"Több mint 40 évvel ezelőtt, belfasti gyerekkorom idején ismertem meg Bartók zenéjét. Zongora- és ütőhangszeres tanulmányaim alatt sok művét tanultam meg, a zeneiskolában behatóan elemeztük a 6. vonósnégyest, és az egyetemi felvételimre is Bartók-zongoradarabbal készültem. Korai zeneszerzői és zenetudományi tanulmányaim alatt Bartók volt az egyik legnagyobb 'szerelmem'. Concerto zenekarra című művéről könyvet is írtam, amely a Cambridge University Pressnél jelent meg 1996-ban, és később is több könyvfejezetet és cikket írtam róla" - idézte fel.

David Cooper kiemelte azt is, hogy a gazdag népzenei hagyományokkal bíró Írország szülöttjeként különösen megfogta az, ahogyan Bartók összhangba tudta hozni a magyar népzenei forrást a haladó nemzetközi zene nyelvével, és ezzel egy teljesen eredeti hangra talált rá.

"Azt is csodáltam benne, hogy négy területen - zeneszerzőként, népzenekutatóként, zongoraművészként és tanárként - is a legmagasabb színvonalon tűnt ki, mégis hihetetlenül szerény maradt. Számomra egyike volt a nagy humanistáknak; kiváló példakép egy fiatal muzsikusnak."

A kötet az említett négy területen írja le Bartók munkásságát, mégpedig három dimenzió mentén. Először, a korabeli magyarországi és nemzetközi politikai színtérrel szemben; másodszor, népzenegyűjtő és -rendszerező tevékenységének fényében; végül harmadszor, számos mély barátsága mentén, különös tekintettel a zenésztársakkal való kapcsolatára - fejtette ki a szerző.

A könyv elemzi majdnem az összes érett művet is. Mint Cooper megjegyezte, ezeknek az elemzéseknek a megértése sokszor tudományos felkészültséget igényel, de a könyv többi részét reményei szerint a laikus olvasók is élvezni tudják.

A forrásokra vonatkozó kérdésre elmondta: bár óriási az angol nyelvű Bartók-irodalom, a komponista számos levele még mindig nem jelent meg angolul, ezek feldolgozásában egy budapesti magyar kollégája volt a segítségére. A legfontosabb forrásai közé tartoztak a Bartók Béla családi levelei és a Bartók Béla levelei című kiadványok, de mások mellett felhasználta a komponista fiai által írt műveket - Apám életének krónikája és My Father - is.

A könyv felveti annak lehetőségét, hogy Bartók az autizmushoz tartozó pszichiátriai kórkép, az Asperger-szindróma egyes tüneteit mutatta. Mint David Cooper kifejtette, ez nem saját állítása, a könyvben Michael Fitzgeraldot, a dublini Trinity College pszichiáter professzorát idézi, aki szerint a magyar zeneszerzőnél kimutatható az Asperger-szindróma számos jegye. Mint mondta, ő személyesen némileg szkeptikus ezzel kapcsolatban, ahogyan a könyv utószavában is kifejti.

Eszerint Bartók kevés energiát fordított a számára kevésbé érdekes emberekkel való viselkedés apró részleteire, amit egyesek szociális diszfunkciónak, sőt az autizmus tünetének is tarthatnak. Cooper ezzel szemben - bár hangsúlyozza, hogy nem kompetens a pszichiátria területén - úgy véli, hogy Bartók tulajdonképpen csak hű volt saját, számos hatás által megformált személyiségéhez. E hatások közül Cooper kiemeli a komponista nevelkedésének hányattatásait és stressz-hatásait (így apja korai halálát, a betegségeket, gyakori költözéseket és pénzügyi bizonytalanságot), a meghatározó anyai befolyást, valamint az intenzív zenei képzés kihívásait.

David Cooper elmondta: tovább szeretné tanulmányozni Bartók életművét, és Magyarországra is visszatér. "Szeretem Magyarországot, rendszeresen ellátogatok oda - Budapest a kedvenc városom a világon -, és egész biztosan visszatérek, hogy tovább kutakodjak ez után az ember után. Bármennyire is meg akarunk érteni egy embert és az életművét, valójában csak a felszínt kapargatjuk. Nagyon sok mindent fel szeretnék még fedezni erről a nagy magyar zeneszerzőről, és remélem meglesz erre a lehetőségem is" - fogalmazott.

David Cooper zeneszerző és zenetudós, a University of Leeds professzora és dékánja. Béla Bartók című 456 oldalas monográfiája az Egyesült Királyságban áprilisban, az Egyesült Államokban júniusban jelent meg a Yale University Press gondozásában. A könyvről többek között a The Washington Post is közölt kritikát.

Ez Cooper kilencedik könyve. Korábbi köteteiben többek között Bernard Herrmann amerikai filmzeneszerzővel és Észak-Írország hagyományos zenéjével foglalkozott, jelenlegi projektjében pedig egy másik filmzeneszerző, Trevor Jones munkásságát kutatja.