagyon gyorsan lépkedtek előre, és mindegyikük elkövetett kisebb-nagyobb hibákat. Ki többet, ki kevesebbet, de mindenkinél ott voltak ezek a hibák, mert a hibákon keresztül tanulnak. Szerintem kulcsfontosságú momentum volt, amit említettél, az, hogy a tavalyi nyár közepén, gyakorlatilag az európai szezonrészben Antonelli teljesítménye nagyon visszaesett. Utána aztán magára talált megint az ősz kezdetén. Ez annak is volt köszönhető, hogy a Mercedes változtatott a futóművön, egy csomó olyan módosítás jött, ami nagyon nem feküdt neki, és ezen keresztül próbálta magát ahhoz tartani, amit a csapat mondott neki, nem mert, nem is tudott azzal szembe menni, hiszen nem volt ehhez elég tapasztalata. Aztán pont a Magyar Nagydíjon beszélt arról, hogy visszaáll a korábbi futamok megoldásához, bármennyire is az új tűnik a jobbnak a Mercedes adatai alapján. Egyszerűen nem érzi magát jól az autóban, nincs meg az önbizalma. Emlékszem a Magyar Nagydíj sajtótájékoztatójára, illetve a paddockban tartott csütörtöki, a versenyhét előtti szokásos sajtóbeszélgetésre, ahol erről nagyon őszintén és hosszasan beszélt, és nekem már ott is feltűnő volt, hogy mennyire összeszedett, mennyire átgondolt mondatai vannak, és mennyire sok információval rendelkezik az autóról annak ellenére, hogy az első évében van. Nem arról volt szó, hogy vettek egy 18 éves gyereket, beültették, aki zsigerből elvezette ezt az autót, de fogalma nem volt, hogy mi miért történik, hanem nagyon is metodikus volt, és átgondolt azzal kapcsolatban, hogy ő most miért áll vissza egy korábbi verzióra. Onnantól kezdve megint jöttek az eredmények. Szerintem ez a minden részletre kiterjedő figyelem nagyon-nagyon sokat számít Verstappennek, meg annak idején Hamiltonnak és Alonsónak is. Mindegyik nagy bajnoknak, idehozhatjuk Schumachert is, és tényleg a végtelenségig mehetnénk, a maga idejében az volt az egyik kulcsfontosságú előnye a veleszületett tehetsége, a tempója mellett, hogy a riválisoknál sokkal több, a sikerhez fontos apró részletet még inkább kidolgoztak, még inkább képben voltak vele, akár stratégiailag, akár a rajtok szempontjából. Vagy a mezőnyben való csatározás, a szabályok ismerete szempontjából. Nézd meg Verstappent, állandóan a szabályok határán táncolva vezet, de ő tudja, hogy meddig mehet el. Vasárnap is volt erre példa, a mexikói futamon, amikor Hamilton megtámadta az új rajt után, de tudta, hogy ő van pozícióban, és nem hagyott helyet maga mellett, mert megtehette a szabályok szerint. Antonelli ebben is rengeteget fejlődött, szerintem, és a tavaly év közepi bukdácsolás szerintem pont jó lecke volt neki arra, hogy nem olyan könnyű itt az élet. Nem habos torta a Forma-1. Szerintem, hogyha nincs a tavalyi nagyon nagy visszaesés, akkor nem is lett volna ennyire erős idénre.

Érdekes, hogy pont Hamilton és Verstappen mellett ünnepelhetett. A két többszörös világbajnok a nyakába is vette. Szenzációs pillanatok voltak a tévéképernyőn keresztül is. Valószínűleg a képeket, videókat, hogyha 10-20-30-40 év múlva visszanézi, akkor is élete legnagyobb pillanataiként elevenedhetnek majd meg neki. Felnőhet Hamilton vagy Verstappen szintjére a következő években?

Abszolút úton van, itt a határ a csillagos ég, 20 évesen és 68 naposan már világbajnok lett. Ha belegondolunk, hogy Hamilton 41 és fél éves múlt már, Alonso a 46. életévét tapossa. Egyébként nagyon érdekes, csak egy nagyon pici kitérő. Alonso ma már idősebb, mint ahány évesen Juan Manuel Fangio az utolsó világbajnoki címét nyerte az ötből, tehát Alonso valami elképesztő módon feszegeti vagy kitolja ezeket a határokat, különösen a modern korban. De Hamilton is lassan közelít oda. De visszatérve Antonellire, akár még 25 éve is lehet a Forma-1-ben, amit egészen extrém kimondani. Nem gondolom, hogy 45 éves koráig versenyezni fog majd, de nem is lehet ez ellen semmit felhozni. Az viszont biztos, hogy így 20 évesen világbajnokként a következő 10-15 év, ha akarja, akkor biztos, hogy a Forma-1-ben zajlik számára, és az meg rengeteg esély az újabb vb-cím begyűjtésére. Nem is gondolom, hogy abból a szempontból kell Antonellit vizsgálni, hogy ő lehet-e a következő, aki megdönti Schumacher és Hamilton, meg Verstappen rekordjait, eleve most már nagyon sok rekordot megdöntött ezzel a vb-címmel. De azt gondolom, hogy a nagyságot nem is feltétlen darabszámban mérjük. Az én olvasatomban is, ez nyilván szubjektív, akinek egynél több világbajnoki címe van, teljesen mindegy, hogy az kettő, négy vagy hét, az már olyan formátumú versenyző, aki meghatározó pilótája, korszakos része a Forma-1 történetének. Mondom ezt úgy, hogy egyetlen vb-címet nyerni sem könnyű, és vannak olyan egyszeres világbajnokok, akik szintén nagy ászok. De aki meg tudja ismételni, az egy másik kategória. Aztán azt, hogy hányszor tudja megismételni, már nagyban múlik azon, hogy mennyire szerencsésen szerződik, milyen érában éppen hol van, nézd meg Alonsót. Hamiltonhoz viszonyítva. Amikor éppen jókor vagy jó helyen, az nagyon sok vb-címet tud hozni egy csapatnál, ha rosszkor vagy azon a helyen, ami lehet, hogy előző vagy későbbi években működőképes, akkor nem jut neked vb-cím. Vagy hogyha ragaszkodsz egy álomhoz, például hogy a Ferrarival legyél világbajnok, az nagyon ritkán jön be az elmúlt évtizedekben. Itt azért csomó minden meghatározó, és azt gondolom, hogy ilyen szempontból Antonelli most nagyon jó helyen van. Az ázsiója most már nagyon magasan van, jó néhány évig biztos, hogy a Mercedesszel lesz, aztán utána meg majd részben ő is válogathat, ahogy most ezt tehette Verstappen, vagy még teheti, vagy korábban tehette Hamilton, hogy mindig a legjobb ülés legyen az övé, most már ilyen szempontból is a legmagasabb polcra kerül.

