A legnagyobb lengyel filmsztár az InfoRádiónak elmondta: nagyon lelkesen vállalt szerepet az alkotásban, mert már a kezdetekkor jól látszott, hogy a puszta létrejötte is történelmi tett Lengyelországban.

Ezzel együtt nagyon nehéz feladatot kaptunk mi, színészek, ugyanis elképesztő várakozás előzte meg a forgatást. Nagyon nehéz volt megtalálni az egyensúlyt a történelmi hűség és a trauma lelki hatása között, tehát az áldozatok gyerekei és unokái táplálta érzelmek között - fejtette ki Artur Zmijewski, hozzátéve: úgy érzem, hogy megtaláltuk a megfelelő hangnemet.

A színész szólt arról is, hogy egy olyan jellemű embert alakít, akihez hasonló a második világháború után egyszerűen hiányzott a lengyel társadalomból. Olyan férfit, aki nagyon fontosnak tartja a hazája iránt érzett szeretetet, és a kötelességtudatot még a családi kötelékeknél is jelentősebbnek ismeri el, a tisztesség pedig a legfontosabb érték a számára.

Az általam megformált tiszt tudta, hogy a döntése az életébe kerülhet. Annak ellenére, hogy a film egy konkrét történelmi eseményt dolgoz fel, a tiszt magatartása általános érvényű. És ha megengedjük, hogy a totalitárius rendszerek eluralkodjanak a világban, akkor ismét ilyen döntésekre kényszerülünk - vélekedett a művész.

Artur Zmijewski hangsúlyozta: a film egy évtizedekig őrzött nehéz titkot dolgoz fel. Az a tanulság, hogy az ilyen problémákat ki kell mondani ahhoz, hogy megnyugvást találjunk, és fel tudjuk dolgozni, ami történt - tette hozzá.

A színész kiemelte: a film egyúttal elégtétel az áldozatok családjainak, akik eddig nem vállalhatták sorsukat. Amikor tavaly szeptember 17-én Katynba mentek, volt velük olyan családtag, aki életében először látogathatta meg az apja sírját.