A G7-országok külügyminiszterei jelenleg is egyeztetnek a Boris Johnson által jövő hétre megcélzott legfelső szintű tanácskozás előkészítéséről. Szakértők szerint a dilemma nem egyszerű, mivel a nyugat által támogatott és elismert addigi afgán nemzeti kormányt nem erőszakkal távolították el, hanem önként adta át a hatalmat egy alternatív politikai erőnek.

A kialakult, és közben is folyamatosan alakuló helyzetről mindenesetre a G7 mellett a nyugati szövetségek számos további fórumán esedékes tanácskozás ezekben a napokban.

A NATO külügyminiszterei – ők alkotják a szövetség döntéshozó fórumát, az Észak-atlanti Tanácsot – pénteken tartanak videokonferenciát.

Az Európai Uniót belügyminiszterei szerdai online-egyeztetésükö döntöttek úgy, hogy a „következő napokban” újabb, ezúttal elsődlegesen az afgán-kérdésnek szentelt video-tanácskozást tartanak. (Szerdán elsősorban a Fehéroroszország által generált – balti államokra és Lengyelországra nehezedő – migrációs nyomás volt a téma.)

Elemzők ennek kapcsán megjegyzik, hogy

az EU-országok és intézmények félévtizedes megosztottsága a menekültek kezelését illetően az afgán fejlemények fényében ismét teljes láthatóságában megjelent.

David Sassoli, a Európai Parlament elnöke a tálibok hatalomátvételére válaszul például egy szerdai sajtónyilatkozatában fontosnak érezte leszögezni, hogy az Európai Bizottságnak „sürgősen meg kell oldania” az újonnan érkező menekültek „arányos elosztását” „valamennyi tagállam között”.

Sassoli ezzel az egész európai uniós menekültpolitikai tehetetlenség központi kérdésére tapintott rá, amiben eddig a tagországok között még sohasem sikerült konszenzusra jutni, és aminek hiányával magyarázható elsősorban, hogy az uniónak mindmáig nincs közös menekültügyi politikája. Szakértők szerint erősen kérdéses, főként látva már az eddigi reakciókat is, hogy pusztán bizottsági kezdeményezésre most egycsapásra kialakulhat a tagállamok közötti egyetértés az egymás közötti a szolidaritás – avagy tehermegosztás – mikéntjét illetően, ha a menekültelosztásról van szó.

A kihívás amúgy értelemszerűen nem ismeretlen az Európai Bizottság előtt sem. Több sajtójelentésben is említésre került, hogy Margaritisz Szkínasz alelnök már az afgán kormány összeomlása napján arra figyelmeztetett mindenkit, hogy tovább úgymond már nem halogatható a közös menekültpolitika megteremtése. Szavaival egyezően fogalmazott ugyancsak a szerdai belügyminiszteri tanácskozás résztvevőihez szólva Ylva Johansson EU belügyi biztos, aki szerint „minden forgatókönyvre fel kell készülni”, és számításba kell venni egy növekvő arányú, Európába irányuló „népességmozgást” a belátható időn belül.

Ennek valószínűségét aláhúzva, az 1988 óta Afganisztánban működő „Nemzetközi Mentőbizottság” nevű civil szervezet európai igazgatója, Imogen Sudbery egyenesen

arra szólította fel kertelés nélkül az EU-tagállamok kormányait, hogy az év végéig mutassanak hajlandóságot 36 ezer menekült befogadására

(ebben nem csak afgánok vannak), megfejelve egy külön, csak afgán rászorultaknak fenntartott plusz kontingenssel.

Sajtójelentések megjegyzik, hogy mindezt nehéz lesz összeegyeztetni azzal, hogy például Lengyelország és Magyarország kategorikusan ellene van bármilyen tagországok közötti elosztásnak, Ausztria és Görögország kormánya pedig éppen ahhoz keres EU-n kívüli befogadó államokat, hogy a hozzájuk érkezett jogosulatlan menedékkérőket valahova az unión kívülre deportálhassa.

De ezúttal a francia és a német kormányzati hozzáállás is elsődlegesen arra helyezte a hangsúlyt, hogy nem szabad kompromisszumot tenni a törvénytelen menekültvonulással szemben, és hogy nem ismétlődhet meg a 2015-ös szabad „bevonulás” az unió területére.

Ilyen körülmények között megfigyelők szerint hamar

újból exponálódni fog a tagországok közötti véleménykülönbség a menekültkérdés kezelését illetően,

ami pedig nem csupán a felkerekedő tömegek közös kezelését nehezítheti meg, de a bevezetőben jelzet induló kérdés megválaszolása – Mi legyen a Nyugat viszonya egy tálib kormánnyal? – is sokkal problematikusabb lehet.

Pedig a kérdés valós jellegét az is mutatja, hogy – mikén az Associated Press csütörtöki tudósítása jelentette -, a Nemzetközi Valutaalap éppen most állította le egy történetesen augusztus 23-án esedékes 314 millió dolláros hitelcsomag afganisztáni folyósítását, arra hivatkozva, hogy „a nemzetközi közösségben nincs egyetértés” afganisztáni kormány státuszát illetően.