A karaktere mennyit alakulhat még? Nem megosztó személyiség, tegyük hozzá, szinte mindenki örült az ő sikerének. Meglátjuk, hogy majd két-három év múlva hogyan beszélnek róla a riválisok.

Ez megint egy nagyon jó kérdés, nekem is itt motoszkál a fejemben most már hetek óta, hogy egy húszéves félig-meddig gyerekről beszélünk, egy fiatalemberről, aki éppen hogy kijött a gimnáziumból, és nem is normális életet él, tehát szocializáció szempontjából nem egy átlagos 20 éves életét éli. Ez megint csak egy nehezítés, mert bizonyos szempontból lassabban élsz, másban sokkal érettebb vagy, az átlagélet szempontjából meg kevésbé. Mikor lesz belőle valójában a szó átvitt értelmében férfi, tehát mikor nő föl? Az még arrébb van. Annak ellenére egyébként nagyon higgadt, nagyon összeszedett, nem nagyon lehetett kibillenteni, de szerintem ez pont annak volt köszönhető, hogy ő még ezt félig-meddig tinédzserként élte meg. Szerintem a gondtalan tinédzserkor ilyen szempontból is érződött rajta, akár a szituációk kezelésében, akár a nyomás elviselésében, vagy a nyomás nem érzékelésében. Ezeket felnőttként már egész máshogy éled meg. Biztos vagyok abban, hogy változik majd a karaktere, egy kicsit keményedik majd, muszáj lesz, hiszen nem lehet mindig ez a mosolygós jó srác, aki egyébként a pályán messze nem egy könnyű falat. Láttuk csatázni az idén mindenkivel, és nem egy megengedő típus. Korrekt volt mindenkivel, nem akadt össze még senkivel, de azért voltak szituációk, amikor rádiózásokban egyértelműen leszúrta a karót, hogy na, ez az én területem, innentől kezdve ez van. Nagyon visszafogott, aranyos kis srác, de azért a pillanat hevében, amikor át kell kapcsolni a könyörtelen gyilkos szerepébe, a gyilkos ösztönnek elő kell jönni, az bizony ott van benne. Ez érződött jó néhány rádiózásnál, főleg a Russell-lel szembeni stratégiák szempontjából, ott azért beleállt néhány történetbe, és azt gondolom, hogy ez nyilván erősödni fog egyrészt az önbizalma növekedésével, azzal, hogy világbajnok, másrészt önmagában neki az egy hatalmas segítség, hogy innentől kezdve tudja, hogy milyen vb-címet nyerni. Ez a nyomás lekerül róla, azt meg nem hinném, hogy felépülne benne egy olyan típusú nyomás, hogy hú, miután 20 évesen már világbajnok vagyok, muszáj lesz nekem abszolút csúcstartónak lenni, legalább nyolcat kell nyernem. Én nem hinném, hogy ez motiválja, sokkal inkább az, hogy megküzdjön Hamiltonnal, megküzdjön Verstappennel, megküzdjön Russell-lel and Norrisszal, tehát a többi naggyal, aki ott van mellette, sokszoros világbajnokként vagy olyanokkal, akik még ácsingóznak a világbajnoki címre.

A stílusában nem nagyon érződik az agresszió, még ha meg is van benne, ahogy mondtad, a gyilkos ösztön vagy az, hogy megvédje a saját álláspontját. Nem nagyon emlékszem, hogy trágár szavakat halmozott volna, vagy, hogy leidiótázta volna azt, akivel éppen a pályán akadt némi konfliktusa. A riválisok többsége azért ezt megteszi.

Igen, ő nagyon jó gyerek. A különbség közte és Leclerc közt az – bár mindketten kicsit ártatlan bárányok –, hogy Leclerc-ben nekem mindig van egy kis naivitás. Antonellinél azt érzem, hogy pontosan tudja, hogy két lábbal hol áll a földön, éppen most mit ért el, nyilván meg kell csípnie majd magát, meg még néhány napon keresztül, amikor fölkel, újra elismételi maga előtt, amikor tükörbe néz, hogy tényleg világbajnok vagyok. De az ő természetességéhez valószínűleg az is hozzátartozik, hogy nincs benne naivitás. Amíg Leclerc folyamatosan abban az álomvilágban élt és él még mindig, hogy a Ferrarival a gyerekkori álmát megvalósítva világbajnok legyen végre, ez viszont ad egyfajta túlzott akaratot is akár adott esetben, hogy ezt valahogy mégiscsak el kell érnem. Antonelli egyszerűen csak élvezi a szituációt. Nyilván könnyen élvezi, mert jó helyre került rögtön az első pillanatban a karrierjében, és olyan autót kapott a második szezonjára, amiben világbajnoki címet lehetett nyerni. Leclerc pályafutása picit Alonsóéval párhuzamos, vagy arra hajaz, csak Alonsónak azért van két vb-címe, Leclerc még nem kapta meg egyszer sem az esélyt, hogy egy olyan autó legyen a feneke alatt, amivel világbajnoki címet nyerhet. Antonellinek meg rögtön megérkezett. Nyilván neki is jönnek majd nehezebb évek, és az igazi karakterét majd ott látjuk meg, amikor nem jön minden ilyen könnyedén, vagy hogyha jövőre mondjuk a három-négy nagy csapat nagyon közel lesz egymáshoz, remélhetőleg ennél sokkal közelebb, mint idén az év elejétől, akkor végig meccsben kell lenni Verstappennel, végig meccsben kell lenni Hamiltonnal, Leclerrel, Norrisszal, Piastrival, hogyha magához tér, akkor Russell-lel.

