Az izraeli hadsereg március 18-án kezdte újra offenzíváját a Gázai övezetben, véget vetve a két hónapig tartó tűzszünetnek. A háború a Hamász 2023. október 7-én Izrael ellen intézett, meglepetésszerű és brutális terrortámadása után indult, amelyben több mint 1200 embert öltek meg, és mintegy 250-et elhurcoltak, akik közül mintegy hatvanan a mai napig nem szabadultak ki. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök korábban azt mondta, addig folytatja az offenzívát, amíg a Hamász le nem teszi a fegyvert és nem engedi el az összes életben maradt túszt. A Hamász azt válaszolta, hogy csak további palesztin foglyokért, tartós tűzszünetért és az izraeli kivonulásért cserébe hajlandó minderre. Benjamin Netanjahu elutasította ezeket a feltételeket.

Helyi tudósítások szerint a múlt héten az izraeli fegyveres erők az összes állandó gyalogos és páncélos dandárjukat a Gázai övezetbe vezényelték. Az izraeli hadsereg szombaton közölte: 24 óra alatt több mint száz célpontra mért csapást, azt állítva, hogy a Hamász infrastruktúráját célozta. Pénteken egy gázai orvos tíz gyermeke közül kilenc meghalt egy izraeli légicsapásban.

Szalai Máté a fejleményeket és a kialakult helyzetet értékelve az InfoRádióban azt mondta, hogy Izraelnek továbbra sem sikerült kiszabadítani a gázai túszokat, mint ahogy a Hamászt sem tudta felszámolni. Kérdésesnek tartja, hogy egyáltalán elérhetők-e katonai erőkkel ezek a célok. A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a gázai háború elhúzódása erősítheti az izraeli kormány belpolitikai helyzetét, ezért

a kormányfőnek vélhetően most inkább az az érdeke, hogy a konfliktus minél tovább fennmaradjon.

„A tűzszüneti tárgyalások nem haladnak túl fényesen, és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az előző, januári megállapodáskor kilépett egy párt a kormánykoalícióból, egy másik pedig ugyanezzel a lépéssel fenyegetőzött. Aztán amikor a tűzszüneti időszak véget ért, akkor ezek a pártok visszaléptek a kormánykoalícióba, amely jelenleg stabilnak látszik” – fejtegette a Clingendael Intézet kutatója.

A reakciók alapján egyértelmű, hogy a kormányban szerepet kapó szélsőjobboldali pártok azt szorgalmazzák, hogy Benjamin Netanjahu fokozza a katonai nyomást a Hamászon, ezért a jelenlegi helyzet megfelel az izraeli kormány belpolitikai szándékainak a szakértő szerint. Ezzel együtt úgy véli, az izraeli kormánynak nincs hosszú távú stratégiája a háború utáni időszak lehetséges rendezésére. Hozzátette: rengeteg érzékeny kérdést hozna a felszínre, ha Izrael leállna a katonai akciókkal, adott esetben tárgyalásokat kezdeményezne, és közben a Hamász különböző feltételeket teljesítve elkezdené elengedni a túszokat. Mint mondta, több olyan kérdés is napirenden van, amelyeket jelenleg „nem akar vagy nem tud megválaszolni” az izraeli kormány. Ilyen például az, hogy

ki és milyen módon kormányozna a jövőben a Gázai övezetben, milyen irányító testületeket kellene állítani vagy milyen szerepe lenne a palesztin hatóságoknak.

Szalai Máté azt tapasztalja, hogy ha kismértékben is, de folyamatosan növekszik az Izraelre nehezedő nemzetközi nyomás. A nyugati országok vezetőinek többsége amellett érvel, hogy minél előbb be kellene fejezni a háborút. A brit vezetés szerint például valamilyen politikai nyomásgyakorlásra lenne szükség, de sokkal erőteljesebben, mint eddig. A szakértő kiemelte, hogy az illetékes uniós tisztviselők akár arra is kaphatnak megbízást, hogy megvizsgálják, a zsidó állam betartja-e az EU-val korábban kötött szerződéseket, míg Nagy-Britannia belengette, hogy felfüggeszti a szabadkereskedelmi tárgyalásokat Izraellel. A szakértő szerint az ilyen típusú intézkedések önmagukban nem érnek célt, nagy stratégiai változások nem érhetők el ilyen eszközökkel. „Mindeközben a nemzetközi közbeszédben mintha háttérbe szorult volna a gázai konfliktus rendezésének kérdése az elmúlt másfél évben, de nyilván nagyon nehéz folyamatosan a napirenden tartani” – jegyezte meg a kutató.

Európának most sem osztanak lapot

Az elmúlt időszakban sok elemző találgatta, milyen nyomásgyakorlással lehetne rábírni Izraelt álláspontjának a megváltoztatására. Szalai Máté szerint Európának nincs olyan eszköz a kezében, amit hatásosan tudna használni ebben a helyzetben vagy fájdalmas ponton tudná ostromolni valamilyen intézkedéssel Izraelt. Jóval nagyobb a befolyása az Egyesült Államok kormányának, amely adott esetben a katonai segélyek felfüggesztésével vagy a különféle gazdasági együttműködések korlátozásával tudná nehéz helyzetbe hozni Izraelt. Megjegyezte: úgy tűnik, Donald Trump véleménye változott Izraellel kapcsolatban, amit arra alapoz, hogy az amerikai elnök megnyilvánulásai alapján arra lehet következtetni, hogy „kezd megromlani” a viszonya Benjamin Netanjahuval. A feszültség nem is elsősorban Gáza miatt növekszik a két vezető között, hanem az Iránnal való egyeztetések miatt. Az amerikai adminisztráció ugyanis elkezdett nyitni Teherán felé, amit az izraeli fél nem vett jó néven. „Ennek a viszonynak a megromlása azonban nem eredményezett aktívabb nyomásgyakorlást Izraelre.

