Négy évvel a 3000-es akta néven is emlegetett korrupciós ügy nyomozásának kezdete után az izraeli ügyészség hét ember ellen vádiratot terjesztett be. Két korábbi gyanúsítottat, Dávid Simrónt, Benjámin Netanjahu miniszterelnök unokatestvérét, ügyvédjét és bizalmasát, valamint Eliezer Marom nyugalmazott tábornokot, a haditengerészet volt parancsnokát viszont arról értesítették, hogy lezárták az ellenük megnyitott aktákat, noha a rendőrség korábban úgy vélte, hogy az ő ügyükben is elég bizonyítékot gyűjtöttek a vádemeléshez.

Az ügyészi döntések után bíróságra kerül az ügy legfőbb gyanúsítottja, Miki Ganor, aki korábban vádalkut között a rendőrséggel, és mindent bevallott büntetésének mérséklése fejében a korrupciós ügyletről, de később mindent visszavont.

Szintén bírák elé kell állnia Avriel Bar Joszefnek, a nemzetbiztonsági tanács volt elnökhelyettesének, Dávid Sarannak, aki Netanjahu miniszterelnöki irodáját vezette, Eliezer "Modi" Zandberg volt tudományügyi miniszternek, Sáj Bros üzletembernek, aki nyugalmazott tábornok is, Rami Tajebnek, Juvál Steinic energiaügyi miniszter volt politikai tanácsadójának, valamint Jichák Liber kommunikációs tanácsadónak.

A vádiratok szerint a vádlottak kenőpénzek fejében Miki Ganort tették meg a német ThyssenKrupp hajóépítő vállalat izraeli képviselőjévé csekélyebb díjazásért dolgozó elődje helyett, majd busás jutalékokat zsebeltek be a milliárdos üzletekből.

A vádak szerint Ganor az újabb és újabb, nagy értékű haditengerészeti beszerzések érdekében Avriel Bar Joszeffel, a nemzetbiztonsági tanács volt elnökhelyettesével közösen katonai és politikai döntéshozókat vesztegetett meg, hogy a hadsereg tiltakozása ellenére újabb három tengeralattjárót, valamint a tengeri földgázmezők védelmében négy hadihajót vásároljanak meg az általuk képviselt cégtől.

Az izraeli miniszterelnök esetleges szerepére vall Móse Jaalon volt védelmi miniszter állítása, aki szerint a kormányfő maga is részt vett a földgázmezők védelmét szolgáló hadihajók beszerzésére kiírt katonai közbeszerzési pályázat lefújásában, amelynek célja a német ThyssenKrupp hajógyár ajánlatának elfogadtatása volt más konkurens cégek kizárásával. Ezt a vádat Netanjahu visszautasítja, és azt állítja, nem tudott róla, hogy rokona, Simrón érintett volt a katonai beszerzésekben.

A 3000-es számmal jelölt ügyben a rendőrség nem vádolta meg az izraeli miniszterelnököt, és még tanúként sem hallgatták ki, noha ez az egyik fő követelése az évek óta minden szombat este megtartott korrupcióellenes tüntetéseknek.