Annyiban hasonlít Hamiltonéra a pályafutása, hogy erős autóban kezdett. Tavaly még a Mercedes épphogy csak futamgyőzelemre volt képes, Russell-lel, nem Antonellivel. Hamilton rögtön az első két szezonjában vb-címre képes autót kapott, neki akkor a szezonhajrában omlott össze a vb-álma az utolsó futamra, és az az előttin volt a kiesés, nagyon kellemetlen körülmények között. Az volt Hamiltonnak az egyetlen óriás bakija a nyitószezonjában. Antonellinek volt gyakorlatilag majdnem egy fél szezon, amelyik rosszul sikerült az első évben, és abból tudott kikecmeregni és a másodikban világbajnok lenni. Elképesztő, hogy ebben a szezonban, az új szabályrendszerben, mennyire állandóan hozta a dobogós helyezéseket, sőt, zsinórban ötöt nyert.

Egyébként az az ötös sorozat alapozta meg alapvetően a világbajnoki esélyét, azt mondatta szinte mindenkivel a nyár elején, hogy hoppá, innentől kezdve Antonelli a fő esélyes. Amíg egy vagy két futamon győzött, mindannyian úgy voltunk vele, hogy oké, korán nyert egyet, de ott van Russellnél is a győzelem, akkor legalább a Mercedes ezt letudta, Antonelli átesett a tűzkeresztségen, de innentől kezdve Russell be fogja darálni, még ha néha nyer is egyet-egyet. De nem ez jött, hanem zsinórban öt győzelem! Olyan pontelőnye lett, hogy a nyár elején azt lehetett látni, hogy ha Russell nem fordít nagyon nagyot, vagy a Ferrari nem képes valami hatalmas fejlesztéssel előrukkolni, akkor Antonelli simán végig tudja ezt csinálni. Bár akkor még nagyon sok futam volt hátra, és nem tudhattuk, hogy fejben meg lehet-e törni Antonellit, elbizonytalanodik-e az esély hatására, hogyha rájön, hogy úristen, vezetek legalább két futamgyőzelemnyi előnnyel, akkor már 50-60 pont környékén is járt, és ez egyébként összenyomhatta volna, ahogy Piastrit tavaly elkezdte összenyomni.

Már az ősszel.

Igen, ősszel, az utolsó harmadban. Egyszerűen Antonelli bármelyik szakaszát vizsgáljuk az elmúlt 19 futamon, igazából mindig a legjobbak közt van. Vagy ő az első abszolút értelemben, bár ha most az utolsó négy versenyt nézzük, abból hármat Verstappen nyert, de alapvetően, hogyha a nagyobb időhatárokat nézzük, mindig Antonelli szerezte a legtöbb pontot. Nem voltak kihagyásai. Más sem bizonyítja jobban egyébként, mint hogy 19 futamból 16-szor állt dobogón, és ebből kétszer bukott el úgy versenyt, hogy technikai hibája volt. A brit futamon az élről esett ki, vagy vissza, és hát hivatalosan, ha jól emlékszem, tizenötödiknek jött be a végén, de az egy nagyon kellemetlen eset volt. A másik ponton kívüli szereplése is technikai hibának volt tulajdonítható, és egyedül a bakui hétvége volt még, ahol meg a rajtrács végéről kellett jönnie. Az ő szempontjából nem nagyon van lyuk ebben az évben, hogyha megnézed a lőlapját, akkor nem nagyon lehet azt mondani, hogy bizony itt voltak rossz időszakok, vagy egy-két olyan hétvége...

Egy-egy nap maximum.

Igen, de azokból is mind visszajött. Még azokon a versenyeken is jó volt, amikor egyébként nagyon rosszul kezdték a pénteket, vagy még a harmadik szabadedzésen is pocsékok voltak. Ha nézzük a versenytempóját Mexikóban, ahol egyébként nem is kellett volna nyerni, a dobogón akart ünnepelni, azt valahol értettem, kár is lett volna erről lemaradnia, főleg így, hogy Hamiltonnal és Verstappennel ünnepelhette ezt meg. De ha megnézed, hogy milyen tempót diktált, 43 körön keresztül ment a lágyakon, és elképesztő jó volt a tempója már nagyon használt gumikon is. Ez egyrészt annak volt köszönhető, hogy a lágyak sokáig bírták, de ő a gumikra is jól ráérzett idén. Itt nemcsak arról volt szó, hogy az energiavisszanyerésre, mindenre, mindenre, amit az idei autókkal maximalizálni kellett, arra Kimi Antonelli valami elképesztő módon ráérzett, de bármikor tudta használni ezt, minden körülmények között, minden pályatípuson, mindegyik keveréken.

A pályaelhagyásokkal voltak problémái bizonyos versenyhétvégéken, de gondolom, ez a kettő összefügg, mert hogyha elhagyja az ember a pályát, akkor nem nyírja szét a gumiját, lehet, hogy valaki nem hagyja el a pályát, de úgy elfékezi, hogy aztán dobhatja ki.

A pályahagyásokat inkább annak a számlájára írom, hogy annyira a határon vezetett folyamatosan, mert a határon menni, hogy olyankor elmérte futamok közben is egy picivel, és akkor lecsúszott négy kerékkel, na, bumm, mi történik, de a harmadik után jön az utolsó figyelmeztetésed, aztán jön egy időbüntetés. Volt ilyen, és volt, amit megúszott Szingapúrban, a negyediket. Nekem Vettel ugrik be erről elsőként, őt is állandóan fegyelmezni kellett, hogy ne menjen rá újra a leggyorsabb körre fölöslegesen. Guillaume Rocquelin folyamatosan próbálta visszafogni, hogy kérlek, Sebastian, ne csináld, Seb, ne csináld, mert már kérdezte, hogy mi most a leggyorsabb kör? Már volt, hogy meg sem mondták neki, csak azért is ráment- Ezt részben Verstappen is eljátszotta a maga idejében, az elmúlt években, és valami ugyanilyet éreztem Antonellin, hogy annyira élvezi az egészet. Itt nem egy olyan versenyzőről beszélünk, aki valami olyan nagyot kockáztatott, hogy vagy a falba megy, vagy valahogy végigmegy, annyira egyben volt az autóval, és annyira magabiztos volt benne, hogy gyakorlatilag meg merte azt csinálni, hogy igen, a határon megyek, mert élvezem, és megvan a tempó. Ha néha túlesek rajta, semmi gond, négy keréken lecsúszom, egy pár centit visszavök, megyek tovább. Csak ezt azért határokon belül, kereteken belül kell csinálni, és ezért jött állandóan a figyelmeztetés. De az elmúlt futamokon már erre is jobban koncentrált, vagy legalábbis erről is rádióztak félig-meddig viccesen Austin óta, hogy egész jól összeállt a dolog. De ez is olyan, amit, azt gondolom, hogy a korral sokkal jobban lehet kontrollálni, sokkal fontosabb, hogy megvan a tempó, meg az önbizalom.

