Az Afrikából Európa felé irányuló irreguláris migráció egyik legfontosabb tranzitországává vált Líbia. Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója ennek okaként az ország vezetetlenségét jelölte meg elsősorban Moammer el-Kadhafi óta;

2011 óta Líbiában nincs egységes központi kormányzat. Azóta három polgárháború is megrázta az országot, és bár jelenleg nem zajlanak harcok az ország területén, az legalább négy részre szakadt,

egy keleti, egy déli, egy Tripoliban székelő, nemzetközileg elismert székhelyű részre és Miszráta városa vidékére, ami a saját életét éli.

Azzal kapcsolatban, hogy miből próbálnak megélni a helyiek, Marsai Viktor elmondta:

• az olajból – Líbia Afrika öt emírségének egyike, hatalmas energiaforrásokkal
• az illegális migrációból – jelenleg is egymillió ember van az országban, akik nagyrészben Európa felé akarnak elindulni.

Az ország helyzetének rendezésére számos próbálkozás történt az elmúlt 14 évben, de egyik sem hozott áttörő eredményt. 2017-ben az olaszoknak sikerült megegyezni a Tripolit és környékét ellenőrző milíciákkal, és valóban lefizették őket annak érdekében, hogy ne engedjék tovább az Európa felé induló illegális bevándorlókat. De a szakértő szerint mindig az derült ki, hogy ezek csak átmenetileg működő megállapodások. Eleve tucatnyi különféle milícia tartja ellenőrzés alatt Tripolit és környékét, és ők hol együttműködnek a kormánnyal és egymással, hol kevésbé, utóbbi esetekben összecsapások vannak Tripoliban, például az illegális útvonalak ellenőrzéséért.

A szakértő szerint amikor a keleti területeket uraló csoportnak „nem olyan jó a viszonya az Európai Unióval, mert épp nem kapja meg a megfelelő figyelmet, vagy azt, amit szeretne elérni politikailag”, akkor hirtelen elindulnak emberek onnan.

„Ezt láttuk ez év nyarán, amikor Krétán növekedtek meg az érkezésszámok, olyan illegális bevándorlók által, akik egyértelműen a keleti országrészből indultak útnak”

– mutatott rá.

Korábban érkeztek olyan, olasz titkosszolgálati információkra hivatkozó hírek, amelyek szerint a Líbiából érkező hajókat már indulás után elsüllyesztik, ne kelljen velük az európai partoknál bajlódni. Ezekre reagálva Marsai Viktor elmondta, az ilyen információkat a líbiai titkosszolgálat terjeszti.

„Az olaszok nagyon erősek az országban, szoros kapcsolatokat is igyekeznek ápolni az elittel és a milíciákkal, de ők sem mindenhatóak, és a keleti és nyugati országrész között komoly politikai és gazdasági feszültség van. Nem véletlen, hogy nem sikerül egy valóban működő egységkormányt kialakítani az országban” – mutatott rá a helyzet összetettségére.

Erre rakódik rá, hogy a különböző líbiai polgárháborúkban maga az EU és tagállamai is különböző csoportokat támogattak. Ez legfőképp a 2019-2020-as harmadik polgárháborúban domborodott ki, amikor a franciák és az olaszok más-más oldalon álltak, ilyen helyzetben pedig aztán különösen nem várható egység.

Arra a felvetésre, hogy így igazából akár proxyháborút is láthattunk Líbiában, azt mondta: lehet ilyenről beszélni, és az oka a naponta 2 millió hordó kitermelt olaj – ez a világ egyik legnagyobb kőolajkészlete, amihez még hozzáadódik az érdektelenség miatt még mindig fel sem tárt földgáz.

Ami a további számokat illeti, Marsai Viktor aláhúzta,

egy 1 millió négyzetkilométeres országról beszélünk – Magyarország tízszerese –, de csak 7-8 milliónyian lakják, tehát nem kell olyan sokfelé elosztani a hasznot, hogy pontot kelljen tenni a rendezetlenség végére, ezért húzódhat el a megosztottság.

„A lakosság azt mondja, hogy mindegy, hogy nincs egységes kormány, csak ne legyen háború, akár hadurak is kapirgálhatnak a városokban. Ez még mindig jobb, mintha fegyveres összecsapásokban dőlne el, hogy ki fogja uralni az egész országot” – ecsetelte Marsai Viktor.

Arról, hogy a „béketeremtő” Egyesült Államok nem érdekelt-e ennek a helyzetnek a rendezésében, különös tekintettel a kiaknázható nyersanyagra, azt mondta: ez inkább a demokrata adminisztrációk idején merül fel, és egyébként is „nagyon megégették magukat Líbiában, amikor egy nagykövetük és három követségi munkatárs a biztonsági személyzetből életét vesztette Bengáziban a dzsihadista csoportok támadásában, és azért ennek nagy szerepe volt Hillary Clinton demokrata elnökjelölt fiaskójában, hisz az idő tájt ő volt a külügyminiszter”.