Azon a napon Japán történetének legnagyobb, a Richter-skálán 9,1-es erősségű földrengése és az azt követő szökőár megrongálta a Fukusima Daiicsi (Fukusima I) atomerőművet, amelynek három reaktora leolvadt, a létesítményből nukleáris szennyezés került a környezetbe.
A Tóhoku régió csendes-óceáni partjainál, Szendai várostól nem messze kipattant rengést tízméteres cunami követte, az elemi csapás következtében több mint 18 ezer ember halt meg. Az anyagi kár is hatalmas volt, Észak-Japánban négy és félmillió háztartás maradt áram, másfél millió víz nélkül. A legsúlyosabb következményekkel a Tokiótól 240 kilométerrel északra található fukusimai atomerőmű megrongálódása járt.
A földrengés idején az erőmű hat reaktora közül három karbantartás miatt nem üzemelt, a másik hármat az automatikus rendszerek azonnal leállították. A fűtőelemekben azonban még ezután is hő termelődött, de a hűtővizet keringető szivattyúk a földmozgás okozta áramkimaradás, a helyettesítésükre hivatott dízelmotoros áramfejlesztők pedig a szökőár következtében álltak le. (Az erőmű gátjait ötméteres hullámokra tervezték, a cunami azonban kétszer nagyobb volt és elárasztotta a létesítményt.) A reaktorokban így emelkedni kezdett a hőmérséklet, a vízből kivált az oxigén, a hátramaradt hidrogén pedig ismét oxigénnel érintkezésbe kerülve felrobbant. A reaktorok fél nappal a földrengés után leolvadtak, a folyékonnyá vált fűtőanyag a tartályok alján gyűlt össze. A tartályok, hiába szivattyúztak beléjük tengervizet, megsérültek és a radioktívvá vált hűtővíz kiszivárgott.
Az erőműből nagy mennyiségben jutottak ki radioaktív anyagok,
a szennyeződés értéke elérte a csernobili 20-30, sőt egyes becslések szerint 40 százalékát is. Egy részük közvetlenül, nagyobb részük a levegőből a csapadékkal került a talajba, a felszíni vizekbe és a tengerbe,
de a szennyezett terület nagysága nem összehasonlítható a csernobilivel. A baleset és a mentés során 37-en szenvedtek fizikai sérülést, két embert radioaktív égési sérülés gyanújával szállítottak kórházba. A radioaktív sugárzás nem követelt halálos áldozatot, az erőmű 80 kilométeres körzetéből mintegy 170 ezer embert kellett kitelepíteni.
A vizsgálat 2012 júliusában közzétett eredménye szerint a baleset - miként Csernobil esetében - ezúttal is emberi tényezőre vezethető vissza, előrelátható és elkerülhető lett volna, következményeit pedig hatékonyabb intézkedésekkel enyhíteni lehetett volna. A parlamenti vizsgálóbizottság megállapította, hogy az atomerőmű nem volt képes arra, hogy ellenálljon egy erős földrengésnek, sem pedig szökőárnak. Felelősként az atomerőművet üzemeltető TEPCO vállalatot és az atomipart felügyelő kormányszerveket nevezte meg, amelyek nem tették meg a megfelelő intézkedéseket az erőmű és a környéken élők biztonsága érdekében. A baleset és a helyreállítás eddig mintegy 180 milliárd dollárjába került a japán adófizetőknek, a károsultak több tízmillió dollár értékű kártérítésben részesültek.
A fukusimai nukleáris baleset az egész világon átgondolásra késztetett az atomerőművek biztonságát illetően, számos szigorító intézkedést léptettek életbe. A japán kormány a katasztrófa után biztonsági okokból leállította az ország valamennyi, szám szerint 54 atomerőművét, és szigorúbb szabályokhoz kötötte újraindításukat. Tavaly az okozott újabb társadalmi vitát, hogy az erőművet működtető TEPCO cég a baleset óta összegyűjtött és nagyrészt megtisztított, több mint egymillió tonna sugárszennyezett hűtővizet - a kormány engedélyével - az óceánba tervezi engedni. A helyreállítási munkák még mindig folynak, óvatos becslések szerint a katasztrófa helyszínének teljes megtisztítása negyven évig is eltarthat.
Szennyezett föld eltakarítása 2015-ben és 2020-ben:
Statisztikailag nem bizonyítható, hogy sugárzás okozta károk érték volna a japán lakosságot a fukusimai atomerőmű 2011 márciusában történt balesete következtében - olvasható az ENSZ Nukleáris Sugárzás Hatásait Vizsgáló Tudományos Bizottsága (UNSCEAR) beszámolójában, amelyet a katasztrófa tizedik évfordulójára tekintettel tettek közzé kedden Bécsben.
A jelentés szerint a nukleáris szerencsétlenség következtében fellépett radioaktív szennyezés nem növeli a rákos megbetegedések kialakulásának kockázatát olyan mértékben, amely egyértelműen meghaladná a normális határétékeket.
A szakértők kitértek a jelentésben
a fukusimai atomerőmű térségében az utóbbi évtizedben jelentős számban megfigyelt pajzsmirigyrák-esetekre gyermekeknél. Véleményük szerint mindez nem a sugárzásra, hanem a fokozott szűrővizsgálatokra vezethető vissza.
Ezek olyan esetekre is fényt derítettek, amelyeket egyébként nem diagnosztizáltak volna.
"Katasztrófáról van szó, de nem egy sugárkatasztrófáról" - hangsúlyozta Anna Friedl sugárbiológus, aki Németországot képviseli az UNSCEAR-ban. Mint mondta, ellentétben az 1986-ban bekövetkezett csernobili atomkatasztrófával, Fukusima esetében jóval kevesebb radioaktív anyag került ki és az is nagyrészt a tengerbe. Hozzáfűzte, hogy a lakosság emellett kevesebb sugárszennyezett élelmiszert vett magához.
Az UNSCEAR ugyanakkor figyelmeztetett, hogy
a jelentésben foglaltak még nem jelentik azt, hogy egyáltalán nincs kockázata rákos megbetegedéseknek a baleset következtében.
A mintegy 170 fős mentőalakulatban, amely nagyon magas radioaktivitásnak volt kitéve, további két-három rákos megbetegedésre lehet számítani.
Japánban a rákos megbetegedések kockázata mintegy 35 százalékos.
A szakértők szerint stressz, szívproblémák és más betegségek is felléptek a kitelepítések következtében.