George Russell volt a szezon előtt a 2026-os idény esélyese, végül lehet, hogy még a második hely sem lesz meg neki, bár egyelőre maradt rá esélye. Mekkorát esett George Russell presztízse?

Valószínűleg nagyobbat esett a csapatvezetők szemében, mint az enyémben. Én ettől még George Russellt nagyon jó pilótának tartom, egyszerűen úgy járt ezzel a szezonnal, ahogy Hamilton járt az előző érában a ground effectes autókkal, hogy volt egy-két villanása, azért ne felejtsük Melbourne-t, vagy akár Bakut. Itt az időmérőn is olyan 9 ezredre volt a pole pozíciótól, és hogyha a rajtnál nincs egy kis energiavisszanyerési problémája, akkor lehet, hogy ugyanúgy a győzelemért csatázhatott volna, vagy legalábbis közelebb lehetett volna. Russell nem felejtett el vezetni, egyszerűen ezzel az autóval nem találja a ritmust, nem érzett rá olyan szinten, ahogy Antonelli ráérzett. A kontraszt az, ami igazán erős ilyenkor. Ha nem láttuk volna Antonelli teljesítményét, akkor azt is gondolhattuk volna Russell kapcsán, hogyha nem megy mellette senki vagy egy jóval gyengébb második pilótát kap maga mellé, hogy ez a Mercedes ennyit tud. Vannak kiemelkedő hétvégéi, de egyébként nagyjából pariban vannak vele. A Ferrari legtöbbször, aztán az elmúlt időszakban először a McLaren aztán most már Red Bull. Érdekes lenne visszaszámolni, hogyha Antonellit lefejtjük erről a történetről, és minden Russell hétvégét megnézünk Antonelli versenye nélkül, úgy mennyi pontot szerezhetett volna.

Pici előnye lenne, valószínűleg.

Lehet, hogy azzal együtt Russell ugyanúgy világbajnoki esélyekkel állhatna, és akkor mondhatnánk, hogy egy szorosan megvívott szezonban Russell világbajnok lett a Mercedesszel. Már évek óta azt mondtuk, hogy világbajnoki alkat. Vannak nagyon jó versenyzők, és vannak az extraklasszis pilóták, akikből nagyon kevés van a Forma-1 történetében. Ritka szerencsénk, hogy ebben a mezőnyben most már legalább négy ilyen pilóta van, és akkor még lehet, hogy keveset is mondtam, Alonsóval, Hamiltonnal, Verstappennel, meg most már Antonellivel együtt. És akkor még Norrisról sem lehet azt mondani, aki tavaly világbajnok volt, ne lenne elképesztően jó, csak most egy nagyon rossz mclarenes évben futott, de azért azzal együtt küzdött, és ő is szerzett két futamgyőzelmet, három pole pozíciót. Egyébként a hétvégén is extrém módon jól ment Piastrihoz képest, aki nagyjából hasonló cipőben jár, mint Russell. Megint csak Antonelli teljesítményének a fényében beszélünk Russellről bizonyos szempontból negatívan. Ha nem lenne Antonelli, akkor egyébként Russell nem lenne rosszabb versenyző, mint volt. A helyzet az, hogy az az extra klasszis teljesítmény nem volt meg benne ezzel az autóval, ami Antonelliben egyből megvolt. Igazából nekem az a nagy kérdés, hogy jövőre Russell hogy tud reagálni, hogy fel tud-e nőni ehhez a szabályérához, rá tud-e úgy érezni, hogy egy az egyben kihívója legyen csapaton belül, most már világbajnok csapattársának. Mennyire faramuci egyébként, hogy a 28 éves Russell jövőre a 20 éves csapattársa mellett úgy megy neki a szezonnak, hogy Antonelli már 20 évesen világbajnok, ő meg közel 29 évesen még a világbajnoki álmait kergeti.

Holott éppen a legjobb éveiben van.

A legjobb éveiben van, és már évekkel ezelőtt nyilatkozott róla, hogy eleve későn is került oda, mert ha ő korábban odakerült volna, akkor már rég többszörös világbajnok lenne. Ez a mondat el is hagyta a száját. Ehhez képest most neki kell egyenlíteni Antonellivel szemben, de azt nem érzem, hogy Russell ezt nagy eséllyel meg tudná húzni, de azt sem mondom, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy innen Russell fölálljon, vagy legalábbis sokkal jobb teljesítményt nyújtson, és ezzel csatára kényszerítse Antonellit, vagy sokkal több pontot vegyenek el egymástól, és egy világbajnoki küzdelemben esetleg odaérjen. Nagyon érdekes, ha már karakterfejlődésről beszéltünk Antonelli kapcsán, hogy néhány éve nagy divat volt a „karakterépítő év” kifejezés, rengetegen használták, még Hamilton is. Nyilván az a karakterépítésnek egy jó, vagy érdekes része, hogy amikor van egy ekkora pofon egy szezonban, az év elején úgy érezted, hogy te leszel a világbajnok, aztán visszaestél, akkor abból hogyan tudsz visszajönni, hogy mennyire vagy erős mentálisan. Önmagában nem a mentális energiád vezeti az autót, hanem a fizikai képességeid, meg az érzékelésed. Hogyha az nem annyira jó, mint az ellenfeledé, akkor akármilyen jó mentális állapotban lehetsz, nem fogod tudni megverni. De ha egyébként a képességeid közel azonos szinten vannak, akkor már a pszichés oldalon dől el a játszma, és Russell problémáinak jó része a pszichés oldalon volt idén, teljesen egyértelműen az önbizalom hiánya. Egyébként erről most már ő maga is beszélt, hiszen már nem nagyon tudja másban keresni a hibát. Ha visszaemlékszel, az év eleje óta hány olyan hétvége volt, amikor újabb meg újabb ilyen „Heuréka pillanatai” voltak Russellnek, hogy megvan, megtaláltam, most biztosan megtaláltuk, hogy mi volt eddig a baj, mostantól minden jó lesz. De nem lett, mindig jött valami újabb probléma. Előbb-utóbb saját magának is be kellett ismerni, hogy idén egyszerűen nem volt megfelelő tempója bizonyos oknál vagy okoknál fogva, és ezt kell megoldania, hogy visszakerüljön arra a polcra, ahol eddig volt.

