Az osztrák válogatott története első Európa-bajnokságán vehet részt, ezen is csak a házigazda jogán, mert abban minden szakértő egyetértett, hogy a selejtezőből nem jutott volna ki. Ellenben a horvát nemzeti nemzeti együttes arra készült, hogy a '96-os angol Európa-bajnokság után újra győztes Eb-meccsen legyen túl.

Az osztrák együttesben végül nem kapott helyet az Eb egyetlen magyar származású résztvevője, a honosított Garics György. A horvátok a legjobb összeállításukban futottak ki, csak a korábban súlyosan megsérült brazil-horvát Eduardo hiánya okozhatott gondot Slaven Bilic szövetségi kapitánynak. A horvátok már az első percekben körbeadogatták az osztrák tizenhatost, keresték a rést az ellenfél védelmén.

Ez olyannyira jól sikerült, hogy négy perc után már meg is szerezték a vezetést: Modric kavarta meg a bal szélen az osztrák védelmet, Olicshoz passzolt, aki az ötös sarkánál Aufhauseren próbált túljutni, a védő azonban buktatta, amiért tizenegyes járt. A büntetőhöz Modric állt oda, és újfent bizonyította, hogy jól döntöttek a Tottenham vezetői, amikor szerződtették a zágrábi Dinamótól. Machónak - a Chelsea egykori tartalékkapusának - esélye sem volt, eldőlt jobbra, a horvát irányító pedig magabiztosan lőtt középre (0-1).

A horvát gólnak köszönhetően jó iramban folytatódott a meccs, a "sógorok" próbáltak eljutni az ellenfél tizenhatosáig, próbálkozásaikat azonban már a félpálya közepén elfojtották a horvát bekkek. Az osztrák támadásokat csak egy Säumel-löket jelezte, de Pletikosát ez sem tette igazán próbára, könnyedén vette mellre a labdát.

A horvátok nem erőltették az újabb rohamokat, az amúgy sem kis önbizalmuk a vezetés tudatában még tovább nőtt. A félidő közepén Prödl egy szöglet utáni fejessel mutatta, hogy a "sógorok" is a pályán vannak, a labda azonban a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret. Az első félidő alapján a két horvát támadó, Petric és Olic tett róla, hogy a csapat ne érezze meg Eduardo hiányát. A Dortmund és a Hamburg csatára rendre megbolondította az osztrák védőket, akik legtöbbször csak szabálytalanul tudtak szerelni.

Eközben a társrendező nemzeti csapata leginkább felívelésből tudott veszélyeztetni. Azonban immár egyre több dolga volt a horvát kapusnak, Pletikosa többször is csak kibokszolni tudta a labdát. A félidő végére már nem csak felívelés után voltak veszélyesek az osztrák csatárok. Harnik kapott labdát a horvát tizenhatoson belül, azonban lövés helyett inkább befelé passzolt, a becsúszó Simunic pedig szögletre mentett.

A második játékrészben egy harcos osztrák gárda futott ki, egy-egy ütközésnél, felfutásnál érzékeltették a horvátokkal, hogy mindent megtesznek az egyenlítésért. Próbálkozásaik azonban továbbra is meddőek voltak. Josef Hickersberger, az osztrákok szakvezetője érezte, hogy a horvát gárda megfogható, ezért a szélső Säumel helyére a veterán csatár, Ivica Vastic állt be. A spliti származású támadó 38 évével messze a legidősebb az osztrák keretben, részt vett az 1998-as franciaországi világbajnokságon is.

Bilic kapitány is próbált új lendületet adni csapatának, amely a vezetés birtokában ráült az eredményre. A középpályás Kranjcar helyére a védő Knezevic állt be, hogy stabilabb legyen a horvát védelem. A horvátok magabiztossága a második játékrész közepére könnyelműsködésbe csapott át, egyre több volt a kétségbeesett mentés a horvát tizenhatos környékén.

A második játékrész közepére az elfáradt Petric helyett Budan állt be. Az osztrák mester kihasználta második, illetve harmadik cseréjét is: Gercaliu helyére Ümit állt be, majd Linzet Kienast váltotta. Hickersberger húzásai jónak bizonyultak, negyed órával a találkozó vége előtt már a házigazda volt fölényben. A 78. perc környékén többször az utolsó pillanatokban mentett a horvát védelem. De ha már a bekkek sem értek oda, akkor Pletikosa kapus védett bravúrral: Vastic középről fejelt erősen, a Szpartak Moszkva kapusa nagyot védett.

