Sajnos a sérülés a sport természetes velejárója, ugyanolyan természetes, mint a győzelem vagy a vereség – mondta Pozsonyi Zsolt erőnléti edző az InfoRádióban.

„Aki élsportolónak áll, annak egyszerűen tudomásul kell vennie, hogy benne van a sérülés rizikója”

– fogalmazott, hozzátéve: „nyilván nekünk, erőnléti edzőknek az a legfontosabb feladatunk, hogy minimalizáljuk a sérülések rizikóját. Ha lehet, akkor próbáljuk teljesen elkerülni az úgynevezett non-kontakt sérüléseket. Ez az úgynevezett repetitív stresszből adódik: ez éri bizonyos sport folyamatos űzése miatt a sportoló testét, mi pedig próbáljuk ezt a repetitív stresszt kompenzálni” – fogalmazott.

Az erőnléti edzőknek tudniuk kell, hogy mik az adott sportra jellemző gyakori sérülések. Fel kell mérniük a sportot és az egyént, hogy mik az ő egyéni szükségletei, hol vannak deficitek a mozgásban, hol vannak beszűkült ízületi mozgástartományok, megrövidült izmok, milyen gyakorlatokat kell kimondottan ezzel a sportolóval végeztetni, hogy csökkentsük a rá személyesen jellemző sérülésrizikót. És persze ismerni kell az adott sportágból adódó sérülésveszélyt.

„Ezekre a területekre próbálunk úgy hatni, hogy minimalizáljuk a túledzésből vagy repetitív stresszből fakadó sérüléseket” – fogalmazott, hozzátéve: mindehhez jönnek még az úgynevezett kontaktsérülések, amelyek a csapatsportokra jellemzők, és amelyeket nagyon nehéz elkerülni.

„Nem tudjuk, hogy mi történne egy-egy ütközés során, ha nem dolgoztunk volna jól. Egy bokakifordulás bármikor megtörténhet egy leérkezésnél, ha valakit meglöknek a levegőben, ez bármelyik csapatsportnál előfordulhat. Ezeket nehéz elkerülni, és nem tudjuk, hogy ha mondjuk kevés ilyen típusú sérülés van, az vajon a mi jó munkánkat dicséri-e, vagy pusztán a szerencse. Nagyon markánsan csökkenteni tudjuk a kontaktsérülések számát, csak ezt nehéz bizonyítani” – mondta Pozsonyi Zsolt.

A legtöbb sportág ma már elképzelhetetlen erőnléti edző nélkül. Már a gyerekeknél is kulcskérdés a szakember szerint, hogy megfelelő erőnléti protokollok alapján válasszák ki őket, és már egészen kicsi kortól így is fejlesszék őket.

A legnagyobb probléma, hogy nagyon korai a sportágválasztás, túl korán kapják ugyanazt a repetitív stresszt a gyerekek.

Nagyon sok kutatás van Amerikában ezzel kapcsolatban. Sport samplingnek, sportkóstolgatásnak hívják azt, hogy valaki minél több sportot kipróbál akár még gimnazista koráig. Ilyen esetben jelentősen csökken a sérülések rizikója.

„Például több mint 200 NBA-játékossal csináltak riportot, hogy ki milyen korán kezdte, hogy csak a kosárlabdát űzte, és kiderült: aki még a középiskolában is több különböző sportot is űzött, sokkal tovább tartott a karrierje, sokkal kevesebb súlyos sérülése volt, és sokkal több volt a pályán töltött idő” – emelte ki Pozsonyi Zsolt. A szakember úgy véli, az erőnléti edző tud segíteni, de nagyon sokszor a szülő már a gyermek kis korában eldönti, hogy márpedig a gyerekből focista vagy éppen kézilabdázó lesz, pedig hatévesen még futni se tud, nemhogy ugrani vagy irányt váltani.

„Az erőnléti edzőknek minél korábban kellene itthon is mozgást elemezni, javítani, találkozni a gyerekekkel, mert akkor fognak tudni nagyon széles alapot építeni. Mert a jó sportolók először jó atléták kell, hogy legyenek” – mondta Pozsonyi Zsolt erőnléti edző az InfoRádióban.