Brutális a ponthátránya. Mennyire lehet az fontos, hogy legalább a második hely meglegyen neki az összetettben?

Nem tudom, hogy mennyire feszül ő erre rá. Jelen pillanatban nagyon szoros a csata, most Verstappen a második, Hamilton, azt hiszem, két ponttal van mögötte, de Russell is ott van néhány ponttal mögöttük.

Illetve Leclerc is ott van még.

Russell a negyedik, Leclerc az ötödik. Most, hogy Russellnek mekkora szüksége van erre a második helyre, hogy a végén elmondhassa, hogy mégiscsak ő lett a második? Szerintem nagyobb szüksége van arra, hogy győzzön. És hogyha győzni tud a hátralévő négy hétvégén – ha mind a négyet megtartják – vagy többször is dobogón tudna lenni és legalább egy futamot megnyerne, de inkább azt mondom, kettőt a négyből, ami azért nem kis kihívás, akkor önmagában garantálná magának a második helyet. De ennél sokkal fontosabb lenne, hogy úgy megy téli pihenőre, hogy igenis vissza tudtam jönni, győzelmekkel zártam az évet, amit Rosberg csinált annak idején Hamiltonnal szemben, a kis világbajnoki címet előre kiírta magának, és akkor azt ott végigdarálta az év végén. A többiek meg mondhatták, hogy ó, mi már elengedtük, de akkor is az ő fejében az volt a lényeg, hogy a szezon annak a szakaszában mégis meg tudtam mutatni, hogy azért vagyok legalább annyira jó, mint ti.

Azért is lehetett 2016-ban világbajnok, mert így fordult rá. Ez egy jó példa egyébként, hogy egy kevésbé tehetséges pilóta le tudja győzni a tehetségesebbet, még ha ott a szerencse is kellett, meg néhány technikai faktor, de Rosberg nagyon közel volt Hamiltonhoz teljesítményben, és volt a 2016-os év, amikor meg tudta előzni. Viszont Antonelli és Russell viszonylatában a korkülönbséget se hallgassuk el, mert Rosberg és Hamilton nagyjából egykorúak.

Igen, ott egy év sem volt köztük, ha jól emlékszem, itt meg egy generációnyi különbség van, majdnem tíz év. Nem tudom, hogy ez mennyit nyom a latba, ezt a kilenc vagy kilenc és fél évet nem tekinteném akkora különbségnek. Az érettségük szempontjából nyilván tapasztalati előnye mindig lesz Russellnek, vagy még jó ideig meglesz, függetlenül attól, hogy Antonelli világbajnok, ha jövőre olyan szituációba kerülnek, amit Russell már jól ismer, Antonelli meg még az az eddigi két év során nem tapasztalta meg, ott Russellnek érezhetően előnye lesz. Ezek azok a szituációk, amiket Russellnek ki kell használni, a rutinját. Ha nem tudja, akkor viszont az Antonelliben levő nyers tempó, az a könnyedség, amivel ezt az egész szezont kezelte, az, hogy ő nem agyalja túl – persze, hogy mikor nem agyalja túl az ember, amikor minden megy –, az pedig az ő javára szolgálhat. Kíváncsi vagyok, hogy Antonellinek mikor jön el ez a pillanat, vagy melyik év lesz az, vagy akár már a jövő év olyan lesz-e, hogy ő is belefut egy ilyen spirálba, amikor kicsit megkérdőjeleződik az eddigi olyan könnyed pályafutása, és hogy fog tudni onnan visszajönni. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Antonelli és Russell nagyon más alkatok. Antonelli, amellett, hogy ugyanúgy benne van a gyilkos ösztön, a könnyedség pont abból jön, hogy egyáltalán nem feszül rá a dolgokra és ahogy nagyon jól mondtad, hogy senkivel soha nem akadt össze, senkivel nem akasztotta össze a bajszát sem szóban, sem a pályán, ellenben Russell ezt több emberrel megtette, különösen Verstappennel, és ebben jó adag szándékosság is volt. Russell ezt a nagyon komor játszmázást szépen eltanulta Hamiltontól, de önmaga alapvetően is egy ilyen alkat, folyamatosan képes odamondogatni, félmondatokkal odaszúrni célzottan valakinek, valamilyen hatást akar ezzel kiváltani. Antonelli egyáltalán nem él ezzel a fegyverrel. Ez valószínűleg abból jön, hogy még nagyon fiatal, de lehet, hogy mindig ilyen típus lesz. Nem véletlenül hasonlítottam Leclerc-hez, Leclerc ugyanilyen. Tőle nagyon-nagyon ritkán hallasz olyan interjút, hogy ő magától elkezdjen valakire előre megfontolt szándékkal célozgatni. Hamilton, Verstappen, Russell, Alonso rendszeresen élnek vagy éltek ezzel.

Ha már Leclerc-t említetted, pozitív és negatív dolgokat is fel lehet hozni ebből a szezonjából, bőségesen. Talán ő az a pilóta, aki a Verstappen elleni csatákban a leghatékonyabb, a többiek kisebb arányban tudják megelőzni Verstappent még sebességfölényből is, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a Ferrarin belül most nem túlságosan nagy az összhang. Hogy látod Leclerc helyzetét? Lehet-e még világbajnok? Egyáltalán mennyire volt hibás Mexikóvárosban Hamiltonnal szemben?

