A magyar labdarúgó-válogatott a Puskás Arénában 3–2-re kikapott Írországtól, így nem lesz érdekelt a tavaszi vb-pótselejtezőben, a magyar szurkolók pedig 1986 óta hiába várják az újabb világbajnoki részvételt. Marco Rossi szövetségi kapitány kedden tart beszámolót az MLSZ elnökségének az elmúlt időszakról, akkor dőlhet el, hogy mi lesz az olasz szakember sorsa. Marco Rossi 2018 júniusa óta irányítja a válogatottat, amelyet két Európa-bajnokságra (2021, 2024) vezetett ki. Jelenlegi szerződése 2030-ig szól.

László Csaba, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi másodedzője az InfoRádióban azt mondta, mint ahogy nagyon sokakat, őt is nagyon rosszul érintette, hogy a nemzeti csapat az utolsó másodpercekben elbukta az írek elleni meccset, ami egyben szertefoszlatta a vb-kijutással kapcsolatban dédelgetett álmokat is. Mint fogalmazott, „minden jóérzésű magyar ember annak drukkolt, hogy végre kijusson a magyar válogatott a világbajnokságra”. Igaz,

a márciusi pótselejtezős körből sem lett volna könnyű kiharcolni a részvételt, hiszen még két meccset meg kellett volna nyerni ehhez,

de legalább addig megmaradt volna a remény, hogy sikerülhet.

A szakember szerint fájdalmas csapás ez a magyar labdarúgásnak, de nem gondolja azt, hogy most azt kellene állandóan emlegetni, hogy „ez csak velünk történhet meg”. Úgy véli, inkább a miértekre kellene válaszokat találni. Azt gondolja, a magyar csapatnak a saját kezében volt a sorsa, de nem tudott élni vele. Bár az utolsó pillanatokban gólt kapni, nagyon fájdalmas, a Ferencváros korábbi vezetőedzője azt emelte ki, hogy ennek is megvan a miértje. Hozzátette: ezt a kérdést mélyebben átgondolva kellene megválaszolnia minden érintettnek, akár a szurkolóknak is. Mint mondta,

a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetésének is el kellene gondolkodni azon, „miért van az, hogy negyven éve nem tudunk kijutni a világbajnokságra, és minden negyedik év után csak a reménykedés marad”.

Emlékeztetett, hogy ez a folyamat nem most kezdődött, ez egy hosszú negatív széria. Más lenne a helyzet, ha a magyar válogatott kiharcolta volna a részvételt a legutóbbi két vb-re, mert akkor talán nem lett volna akkora csalódás, hogy 2026-ban nem leszünk ott a tornán. László Csaba szerint más az, ha valami néha, egyszer-egyszer félrecsúszik, és megint más, ha negyven évig mindig félrecsúszik. Elkerülhetetlennek tartja a gyökeres változtatást, de nem csak a válogatott háza táján, ami „a jéghegy csúcsa”. Meglátása szerint a problémák jóval mélyebben gyökereznek, meg kellene vizsgálni, hol tart a hazai edző- és játékosképzés, hogy szerepelnek a magyar klubok az európai kupaporondon. Nem mindegy ugyanis, hogy egy szövetségi kapitány milyen alapanyagból válogathat, kikkel számolhat az aktuális válogatott keret összeállításánál.

László Csaba elmondta: az elmúlt több mint egy évtizedben „szenzációs infrastruktúra” épült ki Magyarországon, van „pénz, paripa, fegyver” a magyar fociban, de a Ferencvároson kívül más magyar klubnak az elmúlt években nem sikerült főtáblára jutni a nemzetközi kupákban. A zöld-fehérek dominanciája előtti időszakban ez a Debrecennek és a Videotonnak/Fehérvárnak jött össze. A magyar válogatott korábbi másodedzője azt gondolja,

a hazai klubok többsége nem tud élni a lehetőségekkel, és ez kihat a válogatott szereplésére, eredményességére is.

Mint mondta, ezen a helyzeten változtatni kellene.

Az írek elleni mérkőzés után negatív kritikák özöne zúdult Marco Rossira a második félidőben, illetve a hajrában végrehajtott cseréi miatt, amire László Csaba azzal reagált, hogy nem tudhatjuk mi játszódott le az olasz szakember fejében, erre csak ő tud válaszolni. Azzal viszont egyetért, hogy nehéz helyzetekben és kulcspillanatokban sokat számít a rutin, a tapasztalat. Megítélése szerint Loic Nego hosszú idő után az egyik legjobb mérkőzését játszotta a válogatottban az írek ellen, ezért számára is érthetetlen volt, miért cserélték le az utolsó percekben. Azt látta, jól működik a magyar védelem, de ez az összhang felbomlott a változtatások után. „A magyar védelem stabilnak tűnt, persze az idegenbeli meccshez hasonlóan jöttek a beívelt, magas labdák az írektől, de nem éreztem nagy veszélyt. Egyszer kellett nagy bravúrt bemutatnia Dibusz Dénesnek, amikor elakadt az alkarjában a labda” – idézte fel a meccs utolsó perceit.

Stabilnak tűnt a magyar védelem, aztán...

László Csaba azt érezte, meglehet a döntetlen, de mint mondta, nagyon nehéz felvennie egy ilyen kiélezett meccs tempóját olyan játékosoknak, akik „rutintalanok” és csak néhány percnyi játéklehetőséget kapnak akkor, amikor nagyon nyom az ellenfél. Hozzátette: nem könnyű elviselni ilyen nagy nyomást, főleg amikor ekkora a tét.

„Én elég szerencsétlennek találtam ezeket a döntéseket, de edzőkollégákat soha nem kritizálok. Egyszerűen megfogalmazódott ez bennem, mint ahogy sok más emberben is az elmúlt napokban” – jegyezte meg a Ferencváros és az MTK korábbi edzője.

Mint fogalmazott, „mindannyiunk szerencsétlenségére ez lett a vesztünk”. Ha viszont az utolsó lepattanó labdánál Mocsi Attila jobban helyezkedik, és elrúgja a labdát, akkor meg mindenki arról beszélne most, hogy milyen jól cserélt a mester, aki beküldött az utolsó pillanatokra egy olyan játékost, aki frissességet hozott. László Csaba szerint a futballnak sok minden más mellett az „a varázsa és szépsége, hogy kétélű”. Most azon folyik a vita, hogy jól vagy rosszul cserélt Marco Rossi, a megítélése pedig egy apró mozzanaton múlik, nevezetesen azon, hogy az utolsó másodpercben gólt szerez-e az ellenfél vagy sikerül megakadályozni.

László Csaba szerint az a legfájóbb, hogy a következő négy év megint csak várakozással fog telni, és még ennél is rosszabbnak nevezte azt a következményt, hogy a magyar válogatottnak jövő szeptemberig nem lesz tétmérkőzése.