Maga a színházi miliő nem nyári műfaj, az ember alapvetően kényelmes körülmények közé, kőszínházba megy egy-egy előadást megtekinteni, a világsztárok is inkább oda érkeznek – miközben Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója érti ezt a sztereotípiát, kiemelte: az élmény szabadtéren is átélhető, a változatosság pedig gyönyörködtet, ráadásul a Margitszigeten négyszer akkora a színpad, mint az Operaházban, a Madáchban vagy akár az Operettszínházban, a Győri Nemzeti Színházban, amitől ráadásul még talán különlegesebb is lehet a kaland mindazok számára, akik a zenés színház rajongói.

„A nyári kikapcsolódás mindenkinek fontos, és mindenkinek ad egyfajta felfrissülést, és a közönség is nagyon jól veszi ezt a lapot, hiszen nálunk is az operák a Margitszigeti Színház zászlóshajói. Nemcsak azért, mert méretében ez a színház tudja azt, amit más színházak nem, hanem ez ma Magyarország legnagyobb nyári színháza” – szögezte le az InfoRádió Aréna című műsorában Bán Teodóra.

Valóban:

• a nézőtér 3000 fős,
• a színpad 500 négyzetméteres,
• van nagy zenekari árok,
• hatalmas backstage, kiszolgáló infrastruktúra, raktárak, díszletlehetőség, jelmezek, öltözők vannak.

A komplexum tehát színházi mércével mérve is „komoly”.

Bor és jazz az első kanyarban

Május 22-én egyébként beindult a színház Jazz- és Borfesztiválja egy rangos koncerttel, ami azért is fontos a Margitszigetnek, mert itt született meg a kezdeményezés három évvel ezelőtt. Az alapgondolat pedig az volt, hogy olyan borászok remekeit mutassák be egy fesztivál keretei között, akiknek a termékei nem landolnak az élelmiszerboltok polcain, hanem kis családi vállalkozás formájában termelnek, „kisszériások”. Az ország majdnem minden borvidékéről érkeztek erre az eseményre, tíz borvidék tizenkét borásza tette tiszteletét és marad hétfőig.

De hogy kapcsolódik a borászat a jazzhez?

„Induljunk el a Víztoronytól, ami egy gyönyörű, ikonikus műemlék építmény, egyébként kilátó is egyben! Kiállítótér is, folyamatosan egymást váltva általában kettő-három kiállításnak is otthont ad, de van egy udvara is, ahol óránkénti váltásban kitűnő fiatal énekesek és jazzmuzsikusok lépnek fel” – ecsetelte Bán Teodóra.

Fenntartás: ha valami változik, csak jobb legyen!

A Margitszigeti Színház egy közös fenntartású intézmény, amit Bán Teodóra előnyösnek tart egy olyan helyzetben, amikor a fővárosnál eleve is igencsak sok színház van; a fővárosi színházaknak pedig kényelmesebb, hogy nem oszlanak meg a források még több felé. A margitszigeti teátrum esetében a főváros tulajdonképpen csak a tulajdonosi jogokat gyakorolja, de a működéshez a kormányzattól érkezik a forrás, egész pontosan a minisztériumtól.

„Öt évre előre van egy együttműködése a közös fenntartású színházaknak, összesen hatan vagyunk, köztük a Bábszínház, a József Attila és a Thália is. Jól kezelhető a történet, kiszámítható, tudunk előre tervezni 2-3 évre, míg a fővárosnál mindig évről évre van költségvetés, tehát mindig változó, hogy milyen a büdzsé, mi az, amire az ember merjen vállalkozni. Sokszor fedezet nélkül vállaltunk be, vállaltam be én is előadásokat, úgy hívtam meg külföldi művészeket, hogy még nem is tudtuk, milyen éves költségvetéssel fogunk rendelkezni” – vázolta.

Arról, hogy esetleg a társasági nyereségadó (tao) forrásai újra bevonhatók lennének a kultúra ezen szcénájában, azt mondta, ezzel mindig érdemes foglalkozni.

„Nem látom azt, hogy valami, ami valamikor jó volt, akkor az holnap, holnapután is jó lesz. Ez a rendszer most abszolút jó. A jegybevétel és az állami támogatás körülbelül 50-50 százalékban van egymással, ami szerintem nagyon jó. Kell foglalkozni sok mindennel, az állami intézményekkel, az előadó-művészeti terekkel, a zenekarok működésével, de számunkra a mostani megoldás jó. Ha változás lesz, akkor persze legyen minden még jobb!” – foglalta össze az Arénában Bán Teodóra.

A cikk Kocsonya Zoltán beszélgetése alapján készült. A teljes interjú alább megtekinthető, meghallgatható.