Két tényező létezik, amely az Európai Bizottságot arra ösztönzi, hogy szükséges a csatlakozás utáni mechanizmusok a kiépítése. Egyrészt van egy erős törekvés az Európai Unión belül – aminek az Európai Bizottság adja meg a dinamikáját –, hogy minél gyorsabban legalább egy, de akár kettő-három nyugat-balkáni ország csatlakozhasson az Európai Unióhoz, másrészt pedig van egy olyan félelem, hogy az új tagállamok jogállamisági helyzete nem érné el azt a szintet, amely megkövetelt lenne még a tagság előtt vagy a tagság után.

A fentiek miatt azt a következtetést vonták le, hogy a jövőben jobb lenne egy 15 éves „próbaidő”.

„Mind a hat nyugat-balkáni ország jogállamisági helyzete ad olyan alapot az Európai Bizottságnak, de különösképpen számos uniós tagállamnak, ami felveti azt a kérdést is, hogy ők jogállamisági szempontból megfelelően felkészültek-e, illetve felkészültek tudnak-e maradni teljes jogú tagságra” – mondta az InfoRádió kérdésére a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Németh Ferenc hozzátette: ez egy erős üzenet a már az Európai Unióban lévő országok számára is. Rájuk nem vonatkozna persze a 15 éves „átmeneti” időszak, de maga az inspiráció abból következett, hogy több országban – Magyarországon, Lengyelországban, de Bulgáriában vagy Szlovéniában is – vannak, illetve voltak olyan időszakok, amikor a jogállamisági problémáik miatt „inkább destruktív politikát” folytattak a szakértő szerint az uniós berkeken belül.

Arra a kérdésre, hogy megoldás lehetne-e későbbre tolni a csatlakozásnak a lehetőségét, a kutató kifejtette: véleménye szerint akkor kell felvenni ezen országokat, amikor a belső reformjaik megvalósultak, és mind az Európai Bizottság, mind pedig a tagállamok elvárásainak megfelelnek az elért reformok.

Ettől függetlenül érdemesnek látja kiemelni azt, hogy az EU bővítéspolitikájában fontos az európai bizottság dinamizmusa, viszont a végső szó mindig a tagállamok kezében van.

„Az Európai Bizottság részéről érkező kezdeményezések, mint amilyen a mostani is, több problémára próbálnak egyszerre választ találni. Ezen problémák egyike az, hogy számos nyugat- és észak-európai uniós ország szkeptikus a bővítéssel kapcsolatban, szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az újonnan felvételre kerülő országok jogállamisági szempontból nem válnak olyan problematikussá, mint amilyen például Magyarország, Lengyelország vagy egyes időkben Szlovénia volt” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezért biztosítana magának egy hosszú időszakot a bizottság, hogy az adott országot kontroll alatt tartsa.

Kiemelte még, hogy ez egyelőre az Európai Bizottságnak csak egy terve, ami akkor valósulhat meg, ha arról a tagállamok megegyeznek. A bemutatott dokumentumban foglaltakra, az ott nevesített 15 éves mechanizmusokra, klauzulákra még reagálniuk kell a tagjelölt országoknak a Balkánon, illetve az is kérdés, hogyan reagálnak az uniós tagállamok.

Németh Ferenc jogosnak tartja azokat a kritikákat, hogy mindez teremthetne kétféle tagságot az Európai Unióban, és korlátozná az új tagállamok mozgásterét a régebbi tagországokéhoz képest, további törésvonalakat létrehozva a már kibővült közösségben. „Elég, ha arra gondolunk, hogy még a 2004-ben vagy azután csatlakozott országokra is, több mint 20-25 év távlatából, új tagországokként hivatkoznak a régi nyugat-európai tagállamok” – jegyezte meg.

A cikk Kocsis Éva interjúja alapján készült.