Szerintem nem volt hibás, egyikük sem volt hibás, teljesen jogosan küzdöttek a vezető helyért, és miután nem volt előre lefektetve a Ferrarinál, hogy aki elsőként fordul be az egyes kanyarba, az van az élen, és onnantól kezdve nem lehet támadni. Innentől kezdve ez egy teljesen jogos, ráadásul tiszta csata volt. Nagyon közel voltak egymáshoz, mindenki hagyott helyet a másiknak, és utána pechükre, a négyes kanyarba menet mindketten elfékezték. Hamilton próbált nagyon későn fékezni a belsővel, nehogy ráforduljon Leclerc. Leclerc pedig eleve Hamiltonra fékezett, ami azt jelenti, hogy ő addig a külső íven nem lépett a fékre, amíg nem látta Hamiltont fékre lépni és lassulni, mert próbált valahogy elé kerülni. És az a kis ritmuskülönbség, amivel Leclerc később fékezett, és egy picit mellé-elé ért Hamiltonnak, de a külsőben volt, az neki is sok lett már. Igazából egymással ugrottak a kútba, szó szerint, merthogy mind a ketten lehajtottak a pályáról amiatt, mert mindketten elnézték a saját féktávjukat, de ez a csatározásból következett. Nem volt semmilyen kontaktus, nagyon kemény verseny volt közöttük, és azért volt verseny közöttük, mert mind a ketten pontosan tudták, hogy amelyikük az élre kerül, annak óriási esélye lesz arra, hogy megnyerje ezt a futamot. Mert gondolj bele, hogyha nincs ez a pályáról lecsúszás, és elfordulnak mindketten egymás mögött, akkor a Ferrari 1-2-ben mennek egy egykiállásos versenyen úgy, hogy aki elől van, annak olyan stratégiai előnye van, hogy a másik nem fogja tudni a pályán megelőzni. Innentől kezdve a negyedik kanyarban eldőlt volna a győztes kiléte, hogyha semmi más nem történik. Ezért voltak ennyire kemények mindketten, s mentek el a határon túlra a féktávon, amivel mind a ketten rajtavesztettek, mert Leclerc megkapta a büntetését, amire pedig Hamilton visszajött a pályára, Verstappen szépen mögé fordult és megelőzte.

Egyébként minek tulajdonítható, hogy Leclerc Verstappennel szemben ennyire hatékony? Biztos, hogy még ő is sokkal több párviadalt veszít el Verstappennel szemben, mint amennyit megnyer, de hogyha a többiekhez nézzük, akkor ő azért legalább még meg-meg tudja előzni.

Valószínűleg annak, hogy Leclerc-ben megvan ez, amit már mondtam néhány mondattal ezelőtt, a nagyon nagy akarás. Ő tényleg, akár foggal-körömmel, de szeretné a Ferrarit valahogy az első helyre berángatni, és aztán valahogy vb-címet szerezni, csak pechjére, megjött mellé Hamilton, akivel nem teljesen egyívásúak, de nagyon egyforma a tempójuk. A 11 páros közül köztük van a legkisebb különbség. Sőt, gyakorlatilag nincs köztük különbség, legfeljebb ezredmásodpercek vagy századok mind a futamokon, mind az időmérőkön. Ebből jönnek ezek a szituációk, mert mindig egymás környékén vannak, és persze a fő ellenfeled a csapattársad, tehát őt próbáld meg elsőként legyőzni. Az említett szituációban meg a futamgyőzelemről szólt a történet. Visszatérve a kérdésre, valószínűleg Leclerc azért, mert nagyon sokat gokartozott Verstappen ellen, sokkal jobban érzi Verstappennek a pici kis rezdülését. Hamilton idősebb annyival, hogy sosem voltak egy pályán Verstappennel a Forma-1-et leszámítva. Leclerc viszont vele együtt nőtt föl. És ez óriási helyzeti előny az ő szempontjából. Ő soha nem fog úgy hozzáállni egy helyzethez, hogy hú, itt jön Max, mint ahogy annak idején Sennával voltak rengetegen, megijedtek a sárga sisaktól a visszapillantóban, hogy inkább hagyom, mert a végén úgyis az lesz, hogy mind a ketten kiesünk. Persze Leclerc nem így van vele. Leclerc egy az egyben bele mer állni, és amikor érzi, hogy ő van fölényben, tapadási előnyben vagy szituációs előnyben, akkor azokra a helyzetekre lecsap. Verstappen meg tudja, hogy Leclerc ilyen, hiszen együtt gokartoztak hosszú éveken keresztül, és tudja, hogy mikor van az a pont, amikor ő is ugyanazt tenné, amit Leclerc fog, és az meg neki fog adott helyzetben fájni, muszáj visszakoznia. Ez tipikusan az emberére akad kategória, de ettől Leclerc még nem lesz világbajnok, csak adott esetben, hogyha egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy mondjuk jövőre jó a Ferrari, és komolyan meccselhetnek a vb-címért, akkor az egy valós szcenárió, hogy a Verstappen elleni csatákban Leclerc-nek vannak a legjobb lapjai.

Mekkora változások lehetnek jövőre?

Ez egy jó kérdés. Azt remélem, hogy amit most látunk az év végén, az nem fog megváltozni a jövő évi fejlesztésekkel, hogy valaki megint előrelép, megint lép egyet. Az egy „jó hír” volt, persze, nyilván nem a Mercedes-drukkereknek, hogy a Mercedes félig-meddig felsült a nagy fejlesztési csomagjával, amit azóta már valahogy azért gatyába ráztak, de a csapat nem tudott ismét ellépni a mezőnytől, hanem a mezőny sűrűjében van. Most a Ferrari hozott Austinba egy fejlesztési csomagot, amivel egyértelműen javítottak még az autón, és a motorikus lemaradásuk ellenére most vasárnap is a győzelemért csatáztak. Ez a mexikói magaslati pálya kifejezetten kedvezett a Ferrari motorerőhátrányának, mert gyakorlatilag azt láttuk, hogy a célegyenesben 3-4 kilométer per órán belüli végsebességgel ment az egész mezőny, még az Aston Martin-Hondák is, mert olyanok az idei szabályok, hogy a kis légellenállással együtt az elektromotor teljesítményének a leépítésével 340 és 350 között tetőzik a végsebességed. Ezt itt mindenki el tudta érni a kis légellenállás miatt. Szóval ez a Ferrarinak nagyon kedvező terep volt, és ez volt az egyik legnagyobb esélyük futamot nyerni. Az év vége fele már nem lesznek ilyen jó lapjaik, de ettől még, azt gondolom, Brazíliában ugyanúgy lehet rájuk számítani. Las Vegasban a nagyon hosszú egyenes azért az betesz nekik és nem tudjuk hogy Katar és Abu-Dzabi végül meg lesz-e tartva vagy helyette lesz-e Imola, vagy hogyan néz ki a naptár vége. De, azt gondolom, az egyik igazi nagy esélyük itt ment el. Talán ezért volt részben joggal dühös Hamilton, de magára is dühös lehetett volna, hiszen ő is elfékezte. Ha nem fékezi el a kanyart, hagyja Leclerc-t túl szélesen fordulni, akkor simán befordul elsőnek, nem előzi meg őt Verstappen, Leclerc-nek vissza kell adnia a pozíciót, és Hamiltonnak meg lehetett volna a futamgyőzelem. Szerintem ez egy belülről jövő frusztráció is volt, amiről, a jövő évre kivetítve, annyit akarok csak mondani, hogy ha a Ferrari motorikusan tud javulni, és nem veszti el ezt a fejlesztési irányt, mert láttunk már erre példát, akkor nagyon erős lehet. Emlékszem, 2024 év végére a Ferrari nagyon feljavult az év utolsó harmadára, és még meccsben voltak a konstruktőri bajnoki címért, de utána 2025-re teljesen letérdeltek. Megváltoztatták az első futóművet, de itt megint benne lehet a pakliban, hogy jövőre muszáj az autón változtatnod, hogy még többet kihoz belőle az első év tapasztalatai alapján és itt még azért sok mindent lehet nagyban javítani, mert az első év után leszünk, még annyira nincsenek beszorulva a csapatok a fejlesztési zsákutcában, ahonnan már csak nagyon piciket lehet faragni. Itt még azért egy jó koncepcióváltással viszonylag sok időt lehet találni.

