Egyre erősödnek azok a hangok az Egyesült Államokban, amelyek sürgetik a mielőbbi új Holdra szállást, mielőtt Kína megelőzi őket. Ugyanis nem csak presztízsveszteségről van szó, a jelenlét a Holdon stratégiai és technológiai előnyöket is jelenthet – írta a CNN.

A NASA a SpaceX Starship űrhajóját tervezi használni, ami ugyan a valaha épített legnagyobb űrhajó, az azonban még nem tisztázott, hogy valóban képes-e erre. A szerkezet továbbra sem működik megbízhatóan, tízből hat alkalommal elbukik a teszteken. És van még egy nagyon fontos megoldandó probléma: az üzemanyag-ellátás. Egyelőre nem tudni, mennyi hajtóanyagra lenne szükség ahhoz, hogy az óriási űrhajó végig tudja vinni a küldetést, holott a NASA 2027 közepére tervezi a következő Hold-missziót.

Ez azért fontos kérdés, mert a Starshipnek a Föld körül kell keringenie, amíg az űrhajósok leszállnak a Holdra, és elvégzik a szükséges munkálatokat, de egyes becslések szerint negyven űrbéli tankolásra is szükség lehet ahhoz, hogy a szerkezetet mozgásban tartsák.

Jim Bridenstine, a NASA korábbi igazgatója szerint a feladat hihetetlenül összetett, és szerinte az űrügynökség egyetlen korábbi vezetője sem választotta volna a SpaceX-et a probléma megoldására. A döntés egyébként 2021-ben született, amikor a NASA-nak nem volt az amerikai szenátus által kinevezett vezetője.

A NASA több okból sem követi ugyanazt az irányt, mint az Apollo-programban, 1969-ben. Egyrészt már nem állnak rendelkezésre azok a technológiák és források, mint annak idején, másrészt még ha újjá is építenék a több mint 50 évvel ezelőtti rakétát, az már nem felelne meg a jelenlegi céloknak.

Jelenleg úgy néz ki, hogy a kilövés több lépcsőben történne: az űrhajó mérete és üzemanyagigénye miatt előzetes fellövésekre lenne szükség, olyan rakétákra, amelyek a későbbi üzemagyag-utánpótlást biztosítanák a Starship számára. Az újratöltési műveletet viszont gyorsan és hatékonyan kell majd végrehajtani, mert egyelőre nem tisztázott, hogy a szuperalacsony hőmérsékleten tartott hajtóanyagból mennyi szökne el a transzfer során, így annak hatékonysága is talány.

Az űrbéli előkészítéseket és feltöltéseket követően indulhatna csak útnak a már embereket is szállító Starship HLS, amely csak az után kezdhetné meg tényleges utazását a Hold felé, hogy rácsatlakozott az újratöltő-állomásra. Eközben a NASA űrhajósai egy másik járművel, az Orion űrhajóval indulnának útnak, amely a NASA Space Launch System (SLS) rakétáján keresztül jut el az űrbe. A fellövést követően az Orion leválna az SLS-ről, és megkezdené saját útját a Hold körüli pályára. Ott az Orion űrhajó összekapcsolódna a Starship leszállóegységgel, és a Hold felszíne felett keringve dokkolna. Két űrhajós ezután átszállna a Starship HLS-re, amely a Hold déli sarkára, egy veszélyes, meredek kráterekkel tarkított területre vinné őket. Körülbelül egy hét múlva az űrhajósok visszatérnének a HLS űrhajó fedélzetére, és Hold körüli pályára állnak, ahol ismét dokkolnak az Orionnal. Az Orion kapszula visszahozná őket a Földre, ahol végül a Csendes-óceánban landolnának.

Douglas Loverro, a NASA egykori emberes űrmisszióiért felelős igazgatója szerint mindez hihetetlenül bonyolult és nehezen kivitelezhető, szerinte még egy évtized választja el az űrügynökséget a céltól. Úgy véli, a szervezet hibát követett el, amikor a SpaceX-et választotta eszközéül a misszió teljesítéséhez, és bár a vállalat hatalmas ígéreteket tett, nem lesz képes működőképessé tenni űrhajóját, mielőtt a konkurens Kína végrehajtaná saját holdmisszióját.