Michael Schumacher nagyon fiatalon a versenyzés rabja lett. Apja egy gokartpályát üzemeltetett, így a kis Michael naphosszat gyakorolhatott.

A gokartozás után a német Formula-Ford, majd a Forma-3-as bajnokságban szerepelt, később pedig a sportautók világbajnokságában kapott lehetőséget a bizonyításra Peter Sauber Mercedes-csapatánál.

A sikerek arra öszönözték rámenős menedzserét, Willi Webert, hogy az - egy taxis megtámadása miatt - éppen börtönbüntetését töltő Bertrand Gachot helyére beprotezsálja védencét a Forma-1-be.

Jordan és Briatore is lehetőséget adott az ifjú Schumachernek

Az első silverstone-i teszt meggyőzte Eddie Jordan csapatvezetőt, aki Schumachernek adta egyik autóját az 1991-es Belga Nagydíjra.

A fiatal Michael Schumacher a számára ismeretlen pályán csapattársát is megelőzve a hetedik helyre kvalifikálta magát, a versenyen azonban száz méter után kiesett. Tapasztalatlansága miatt leégette autója kuplungját.

Ez az egy hétvége elég volt Flavio Briatorénak, a Benetton-istálló vezetőjének, hogy meglássa Schuamcherben a tehetséget. A következő versenyen már ő biztosított autót a német ifjoncnak, aki rögtön pontszerzéssel hálálta meg a bizalmat.

A háromszoros világbajnok csapattársat, Nelson Piquet-t megelőzve az ötödik helyen ért célba. Az 1992-es szezonban végképp berobbant a száguldó cirkusz élvonalába.

Mindössze egy évet kellett várni az első nagy sikerre

Egy évvel bemutatkozása után, éppen Belgiumban már győzni is tudott. A világbajnokságon a harmadik helyen zárt, megelőzve többek között Ayrton Sennát is.

A következő év technikai és vezetői hibákkal csupán egy világbajnoki negyedik helyet hozott, 1994-ben azonban világbajnokká avatták.

Az évad 16 versenyéből kettőn kizárták, kettőn nem is indulhatott, azonban nyolc győzelmének köszönhetően így is világbajnok tudott lenni. 1995-ben duplázott: 9 győzelmével megvédte bajnoki címét.

Villeneuve, Hill, Hakkinen és a lábtörés

Schumacher 1996-ban szerződött az akkoriban nem túl sikeres Ferrari-istállóhoz. Abban az évben három futamgyőzelemmel világbajnoki bronzérmes lett. A következő két évben az összesítés második helyén végzett, igaz, 1997-ben Jacques Villeneuve-vel történt szándékos ütközése miatt utólag kizárták a világbajnokságról.

1999-ben egy balesetben lábát törte, és a szezon csaknem felét kihagyta, így nem tudott versenyre kelni a McLarennel parádézó Mika Hakkinennel, aki egy évvel korábban is legyőzte a németet.

Mesterötös a Ferrarival

2000-ben aztán megtört a jég: 21 év után egyéni világbajnoki címet szerzett a Ferrari számára, miután izgalmas csatában a gyengén kezdő, de a vezetést az idény közben néhány futamra magához ragadó finn riválisa előtt végzett.

Sikerét a következő négy évben megismételve immáron hétszeres világbajnok lett. 2002-ben a 17 versenyből 11-et megnyert. 2004-ben pedig 18-ból 13-at úgy, hogy az évad első 13 versenyéből 12-n őt intették le elsőként!

A 2003-as év hozta a legnagyobb küzdelmet: a finn Kimi Raikkönen és a kolumbiai Juan Pablo Montoya is sokáig eséllyel szorongatta Schumachert.

Rekorder szinte mindenben

A tavalyi gyengébb szezon után (mindössze egy futamgyőzelem, az is a botrányos indianapolisi futamon, ahol összesen hatan indultak) idén ismét harcban van a világbajnoki címért, és esélyesként várja a szezon utolsó három futamát.

Michael Schumacher szinte minden rekordot magáénak tudhat a száguldó cirkuszban. Övé a legtöbb világbajnoki cím, a legtöbb győzelem, a legtöbb edzéselsőség, a legtöbb versenyben futott leggyorsabb kör és a legtöbb pont is a Forma-1 történetében.