A McLarennek szükség is lesz rá, hiszen csak az év közepén volt igazán versenyképes. Norrisnak volt két egymás utáni sikere, de azt látjuk, hogy az elmúlt hetekben szinte teljesen kifulladt a McLaren. Piastri gyengébb gyakorlatilag, mint két szezonnal ezelőtt, Norris meg hiába küzd, még a dobogóra sem tud odaérni, még ha például Austinban nem is járt ettől távol.

Ez a McLarennél a legvédhetőbb, abból a szempontból, hogy ők év eleje óta elmondták és tudjuk is, hogy nem nyúlnak a két alapvető problémájukhoz. Az egyik az a rövidebb tengelytáv, amihez teljesen át kell építeni az autót, és a jövő évi autónak már a szabályokban megengedett maximális tengelytávja lesz, ami sok problémájukon segíteni fog, nagyobb leszorító erőt fognak majd termelni ezzel a fenéklemez alatt is, meg az autó fölső elemein. A másik meg a túl rövid sebességváltó áttételezésük, amit megint csak ki fognak javítani. Ezekkel a McLaren, bármilyen gyengén is sikerül ez az átépítés, biztosan előre fog lépni, mert ezekben marad bőven teljesítmény idén. A többiek ugye ezt nem mondhatják el magukról, ott máshogyan kell plusz teljesítményt találni. A Red Bull is megérkezett a szezon utolsó harmadára, az utolsó négy futamból hármat Verstappen nyert, de még mindig nem teljesen megbízható. Nem minden versenyhétvége úgy zajlik, hogy innentől kezdve a Red Bull dominál. Azért jó ezt látni, mert nagyon nehéz hétvégéről hétvégére kitalálni, hogy igazából ki fog uralkodni és ez nem is arról szól, hogy valaki egyértelműen az élen van. Az elmúlt időszakban azt látjuk, és nagyon-nagyon bízom benne, hogy ez így marad 2027-re is, hogy abszolút napi hőmérsékleti viszonyoktól, pályakaraktertől és a versenyzők napi formájától függően dőlnek el, nemcsak a pole pozíciók, az első, második, harmadik sorok. Ennyire szoros a verseny. Most Brazília jön, extrém szorosan együtt van a mezőny, ott ezredek döntenek néha. Remélem, hogy jövőre sokkal inkább azt látjuk majd, hogy nagyon-nagyon együtt van a három-négy top csapat az élen, és ennek köszönhetően, nagyon sok múlik majd a versenyzők teljesítményén, meg a megbízhatóságon. Amikor ennyire szoros a verseny, akkor sokszor egy állandóan behozott fix dobogó sokkal többet ér, mint egy-egy kimagasló győzelem, de mellé kiesések.

Hogyha a versenyzői teljesítményeket nézzük, az idény első felében Max Verstappennek egyszerűen nem volt versenyképes autója, ezért is volt talán az a sok baki az időmérőn, illetve a gyengébb versenyeredményekkel nem hozott elég pontot. Most a második helyen áll már az összetettben, de azért hogyha mindent mérlegre teszünk, még mindig ő tűnik a legkomplettebb, legjobb teljesítménnyel előrukkoló pilótának a hátralevő futamokra.

Ez így van, Verstappen továbbra is, szerintem, a mezőny legjobb versenyzője, függetlenül attól, hogy körülötte rengetegen vannak hasonló szinten, de a hasonló az nem ugyanaz. És azt gondolom, hogy ha megkérdeznénk a 11 csapatfőnököt a paddockban, azt tudakolva tőlük, hogyha három versenyhétvégéjük van, és a legjobb versenyzőt kell beültetniük, akivel maximalizáltad a pontjaidat, kit választanál? Szerintem a 11-ből 11-en Verstappen nevét mondanák. Nem azért, mert alábecsülik a többieket, hanem azért, mert Verstappen, amikor olyan autó van alatta, hogy azzal eredményt lehet elérni, azzal el is éri. Ő nem fogja elfékezni, mint Leclerc az újrarajtolásnál, vagy nem fogja úgy elfékezni, hogy utána majdnem hogy kockás legyen a gumija, és vásznon menjen, és alig tudja tartani a tempót a többiekkel. Nem fog egy kérdéses szituációba keveredni, amiből jó eséllyel kieshet, tudja, hogy mikor meddig mehet el, ha támad, ha védekezik, nagyon jól kezeli a gumikat, és nagyon jól olvassa a versenyszituációkat. Ez a komplex versenyző ismérve, és Verstappen, ezt már évek óta tudjuk, az egyik legkomplexebb versenyzője a mezőnynek. Egy példát hadd mondjak, csak a vasárnapi rajtrácsra felállásról, vizsgálták is Verstappent az újbóli rajtnál pozíción kívüliségért, és végül nem lett belőle semmi. Két-három különböző fotót is megnéztem az esetről, a lelátóról készült fotókat, centiméter pontosan állt be a vonal határára. Tehát ha egy centivel előrébb áll, akkor már kilóg, pontosan rajta állt a vonalon, de olyan szinten pontosan, hogy vonalzóval nem lehetett volna jobban beállítani. Mindenki más hozzá képest 20-30-40-50-60-70 centiket benne hagyott. A legtöbb futam nem ezeken a 30-40-70-80 centiken múlik, de amelyik igen, Verstappen azt sem hagyja benne, és pont emiatt választaná mindenki.

