Nagyon jó dramaturgiával építette fel az egyházi hagyomány a húsvét előtti időszakot – kezdte Fabiny Tamás, emlékeztetve: a nagyhét virágvasárnappal kezdőik, ami a bibliai elbeszélés szerint Jézusnak a Jeruzsálembe történő bevonulása volt, amit tudatosan nem egy harci állaton, hanem egy szamár hátán tett meg – innen ered az alázatos király megnevezése is.

Az ünnepkör két kiemelkedő napja a nagycsütörtök és a nagypéntek; előbbi az utolsó vacsora ünnepe, utóbbi Jézus keresztre feszítésének az alkalma, amit megelőzően kihallgatták, részben a világi hatóság, részben a zsidóság legmagasabb kormányzó és bírói testülete, a Nagytanács. Sokáig bizonytalan is volt, hogy ki hozza meg a halálos ítéletet, amit végül a Nagytanács mondott ki, de a római helytartó, Pilátus sem élt vétójogával, hanem azt mondta: feszítsék meg, és így kerül Jézus Krisztus a golgotai keresztfára – idézte fel a püspök.

A húsvéti szent három nap nagyszombattal zárul, ami az egyik legmegrendítőbb egyházi nap. Ez a csendnek az ünnepe, amikor a sírban nyugvó Jézus halálára emlékezik a keresztény világ kegyelettel, és nem is tart hangos, látványos istentiszteleteket az egyház. Este viszont már a templomokban ilyenkor vigíliát tartanak, készülve a feltámadásra, ami „átvezet minket húsvéthoz” – tette hozzá Fabiny Tamás.

Mint mondta, a sátoros ünnepeken, mint a karácsony, húsvét és pünkösd, kétnapos ünnepeket tart a keresztény egyház; az első rész teológiailag azt jelzi, hogy mit tett az Isten az üdvösségtörténetben – karácsonykor adta a világnak a fiát, húsvétkor feltámasztotta, pünkösdkor elküldte a Szentlelket –, vagyis Isten cselekedetére esik a hangsúly. A második nap pedig mindig arról szól, hogy mi az ember válasza erre.

Mint mondta:

„azt az örömhírt kell továbbvinni, amire az angyal utal húsvétkor,

a feltámadás hírének továbbadóinak kell lennünk, akik egy békétlen, búskomor világban arról tanúskodhatunk, hogy az élet mégiscsak diadalmaskodott a halál fölött, és jó szívvel, örömmel adhatjuk ezt tovább másoknak is. Húsvéthétfő, ezért valóban így az öröm továbbadásának az ünnepe” – zárta gondolatait.