A diktátor 1975. november 20-án hunyt el 83 éves korában, bebalzsamozott holttestét a Madridtól 50 kilométerre lévő Elesettek Völgyében temették el az általa építtetett mauzóleumban.

Az évfordulón nem tartanak állami megemlékezést, a kormány és a parlamenti pártok szót sem ejtenek a diktátorról ezen a napon.

A diktatúra szobrai és jelképeinek nagy része már eltűnt a közterületekről, de még mindig több városban utcák tucatjai viseli a diktatúrához köthető személyek neveit. Az évforduló alkalmából Madrid Chamartín nevű kerülete épp a napokban kezdeményezte az utcanevek megváltoztatását.

Ám vannak olyanok is, akik nosztalgiával gondolnak a Franco-rezsimre, és mindig visznek friss virágot a diktátor sírjára. A Francisco Franco Alapítvány több emlékmisét is tart az évfordulón.

Szélsőjobboldali csoportok péntek este emlékmenetet szerveznek José Antonio Primo de Rivera, a Falange (Franco fasiszta eszmeiségű pártja) alapítójának és vezetőjének tiszteletére. Õ is november 20-án halt meg, de 1936-ban, és őt is az Elesettek Völgyében temették el mint Francót.

A sírok eltávolítását a völgyből követelik azok, akik szombatra terveznek utcai megmozdulást, vasárnap pedig a diktatúra áldozatainak emlékére lesz felvonulás a fővárosban.

A spanyolok többsége azonban nem foglalkozik Franco emlékével. Akik a diktátor halálának évében születtek, ma már középkorúak. Számukra a diktátor ugyanolyan történelmi személy, mint például a XVI. század végén uralkodó II. Fülöp spanyol király - mondta Juan Carlos Pereira a Complutense egyetem történész professzora az EFE spanyol hírügynökségnek.

Véleménye szerint hiba, hogy sok más egykori diktatúrával ellentétben Spanyolországban még mindig nem volt felülvizsgálati eljárás, így a "sebek nem tudtak végleg behegedni".

Hasonló megállapítást tett Paul Preston brit történész is, akinek Francóról írt biográfiája az évforduló alkalmából jelent meg. Értékelése szerint az áldozatok lemondtak a számonkérésről, a francóisták pedig megfeledkeztek múltjukról, mindezt a diktatúra utáni demokrácia építése érdekében.

Spanyolországban az 1977-ben kelt amnesztiarendelet értelmében a polgárháború (1936-39) és a Franco-diktatúra (1939-75) alatt történt bűncselekmények jogi szempontból nem firtathatók.

Azóta ugyan több kísérlet is történt a múlttal való szembenézésre, de csupán egyetlen bírósági eljárás indult néhány éve, az is Argentínában, 10 ezer kilométerre Spanyolországtól.

Az 1936 és 1939 közötti spanyol polgárháború halálos áldozatainak számát legalább félmillióra, az emigránsokét 300 ezerre becsülik. A harcok befejezése után kemény megtorlás következett, több ezer embert bebörtönöztek, a kivégzettek száma elérte a 30 ezer főt.