Öt perccel a rendes játékidő vége előtt Ümit jelezte, hogy érdemes volt beállítani: a balösszekötő helyéről bombázott egy nagyot, a horvát kapus azonban ismét hatalmasat védett. A meccs végére a horvátok hosszú percek után újra elhagyták a tizenhatosukat, ez azonban csak arra volt elég, hogy teljen az idő. A hosszabbításban Kienast fejelhetett, azonban mintha Fortuna istennő is a horvátok sikerét akarta volna, a labda a kapufa mellett suhant el. A horvátok szó szerint megizzadtak a sikerért és a szerencsével sem álltak hadilábon.

Jegyzőkönyv

Ausztria: Macho - Prödl, Stranzl, Pogatetz, Aufhauser - Säumel (Vastic 61.), Standfest, Gercaliu (Ümit 69.), Ivanschitz - Harnik, Linz (Kienast 72.)

Horvátország: Pletikosa - Corluka, Robert Kovac, Simunic, Pranjic - Srna, Niko Kovac, Modric, Kranjcar (Knezevic 62.) - Olic (Vukojevic 83.), Petric (Budan 72.)

Gólszerző: Modric (4. - tizenegyesből)

Sárga Lap: Prödl (68.), Säumel (21.), Pogatetz (4.), Robert Kovac ( 51.)

Karrier: A Hajduk saját nevelésű játékosa, 1997-ben, 18 esztendősen már helyet kapott bajnokin is a dalmátok kedvenc csapatában. Ugyanakkor csak Tonci Gabric visszavonulása után, 1998 nyarától lett az első számú kapus. Éveken keresztül ő számított a horvát liga legjobb hálóőrének, Drazen Ladic visszavonulása után ő lett a válogatott legenda utóda.

Pletikosa védett az Dunaferr elleni vesztes (2000), majd az FTC elleni győztes (2001) BL-előselejtezőben is, utóbbi visszavágóján a győztes tizenegyespárbajban főszerepet vállalt. Az U21-es válogatott kulcsemberének számított, a 2000-es szlovákiai kontinensbajnokságon azonban betlizett. Pedig nem sokkal korábban még arról is szó volt, hogy a kapusgondokkal küszködő Real Madrid szerződteti.

Akkor azonban még Splitben maradt, de 2003-ban ő is légiósnak állt: spliti klubtársával, Dario Srnával együtt a donyecki Sahtarral kötött szerződést. 2005 augusztusában ukrán klubja egy évre visszaadta Pletikosát a Hajduknak, a kapus ez idő alatt százezer dollárnak megfelelő kunát keresett. A 2004-es Eb előtti utolsó napokban összeszedett sérülése miatt volt kénytelen kihagyni a portugáliai tornát.

A vb-kvalifikációs sorozatban már nem ő, hanem Butina számított az első számú horvát kapusnak. A vb után visszatérve Doneckbe, már nem élvezte Mircea Lucescu bizalmát. A hat (!) válogatott szintű kapus közül az ukrán Bohdan Suszt védett a legtöbbször, 14 alkalommal, Stipének mindössze három szereplés jutott. Ezért 2007 elején Moszkvába szerződött. Első idényében állandó kezdőként 29 meccsen védett a Szpartakban, mindössze 30 gólt kapva segítette csapatát a BL-elejtezőt érő bajnoki ezüstéremhez. Hazai beceneve: a Pók.

Sikerek: Horvát bajnok (2001), horvát kupagyőztes (2000, 2003), ukrán bajnok (2005), ukrán kupagyőztes (2004), az Év játékosa Horvátországban (2002)

66 válogatottságával a horvát örökranglista hatodik helyzettje. Ha továbbra is élvezi a szövetségi kapitány bizalmát, már az Eb-n megelőzheti Davor Sukert, aki hárommal álll előtte.

Klubjai:

1996-2003 Hajduk Split

2003-2005 Sahtar Donyeck

2005-2006 Hajduk Split
2006-2007 Sahtar Donyeck
2007- Szaprtak Moszkva