Kereken negyvenhét éven keresztül folyt, olykor kifejezetten ádáz, vita Franciaországban az 1966. január 4-én bevezetett, a Katolikus Egyház által a szentmiséken használt, úgynevezett liturgikus Biblia fordítása körül. Számos pap, teológus, valamint a hívek egy jelentős része számára különösen a Miatyánk új, a Francia Püspöki Konferencia által annak idején ökumenikusként bemutatott változata jelentett problémát, sőt botrányt, a keresztény világ legismertebb imájának hatodik kérése ugyanis a fenti dátum óta úgy hangzik, hogy "ne vígy minket kísértésbe".
Magyar fül számára az Úr imádságának ez a változata teljesen természetesnek tűnik, ám a franciák 1966-ig a latin imádság nem annyira szöveg-, mint értelem-hű fordítása nyomán ezt a kérést úgy imádkozták, hogy "ne hagyj elbuknunk a kísértésben". A különbség óriási, nem véletlen, hogy a szövegváltozás komoly teológiai problémákat vetett fel, 1969-ben például egy Jean Carmignac nevű katolikus lelkész külön könyvet szentelt a kérdésnek, melyben rámutatott: az Atya nem viszi kísértésbe gyermekeit, ezért a Miatyánk hatodik kérésének ez a fordítása elfogadhatatlan.
Állítása alátámasztására a szerző egyebek mellett Jakab apostol leveléből idéz, aki világosan kifejti: "senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy "Isten kísért", mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit". Carmignac atya könyvében egyenesen azt állította, hogy a "ne vígy minket kísértésbe" változat istenkáromlással ér fel, hiszen azt sugallja, mintha az Atya lenne a rossz forrása, összemosva őt ily módon a kísértővel, aki maga a Sátán, és aki valóban folyamatosan kísérti az embereket, sőt, magát Jézust is megkörnyékezte a sivatagban.
A fenti vitáknak az lett az eredménye, hogy a tudatosabb francia katolikusok közel ötven éven keresztül továbbra is a Miatyánk régi változatát mondták. A nem megfelelő fordításból származó feszültségeket a Vatikánban is érzékelték, az Úr imádságán kívül ugyanis időközben egy sor, szintén problematikusnak számító megfogalmazás került napvilágra, ezért II. János Pál pápa 2001-ben elrendelte az átültetések teljes felülvizsgálatát. Francia részről a munka már korábban megkezdődött és végül pontosan tizenhét évig tartott, mintegy hetven szakértő bevonásával.
A liturgikus Biblia új fordítása, amelyet Rómában is jóváhagytak, idén novemberben fejeződött be, és az eddigi értékelések szerint a munka egyik legnagyobb érdeme, hogy a Miatyánk fordításának ügyében sikerült konszenzust találni. A módosítások bevezetésének pontos dátumát még nem tudni, de az biztos, hogy egy esetleg két év múlva a francia katolikusok a hatodik kérést a "ne engedd, hogy kísértébe essünk" formában fogják imádkozni.
Vagyis a hívek többé nem állítják, hogy az Atya kísért, hanem elismerik: folyamatos kísértéseknek vannak kitéve, és arra kérik Istent, adjon nekik erőt, hogy azokba "ne essenek bele". A módosítás fontosságát az is mutatja, hogy azt Franciaországban a protestáns és az ortodox egyházak vezetői is üdvözölték, mondván, valószínűleg ez lehet az ökumenikus, vagyis minden keresztény által imádkozott Miatyánk új változata.
Závecz Tibor: a Fidesz nagyot kockáztatna Szentkirályi Alexandra visszaléptetésével