A Svájci Legfelsőbb Bíróság sem adott igazat Kenderesi Tamásnak, akinek így érvényben marad a doppingvétség miatt kiszabott négyéves eltiltása, ráadásul anyagi tartozása is van a Magyar Antidopping Csoport felé. Az ítélet jogerőre emelkedett, így a doppingvádat mindvégig tagadó olimpiai bronzérmes úszó számára nem maradt több jogi lehetőség az ügy rendezésére.

Kenderesi Tamást 2022 őszén értesítették arról, hogy atipikusnak minősített biológiai útlevele alapján doppingeljárás indult ellene. A 28 éves sportoló korábban közölte: felajánlották neki, hogy ha elismeri a doppingvétséget, enyhébb büntetést kaphat, ő azonban ezt nem fogadta el, mert állítása szerint semmilyen vétséget nem követett el. A négyéves eltiltás első fokon 2025 februárjában emelkedett jogerőre, miután a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elutasította az úszó fellebbezését, és helybenhagyta a Magyar Antidopping Csoport elsőfokú, elmarasztaló döntését. Kenderesi Tamás és jogi képviselője mindezek után áprilisban fordult a Svájci Legfelsőbb Bírósághoz abban bízva, hogy kimondják a sportoló ártatlanságát.

A Magyar Antidopping Csoport (HUNADO) ügyvezető igazgatója a Svájci Legfelsőbb Bíróság döntésére reagálva az InfoRádióban megerősítette, hogy Kenderesi Tamás ezzel a hazai lehetőségektől kezdve egészen az illetékes nemzetközi bíróságokig „gyakorlatilag minden jogi fórumot kimerített, ami doppingvétség jogorvoslatában lehetséges”. Tiszeker Ágnes hangsúlyozta:

valamennyi fórum, bíróság a Magyar Antidopping Csoportnak, illetve a Nemzeti Doppingellenes Szervezetnek adott igazat, és mindenhol megállapították a sportoló doppingvétségét.

„Jogerőre emelkedett a négyéves eltiltás, úgyhogy a sportoló számára sajnálatosan, de a doppingellenes szervezetek szempontjából megfelelő módon és sikeresen zárult le az eljárás” – tette hozzá az ügyvezető igazgató.

Az elmúlt időszakban Kenderesi Tamás és jogi képviselője részéről komoly vádak hangoztak el a HUNADO felé is. Tiszeker Ágnes erre reflektálva úgy fogalmazott, minden ilyen ügy „óriási érzelmi viharban zajlik”, amit a maga részéről el tud fogadni, mert egy doppingvétséggel kapcsolatos vádat lelkileg nem könnyű feldolgozni. Ugyanakkor hozzátette, hogy előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie az igazsággal és minden más következménnyel, amelyek a jogi eljárást követik. Emlékeztetett, hogy az úszónak a doppingellenes szabályok értelmében több alkalommal is volt lehetősége a védekezésre, mint ahogy arra is, hogy újrakezdhesse az egész bírósági folyamatot. A nemzeti szint után ugyanis a lausanne-i nemzetközi Sportdöntőbíróságon minden esetben az alapoktól kezdik el vizsgálni az adott ügyet.

Mindez azt jelenti, hogy Kenderesi Tamásnak megvolt a lehetősége arra, hogy új bizonyítékokkal álljon elő, érveket sorakoztasson fel saját maga védelmében vagy új szakértőt vonjon be az egész eljárásba. „A lehetőségek adottak voltak. A hazai és a nemzetközi fórumok mellett a nemzetközi szakértők is végig folyamatosan, egybehangzóan és nagyon határozottan állították a doppingvétség tényét” – magyarázta Tiszeker Ágnes, aki szerint

itt az idő, hogy az érintett szembenézzen a tényekkel, még akkor is, ha ez neki érthetően egy fájdalmas végkifejlet.

A HUNADO ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, szervezetük szemszögéből ezt az ítéletet nem tartják sikernek, hiszen nem azt akarták, hogy „a sportoló feje lehulljon”. Megjegyezte: senki nem örül egy doppingvétségnek, különösen nem, ha magyar sportoló az érintett, de az ilyen ügyekben szerinte az a legfontosabb, hogy a rendszer átlátható, transzparens, világos, lépésről lépésre szabályzott legyen, mert ez adja a biztonságát. Azt gondolja, mivel minden eljárás, folyamat szabályszerűen zajlott, el kell fogadnia a sportolónak, hogy a HUNADO és az illetékes bíróságok jogszerűen, tisztességesen jártak el mind az ellenőrzésnél, mind az ítélethozatalnál. Hozzátette: nem is tehet mást, ugyanis nincs több olyan jogi fórum ezen a területen, ahova még fordulhatna.

„A tartozás az tartozás” – várhatóan lesz még folytatása az ügynek

Az anyagiakra rátérve Tiszeker Ágnes szerint „drámai a helyzet”, és nemcsak Kenderesi Tamás, hanem a Nemzeti Doppingellenes Szervezet szempontjából is, hiszen mindegyik félnek be kellett fizetnie a rá eső részt a bírósági eljárások lefolytatása érdekében. Az ügyvezető igazgató kiemelte:

a HUNADO még akkor is fizetett, amikor a szervezetnek ez nem lett volna kötelező.

„Ezt a részt a sportolónak kellett volna megelőlegeznie, de nem akartunk ekkora terhet a nyakába varrni. Befizettük a szükséges pénzt, ami igen tetemes összeg. Mi fizettük ki az eljárási költségek 50 százalékát. Tettük mindezt úgy, hogy közben nem sérülhetett a magyar állam által biztosított költségvetés, amit évről évre 1800 mintavételre kapunk” – magyarázta az ügyvezető igazgató.

Tiszeker Ágnes elmondta: az esettől függetlenül a HUNADO-nak ugyanúgy el kellett látnia a feladatait, le kell venniük a teljes mintaszámot, mintha mi sem történt volna, ami az ügyvezető igazgató megfogalmazása szerint az említett plusz költségek miatt egyáltalán nem könnyítette meg a dolgukat. Kiemelte: mivel a lausanne-i nemzetközi Sportdöntőbíróság és a Svájci Legfelsőbb Bíróság is a HUNADO-nak adott igazat az ügyben, ezért

ezek a nemzetközi testületek is egyetértenek abban, hogy az eljárási díjak egy részét meg kell térítenie a sportolónak.

A HUNADO ügyvezető igazgatója azt mondta, ezzel kapcsolatban Kenderesi Tamás részéről még semmilyen üzenetet nem kaptak, de jelezte, hogy várják a kapcsolatfelvételt, mert nyitottak a kommunikációra, az egyeztetésre. „Természetesen nem akarjuk, hogy kilátástalan helyzetbe kerüljön, de a tartozás az tartozás. Egyelőre még semmiféle információnk nincs arról, hogyan kívánja ezt rendezni a sportoló” – tette hozzá Tiszeker Ágnes.