Az Ifjúság című alkotást ellentmondásosan fogadta a sajtó Cannes-ban, pontosan úgy, mint két évvel ezelőtt az olasz rendező legutóbbi, A nagy szépség című filmjét, amely a fesztiválról díj nélkül távozott, néhány hónappal később viszont elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat.

A szépségről, a művészet lényegéről, az emlékezésről és mindenekelőtt az elmúlásról szóló, hollywoodi sztárokkal forgatott, groteszk hangulatú Ifjúság című filmet az újságírók egy része azonnal az Arany Pálmával jutalmazná, míg mások, mint például a The Guardian és a francia filmes lapok kritikusai egy giccses és gyenge szórakoztató filmnek tartják. A Variety filmes szaklap szerint eddig ez a film osztotta meg legjobban a Croisette-et (a fesztivál közönségét).

A svájci Alpokban, egy elképzelt luxus termálhotelben játszódó történet főhőse két régi barát, egy karmester (a 82 éves Michael Caine) és egy filmrendező (a 76 éves Harvey Keitel), akik életük legszebb pillanatainak felidézése mellett elsősorban prosztatagondjaikat osztják meg egymással. Olyan abszurd figurák veszik őket körül, mint a labdarúgó Maradona elhízott hasonmása, aki hátára Karl Marx portréját tetováltatta, s csak bottal és oxigénpalackkal tud közlekedni, de egy teniszlabdával percekig képes a sarkán "dekázni".

A karmester, aki egész életében elhanyagolta családját, és akit a magyar származású Rachel Weisz által megformált lánya apatikusnak talál, a film végére teljesen visszanyeri életkedvét. Az utolsó, végrendeletnek szánt filmjén dolgozó rendező viszont belehal abba, hogy a 77 éves Jane Fonda által játszott, karikatúraszerű hollywoodi sztár, akit ő indított el a pályán, meglátogatja és visszautasítja a neki ajánlott szerepet, miután egy mexikói tévésorozatban kapott három évre szóló szerződést.

"A szereposztás briliáns, és ha valamelyikünknek járna díj, azt mindhárman megkaphatnánk" - mondta Michael Caine a bemutató előtti sajtótájékoztatón.

Paolo Sorrentino elmondta, hogy az idő múlásáról szóló, álomszerű és melankolikus alkotás optimista, mert a belső félelmeink feloldását szolgálja.

A szerdai másik versenyfilmet, a kínai Csia Csang-ko Mountains May Depart (A hegyek megindulhatnak) című érzelmes alkotását nagyon jól fogadták az újságírók. A rendező nem először kapott meghívást Cannes-ba, A bűn érintése című drámájáért 2013-ban a legjobb forgatókönyv díját érdemelte ki, hazájában viszont betiltották a kínai társadalmi egyenlőségekről szóló kritikus filmet.

A hegyek megindulhatnak kevésbé érint politikai kérdéseket. 25 éven át, három részben követi egy Fenjangban, a rendező szülővárosában élő nő, Tao életét: 1999-ben, amikor a nő férjet választ, s a pár a születendő gyermeknek a Dollár nevet adja, a jelenben, amikor Tao már elvált férjétől, aki a közös gyermekükkel a gazdagabb Sanghajba költözött, illetve 2025-ben, amikor a volt férj és az egyetemista fiú már Ausztráliában élnek, de egymással nem tudnak kommunikálni, mert a fiú már csak angolul tud, de közben visszavágyik anyjához Kínába. Mindhárom rész arra a kérdésre keresi a választ, hogy az adott korban mit jelent kínainak lenni.

"Az identitás elvesztése áll a film középpontjában. Rengeteg barátom van, akiknek a gyerekei emigráltak, és nem tudnak velük beszélni. Kínai ellentmondás, hogy az emberek a jobb élet reményében emigrálnak, de gyakran vesztesként kerülnek ki a történetből" - mondta a rendező Cannes-ban.