Két évvel ezelőtt még sok bírálat érte, amikor Lando Norrisszal csatázott éppen Mexikóvárosban, és akkor meg is büntették, teljesen jogosan. Hogy látod, nála még előjöhetnek az ilyen taktikai hadviseléshez hasonlítható futamok, vagy ezt már kinőtte?

Szerintem, ki nem nőtte, mert kódolva van zsigerileg Verstappenben, hogy az ilyen csatákban, nem mondom, hogy elveszti a fejét, csak egy kicsit magasabb hőfokon ég. Ha úgy érzi, hogy sértettként van jelen a pályán, hogy vele elbántak, emlékezz vissza azokra a szituációkra, amikor nagyon úgy érezte, hogy teljesen kipécézték őt a sportfelügyelők, és mindenért őt fogják támadni, holott ő nagyon kiélezte akkor a szabályok határán lavírozva az összes ilyen helyzetet. Mexikóban abszolút túlzásba esett. Kapott is egy tíz másodperces büntetést.

Meg még egyet.

Meg még egyet, az volt az outstanding penalty felirat, amit sose láttunk még a közvetítésekben. Egy olyan esetért kapott 10 másodpercet, amilyenhez hasonló, ahogy vasárnap Hamilton futott Leclerc-re, akkor mind a ketten elfordultak a pályán Norrisszal, itt meg vasárnap mindenki levetődött a pályáról. Verstappenre visszatérve, szerintem ott lesz benne mindig. Ez a tűz sosem alszik ki, viszont az tény, hogy ahogy idősödik, úgy higgad ő is. Nézd meg a Hamiltonnal való kapcsolatukat, mennyire átalakult a négy-öt évvel ezelőttihez képest, és hogy Verstappen is tudja értékelni a többieket, Antonellivel nagyon-nagyon jó a kapcsolat. A Russell-lel meglévő ellenszenv, vagy egymás folyamatos piszkálása most picit háttérbe szorul, de csak azért, mert nem kerültek olyan szituációba. Azért megfelelő helyzetben Verstappenből ugyanúgy előjön az állat, amit láttunk nála adott esetben, egyszerűen nagyon-nagyon nehéz vele pályán szabályosan mit kezdeni, mert mindig pontos, a legkeményebb dolog Verstappenben, hogy nagyon ritkán hibázza el ezeket a szituációkat. Tőle nem látsz brutális elfékezést ezekben a helyzetekben, ő kontroll alatt van, és ezekben a kontroll alatti, pengeélen táncoló helyzetekben a többieket kvázi feladásra kényszeríti, mert nem tudhatod, hogy most tényleg nekem fog-e jönni, vagy csak épp a pálya szélén lavírozva valahogy majd elfordulunk, és ez benne a félelmetes, ahogy annak idején a Dale Earnhardtnak volt a beceneve a Megfélemlítő. Ez a fajta megfélemlítő stratégia nem csak Verstappen sajátja, Senna is, meg Schumacher is csinálta, de Verstappen ezzel könyörtelenül tud élni. Szerintem, hogyha szoros csata van jövőre, akkor azért ezt – ilyen vagy olyan formában – látni fogjuk.

Kisebb csatája volt Lawsonnal is, de teljesen értelmetlenül.

Nyilván, ott abszolút megértettem, de teljesen jogos volt mindkettőjük radikális büntetése, mert ez egy teljesen fölösleges, értelmetlen szituáció volt.

Szabadedzésen.

Szabadedzésen, egyébként Lawsonnal is megvan a saját történetük. Lawson jó néhány emberrel szereti ezeket játszani. Verstappen nagyon a bögyében van, az egyértelmű, de azért Lawson másokkal is akadt már össze, nem ő az első. Emlékezz az Alonsóval való párbajaira, amikor Alonso nagyon kipécézte magának, hogy na, srác, ezt nem csinálod velem, tudd már róla határ. Lawson képes a többiekből kiváltani valami hasonlót, de nyilván ez is abból jön, hogy Lawson is egy győztes típus. Egyszerűen még Verstappennek sem akarja megadni magát, még egy szabadedzésen sem, ettől függetlenül ez butaság volt mindkettejük részéről, meg is kapták a maguk büntetését érte.

Legfeljebb négy versenyhétvége maradt hátra 2026-ból. Mi lehet a fő kérdése a szezon hátralevő részének? A Mercedes nyilván világbajnok lesz.

2027. Ezek a nulladik, vagy a mínusz első, meg mínusz második, mínusz harmadik órák, itt dől el, hogyan mennek neki 2027-nek. Mi az, amit most tanulni tudnak az egyébként szinte változatlan szabályrendszer kapcsán, már a jövő évi autójuk épülőben van, és most még olyan tesztelemeket, vagy olyan alapvető strukturális elképzeléseket kipróbálhatnak aerodinamikailag vagy akár mechanikailag is, ami a jövő évi autó kapcsán hasznos lehet. Megnézik, hogy reagál rá az autó, akár a gumikezelés szempontjából, akár bármilyen szempontból. Ne felejtsük el, hogy jövőre változik az üzemanyag-átfolyás, tehát erősebbek lesznek a belsőégésű motorok, picit javul majd a versenyzés összképe, amit egyébként az év második felében már nem is láttuk annyira rossznak. A magaslaton a végtelenségig nyomhatták a gázt, eleve Mexikó egy nagyon energiasűrű pálya volt, nagyon sok energiát lehetett visszanyerni, de ha lesz Katar, ott még megnézhetjük, mert Katar az egyik legrosszabb pálya ilyen szempontból. Az év elejéhez érdemes viszonyítani, Katart Melbourne-höz, meg mondjuk Japánhoz, hogy ott mennyi superleaping volt, szuper visszatöltés, mennyit lassultak az egyenesekben. Visszatérve: csak 2027 lesz a lényeg. Minden arról szól majd, hogy a jövő évre előkészüljenek. Tulajdonképpen négy teszthétvége következik. Tesztverseny? Merthogy innentől kezdve a jövő évi autót fejlesztő mérnöki gárdának a szerepe lesz elsődleges, hogy ők mit kérnek a csapatoktól, és ők mit tudnak abból megvalósítani.