A múlt hét végén 36. alkalommal adott otthont a Hungaroring a Forma–1-es Magyar Nagydíjnak, és az is eldőlt, hogy a hazai futam 2037-ig a versenynaptárban marad. A Portfolio annak nézett utána, hogy miért jelent hatalmas üzletet az autós gyorsasági világbajnok az összes szereplőnek, összesítette, hogy milyen bevételekkel, illetve kiadásokkal kell számolniuk.

Liberty Media

A Forma–1 tulajdonosa 2017-ben vásárolta meg a szakág mögötti cég többségi részesedését, összesen 4,6 milliárd dollárért. A cégcsoport tavalyi 9,36 milliárd dolláros bevételéből 1,15 milliárd származott a Forma–1 divíziójából. Ez hatalmas esés a 2019-es, majdnem kétmilliárdos értékhez képest. A pandémia miatt 386 milliós üzemi szintű veszteséget kellett elkönyvelni

A bevételek forrása négy fő kategóriára bontható, és 2019-ben az alábbiak szerint alakultak:

• tévés és egyéb közvetítési díjak: 763 millió dollár
• hosting díjak (vendéglátóktól kapott összegek): 602 millió dollár
• szponzori megállapodások: 301 millió dollár
• egyéb (merchandising, online szolgáltatások, rendezvények) bevételek: 356 millió dollár

A költségek legfőbb tétele csapatoknak fizetett bónuszok voltak, 12 millióval több, mint egymilliárd dollár értékben. Az összes egyéb költség, amiben a Nemzetközi Autószövetségnek fizetett díjak, a VIP-vendégek számára üzemeltetett Paddock Club, a logisztikai költségek, tartalom-előállítási díjak és egyéb szokásos üzleti kiadások vannak, összesen 381 millió dollárt tettek ki. Ha a koronavírus nem lép közbe, a Forma–1 a versenysorozat tulajdonosa számára egy szépen megtérülő vállalkozás, hiszen üzemi szinten közel félmilliárd dollárt hozott a konyhára 2019-ben.

Csapatok

A csapatok tavaly összesen 711 millió dollárt kaptak a Forma–1 bevételeiből a konstruktőri bajnokságban elért helyezések függvényében, bevételeiknek így is 68 százaléka származott ebből a forrásból.

• Ferrari: a kezdetek óta a Forma–1 elmaradhatatlan része, emiatt a díjazás során is különleges ellátást kapnak, és eleve 50 millió dolláros egyedi bónusszal kezdenek. Erre jön rá egy 15 milliós bónusz, amit azok a csapatok kapnak, amelyek korábban már nyertek világbajnokságot (“történelmi bónusz”) és az egyébként eléggé kínos hatodik helyezés után járó további 85 millió dollár. Külön érdekesség, hogy ha a csapatoknak járó kiosztható összeg meghaladja az 1,1 milliárd dollárt, akkor az egyedi bónusz fajlagosan megduplázódik.
• Mercedes: az olasz csapat 150 milliójától csak 5 millióval marad le. Az első helyért 124 milliót kaptak, amire jött még rá 21 millió dollár a történelmileg sikeres csapatoknak járó bónusz formájában.
• Red Bull: a tavalyi teljesítményért 116 millió dollárt vághatott zsebre, amihez további 16 millió dollár történelmi bónuszt kapott, így a csapat 132 millióval gazdagodott.
• McLaren: 115 millió dollárt kapott, ebből 7 millió jár a korábbi sikerek miatt.
• Racing Point (Aston Martin): 100 millió dolláros utalás érkezett a számlájára.
• Renault (Alpine): a 97 millióból 92 jött a konstruktőri ötödik helyért.
• Alpha Tauri: 77 millió dollárt zsebelt be ebből a forrásból.
• Alfa Romeo: 69 millió dollárt kapott.
• Haas: 61 millióval volt kénytelen beérni.
• Williams: abszolút utolsó lett tavaly, és ezért csak 53 millió dollárt kapott, ehhez hozzácsaptak még 6 milliónyi történelmi bónuszt is.

A csapatoknak természetesen korántsem ez az egyetlen bevételi forrása. Elsősorban szponzori pénzekről van szó, még egy apró matricáért az autón is gyakran millió dolláros nagyságrend jár, de a főszponzorok akár 25-50 milliót is letesznek az asztalra. A tavalyi győztes Mercedes főszponzora a maláj olajvállalat, a Petronas évente 42 millió dollárt fizet azért, hogy a márkaneve a csapat hivatalos megnevezésében is szerepel.