Ugyanakkor helyzete és befolyása szerint az Egyesült Államok a legalkalmasabb arra, hogy ezt a nyomást fokozza, és hatékony eredményeket érjen el”

– magyarázta a szakértő.

A Gázai övezetben egyre elkeserítőbbek a körülmények, mivel Izrael korlátozza a segélyszállítmányok beengedését. Bár a múlt héten is érkezett szállítmány a térségbe, Szalai Máté elmondása szerint csekély mennyiségű volt, elmaradt a háborút megelőzően beengedett segélyek mértékétől, „ez semmiképpen nem segít a humanitárius válság enyhítésén”. Az izraeli vezetés azzal indokolja a korlátozást, hogy új humanitárius mechanizmust építene ki, amely kikerülné a hagyományos donorokat, köztük az ENSZ különböző szerveit. Szalai Máté szerint ezzel a zsidó állam gyakorlatilag az irányítása alá akarja vonni, hogyan osszák szét a segélyeket a Gázai övezetben. Az izraeliek szerint erre azért van szükség, mert az eddig a térségbe bejuttatott segélyekkel visszaélt a Hamász, és az elmúlt másfél évben a terrorszervezet túlélését biztosították a szállítmányok.

Szalai Máté szerint valóban nem lehet azt állítani, hogy az ENSZ tökéletesen végzi a feladatát, továbbá az is kiderült, hogy a Hamász valóban „felhasználta a segélyek osztását saját hatalmának gyakorlására”, az viszont nem bizonyított, hogy ez rendszerszerűen valósult volna meg az elmúlt másfél évben. Mint fogalmazott, „sok hibája van a nemzetközi humanitárius segélyezésnek”, de véleménye szerint

ellentmondana a nemzetközi közösség által előírt legfontosabb alapelveknek, ha Izrael a saját politikai irányítása alá vonná a segélyek elosztását.

Eredetileg az izraeli kabinet az ígérte, hogy amerikai együttműködéssel már ezen a héten életbe lép az új mechanizmus, de közben váratlanul lemondott annak az amerikai cégnek a vezetője, amely nagy szerepet vállalt volna a segélyszállítmányok eljuttatásában. Ráadásul a lemondásakor olyan indokokat, okokat sorolt fel, melyeket a nemzetközi közösség is sérelmezett az izraeli megvalósítással kapcsolatban. „Ez mindenképpen nagy politikai árat jelent Izrael számára” – fogalmazott a Clingendael Intézet kutatója.

Az ígérgetések már nem elégségesek

A szemben álló felek közötti, közvetítőkön keresztül létrejövő béketárgyalások meglehetősen esetlegesek. Továbbra is az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom közreműködésével zajlanak az egyeztetések, de érdemi változás nem történt az elmúlt hetekben. Egyelőre Izrael és a Hamász sem enged saját elvárásaiból, és a szakértő szerint „nem lesz áttörés a következő időszakban”. Emlékeztetett, hogy eddig két nagy tűszüneti megállapodás volt: 2023 végén, illetve 2025 elején, és mindkét esetben akkor valósult meg, amikor éppen Izrael politikai érdeke volt az átmeneti megállapodás. Ezzel együtt a Hamász szemszögéből is volt olyan időszak 2023 októbere óta, amikor inkább az „időhúzó stratégiát” választotta, mert az érte meg a szervezetnek.

Szalai Máté hozzátette: jelenleg még komplikáltabbá teszi a helyzetet, hogy az utóbbi időben nagymértékben lecsökkent a túszok száma. Egyes becslések szerint 58-an vannak, de közülük vélhetően csak húszan élnek. A szakértő szerint az ő kiszabadításuk néhány hét alatt megtörténhetne, de a korábban említett okok miatt – a Gázai övezet irányítása – ezt nem igazán sürgeti az izraeli fél.

Donald Trump nemrég úgy fogalmazott, jól alakulnak a tárgyalások, és a következő napokban akár egy nagy bejelentést is tehetnek. Szalai Máté szkeptikus ezzel a megállapítással kapcsolatban, mert hasonló ígérgetéseket már korábban is hallhattunk többször. Azt gondolja, akkor lehet hinni az ilyen kijelentéseknek, ha tényleg megtörténik a megállapodás a felek között, illetve nagy kérdés, hogy maga a végrehajtás milyen módon valósul meg. Felidézte, hogy az előző gázai tűzszüneti megállapodásnál is az történt, hogy

az adott hét elején bejelentették, aztán „még több nagyon érzékeny napnak kellett eltelnie”, mire életbe lépett a rendelkezés.

Néhány nap alatt azonban nagy tragédiák történhetnek, „bármi összeomolhat”, így a szakértő szerint nem a hangzatos bejelentésekre kell figyelni, hanem a tényleges végrehajtásra. „Amíg nem látunk tényleges eredményeket, én szkeptikus vagyok az ilyen bejelentéseket illetően, mert a korábbi példák is azt mutatják, nagyon elhúzódhat egy-egy ilyen egyeztetési folyamat” – tette hozzá a Clingendael Intézet kutatója.

(A nyitóképen: füst száll a magasba egy izraeli légicsapás után Gáza városától nyugatra 2025. május 23-án. Az izraeli hadsereg március 18-án kezdte újra offenzíváját a Gázai övezetben, véget vetve a két hónapig tartó tűzszünetnek.)