A német alkotmánybíróság nem első alkalommal foglalkozik alapvető európai jogi kérdésekkel – fogalmazott Gálik Zoltán az InfoRádiónak nyilatkozva, emlékeztetve, hogy már az 1970-es évek óta vita tárgyát képezi, hogy vajon az Európai Unió Bíróságának (EUB) milyen feltételek mentén is van felsőbbrendűsége. Felmerült ez a lisszaboni szerződés korszakában, ahogyan a 2008-as adósságválságot követően is foglalkozott már 2012-ben azzal, hogy megfelelően jár-e el az EUB.

A jelenleg szóban forgó ügy kapcsán a német alkotmánybíróság egy 2015-ös programról mondta ki, hogy meglehet, nem volt helyes. Hiszen az Európai Központi Banknak (EKB) az uniós szerződések szellemében kellene eljárnia, álláspontjuk szerint azonban az arányosság elvét nem vették figyelembe, amikor nem indokolta meg az EKB azt, hogy milyen feltételek mentén végzi ezt a programot – ismertette a Budapesti Corvinus Egyetem docense, arra is kitérve: itt

elsősorban a kompetenciák kérdéséről van szó,

hiszen az európai bíróságnak a legfelsőbb joghatósága nem kérdőjelezhető meg, így az ítélet azt mondja ki lényegében, hogy egy alkotmánybíróság lehet a legfelsőbb szinten a döntéshozó.

Mint ismert, a német alkotmánybíróság múlt kedden kihirdetett ítéletében három hónapos határidőt szabott az Európai Központi Banknak arra, hogy indokolja meg a 2015-ben hirdetett, a gazdaság élénkítését támogatni hivatott kötvényvásárlási programját, máskülönben a német jegybank a továbbiakban nem vehet részt benne. Gálik Zoltán szerint az említett három hónap igen rövid időnek tekinthető, még ha csak egy indoklásról is van szó. Az EKB azonban jelezte, erre nem hajlandó, így elképzelhető, hogy majd „lepasszolja” ezt az európai szint alatti szerveknek, például a Bundesbanknak, amely részét képezi az Európai Központi Banknak, vagyis a szakértő meglátása szerint egyszerűen pont kerülhetne a történet végére. Ugyanakkor, folytatta a Corvinus doncense, az már más kérdés, hogy azzal, hogy a német alkotmánybíróság „odaszól” az európai jog alapján az európai intézményeknek és az európai bírósági rendszernek a jelenlegi helyzetben, amikor egy említett 2015-ös hasonló programot indítana a koronavírus-járvány kezelésére,

minimum megkérdőjelezheti az eurózónának az alapvető intézményi működési modelljét.

Gálik Zoltán úgy véli, a német alkotmánybíróság ítélete nyomán kialakult helyzetbe Angela Merkelnek bizonyosan nincs beleszólása, legfeljebb abban lehet szerepe, hogy az ítélet majdani végrehajtása milyen irányt vesz, és annak politikai, valamint alkotmányos, jogi következményei mik lesznek.

A szakember végezetül felidézte: a 2015-ös program közel negyedé, mintegy 2200 milliárd eurót Németország adta, ahogyan a most induló programban, amely egyelőre csak egy 700 milliárd eurós összegről szól, szintén hasonló mértékű szerepet szánnának. Ha viszont a német alkotmánybíróság végül megtiltja az európai szinten való közreműködést, akkor legalábbis

nehézségekbe fog ütközni a program kivitelezése.