A címvédő ezzel képes visszaelőzni a Ferrarit 451 millió dolláros összbevételével, 25 millióval lehagyva a vörösöket. A Forma–1 egyensúlytalanságára jellemző, hogy eközben csak három csapat van, amelyik képes 200 millió felett összekalapozni egy évben, sőt az Alfa Romeo és a Haas a 100 milliós bevételi szint alatt teljesít.

Az egyenlőtlenség folyamatosan nő, és a pár csapat elitizmusa miatt folyamatosan újratermeli önmagát. A széria menedzsmentje emiatt az idei évtől komoly változásokat jelentett be, és költségplafont alkalmaz minden csapat esetén, 145 millió dollár értékben, ami 2022-től tovább fog csökkenni.

A csapatok többsége még üzemi szinten is veszteséges volt az elmúlt években. A csillagászati kiadások között a több száz főnyi alkalmazotti gárda fizetése, fejlesztési költségek, logisztika is jelen van, de a két legnagyobb tételt a szélcsatorna és a pilóták fizetése jelenti.

A legtöbbet kereső pilóták a sikeresebb csapatoknál 2021-ben (egyedi bónuszokkal és szponzori bevételekkel, becslés, Forbes):

1. Lewis Hamilton (Mercedes): 62 millió dollár
2. Max Verstappen (Red Bull): 42 millió dollár
3. Fernando Alonso (Alpine): 25 millió dollár
4. Sergio Perez (Red Bull): 18 millió dollár
5. Sebastian Vettel (Aston Martin): 15 millió dollár
6. Charles Leclerc (Ferrari): 12 millió dollár
7. Valtteri Bottas (Mercedes): 10 millió dollár
8. Daniel Ricciardo (McLaren): 10 millió dollár
9. Lando Norris (McLaren): 9 millió dollár
10. Carlos Sainz (Ferrari): 8 millió dollár

Versenypályák

A vendéglátó országok és városok összesen 602 millió dollárt fizettek ki egy év alatt, átlagosan évente 29 millió dollárt utalnak át a versenypályát üzemeltető cégek a Liberty Media leányvállalatának. A költség még a versenypálya felépítése és működtetése, az utcai pályáknál pedig az évenkénti átalakítás, berendezés. Egyes számítások szerint egy átlagos futam esetén tíz év alatt egy-egy vendéglátónak a Forma–1-es hétvégék 851 millió dollárba kerülnek, de van, ahol ez az összeg bőven meghaladja az egymilliárd dollárt is.

A bevételi oldalon jelentkezik, hogy egy tipikus versenyen a jegyvásárlók 40 százaléka nem a rendező városból vagy annak környékéről érkezik. A Magyar Nagydíjra is tízezrével érkeztek hozzánk külföldi rajongók. A legtöbb versenyre így 40-70 ezer látogató is érkezhet, és ők komoly hatást gyakorolnak a turizmus bevételeire.

Ez azonban legtöbbször még mindig kevés a kiadások ellensúlyozásához, de az országimázs bevételei többet hoznak. A portál példaként a Mexikóvárosban tartott futamot hozta, az országnak már 2016-ban ekkora nézettséghez 48 millió dollárt kellett volna fizetnie a tévétársaságoknak. Az összes megjelenés – beleértve az egyéb tévés, print és online média említéseket – hirdetési értéke elérte a 248 millió dollárt. A futam helyi gazdaságra gyakorolt közvetlen hatás egyes becslések szerint elérte a 161 millió dollárt. Mindez többszörösen visszatermeli a verseny költségeit Mexikóváros esetében. A példa nem egyedülálló: a PwC számításai szerint az Azerbajdzsánban megrendezett verseny két év leforgása alatt 277 millió dollár pluszbevételt termelt a helyi gazdaságnak.

Mindez nem jelenti azt, hogy minden verseny és minden vendéglátó ország pozitív eredménnyel zárja a Forma–1-es versenyek lebonyolítását, de összességében minden jel arra mutat, hogy nagy általánosságban megéri futamot rendezni. Nem véletlen, hogy a versenynaptár évek óta bővül, és egyre több ország és város versenyez, hogy otthont adhasson egy-egy Forma–1-es futamnak.