A szertartásközpontot egy ősi táborhelyen találták, egy sivatagi sárkánynak nevezett, vadon élő patások csapdába ejtésére szolgáló építmény mellett.

Ezek az építmények két vagy több, egy irányba tartó hosszú kőfalból állnak, amelyekkel zárt helyre terelték a csapdába került gazellákat a neolitikumi emberek. Nevüket onnan kapták, hogy légifelvételeken a gyermekek szélsárkányaira emlékeztet az alakjuk.

A legtöbb sivatagi sárkányt Jordánia keleti részén találták, de előfordulnak másutt is a közel-keleti sivatagokban.

A feltárási projekt társvezetője, Vael Abu-Azziza jordániai régész egyedülállónak nevezte a lelőhelyet, főleg azért, mert kivételesen jó állapotban maradt fenn.

„Kilencezer éves, és majdnem minden érintetlen”

– mondta.

A szentély belsejében két vésett álló követ találtak, rajtuk emberszerű figurákkal. Az egyik kőoszlop mellett megtalálták a „sivatagi sárkány” ábrázolását, egy oltárt, egy tűzgyújtóhelyet, tengeri kagylókat és a gazellacsapda miniatűr makettjét.

A kutatók közleménye szerint a szentély „teljesen új megvilágításba helyezi az eddig ismeretlen újkőkori populációk szimbolikáját, művészi kifejezését és spirituális kultúráját”.

A hely közelsége a gazellacsapdához arra utal, hogy lakói vadászatra specializálódtak, a csapda pedig „kulturális, gazdasági életük, sőt szimbólumviláguk központja volt ebben a mindentől távoli övezetben” – közölték a kutatók.

Az ősi szertartásközpontot a jordániai Al-Husszein Bin Talal Egyetem és a Közel-keleti Francia Intézet kutatói tárták fel egy tavalyi ásatáson.