A Nyezaviszimaja Gazeta azt írta, Timur Olevszkij moszkvai újságíró helyi lakosokra hivatkozva arról számolt be, hogy a délkelet-ukrajnai térségben megjelentek az orosz hadsereg reguláris egységei. Szavai szerint "a tiszteket a város központjában szállásolták el, minden sarkon járőrök állnak". Azt nem nevezték meg a lapban, melyik donyec-medencei városról van szó.

Az orosz független napilapnak a nyugat-oroszországi Pszkovban szolgáló katonák egyik rokona elmondta, hogy a délnyugat-oroszországi Rosztovi területen lévő Kamenszk-Sahtyinszkij városba irányítottak néhány ezer orosz katonát és T-90-es harckocsikat is küldtek oda. Azt feltételezik, hogy ezeket a katonákat is át akarják dobni Ukrajnába.

Dmitrij Gudkov orosz ellenzéki parlamenti politikus hivatalosan megkereste Szergej Sojgu orosz védelmi minisztert, hogy adjon tájékoztatást az Ukrajna területén meghalt orosz katonákról. A duma képviselője arra is választ vár, hány orosz katona vesz részt a délkelet-ukrajnai harcokban. "Vannak ott csapatok, a kérdés az, hogy milyen státusban" - jelentette ki Gudkov a Nyezaviszimaja Gazetának.

Olekszandr Zaharcsenko, az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke augusztus 24-én elismerte, hogy 3-4 ezer oroszországi "önkéntes" harcol velük az ukrán hadsereg és a Nemzeti Gárda ellen. Köztük vannak szerinte most is szolgáló orosz katonák, akik szabadságot vettek ki, hogy a "felkelőket" támogassák.

A Novaja Gazeta Anton Tumanovnak, az Oroszország európai részén, Moszkvától északkeletre lévő Mari Köztársaság egykori lakosának a történetét írta le. A 20 éves kozmogyemjanszki fiatalember holttestét zárt koporsóban szállították haza. Az elesett katona édesanyja, Jelena Tumanova elmondta, hogy a fia holmiját még nem kapta meg, csak a halotti bizonyítványt, amely szerint "Anton Tumanov őrmester 2014. augusztus 13-án, katonai szolgálata teljesítése közben halt meg a 27 777-es katonai egység ideiglenes állomáshelyén". A jelentés szerint végtagjai sérültek meg, elvérzett.

Anton májusban, hosszú ideje tartó munkanélküliség után jelentkezett szerződéses katonának. 18-as számú gépesített lövészdandárját a csecsenföldi Kalinovszkajába irányították, a 27 777-es számú egységhez. Július elején kérdezték meg az egység katonáitól, hogy ki akar önkéntesként Ukrajnába menni, de Anton nemet mondott. Később tájékoztatta családtagjait arról, hogy Rosztov alá irányítják őket. Július 11-én értek az orosz-ukrán határhoz - tette hozzá a Novaja Gazeta cikkírója. A fiatalember barátnője elmondta a lap újságírójának, hogy Anton július vége felé közölte vele, hogy háborúba mennek, "felkelők szerepében".

Anton két héttel később vallotta be édesanyjának, hogy Donyeckbe mennek. Kedvesének azt mondta, hogy 2-3 hónapot lesz Ukrajnában, és valószínűleg novemberig nem lesz elérhető. Az orosz katona kapott két gránátot és 150 darab, automata fegyverbe való töltényt.

Azt, ami később történt, Anton Tumanov két bajtársa elbeszéléséből tudja az anya. A katonák elmondtak mindent a Memorial orosz jogvédő szervezetnek is. Augusztus 11-én kapták a parancsot, hogy át kell lépniük az ukrán határt. Aki ellenállt, azt a parancsnokok sértegették, megalázták, bűnügyi eljárással fenyegették. Minden dokumentumukat, telefonjukat, egyenruhájukat le kellett adniuk. Egyszerű kezeslábasba öltöztek, a katonai járműveken, haditechnikán le kellett festeni az azonosító jeleket.

Augusztus 12-én az 1200 emberből és katonai járművekből álló hadoszlop átkelt Ukrajnába és 13-án a Sznyizsne településnél megállt, 15 kilométerre a határtól. Aznap érte őket a Grad sorozatvető-támadás. Anton akkor halt meg. 120-an vesztették életüket, 450-en megsebesültek - mondta el Jelena Tumanova a Novaja Gazetának.