Ahogy hangsúlyoztam is a parlamentben, az energetika kérdése nagy kihívás Európának és valamennyi tagországnak. Bármilyen befektetést teszünk az energiaellátásba vagy a fogyasztás csökkentésére, az költséges lesz. Tehát nem az a kérdés, hogy el kell-e vonnunk forrásokat más területekről csak az energiatakarékosság érdekében, hanem az, hogy el kell-e vonnunk forrásokat az energiaszektor számára, csak azért, hogy teljesíthessük az elvárásokat, amelyek nagyon magasak. Viszont ahogy a vitában is szóba került, a legkevésbé költséges módja a direktíva teljesítésének az, ha az energiahatékonyság növelésébe fektetnek be az országok, ami emellett természetesen a kapacitásokat is növeli.

Mi történik majd azokkal az országokkal, amelyek nem teljesítik a célokat 2020-ra?

Az első következménye, hogy az érintett országok ipari és lakossági fogyasztói nem tudják olyan eredményesen felhasználni az energiát, ahogy kellene. Az emberek a fizetésük nagyobb részét lesznek kénytelenek energiadíjakra költeni, emellett az ipari felhasználók energiaköltségei is megemelkednek. Ezek a közvetlen hatások.

Ami az európai kontextust illeti, már léteznek arra vonatkozó irányelvek, hogy az országoknak nemzeti energiahatékonysági terveket kell benyújtaniuk, amikben konkrét vállalásokat tesznek, de jelen pillanatban az Európai Bizottság gyakorlatilag csak annyit tehet, hogy emlékezteti a tagországokat a meglévő energiahatékonysági, illetve szén alapú energiával kapcsolatos direktívákra, és az ezekre tett vállalásaikra, vagy a következő években az épületfelújítási direktívára. Ha az országok nem tartják tiszteletben ezeket a kötelezettségeket, akkor szinte biztos, hogy jogsértési eljárást kell indítsunk ellenük. De most is arról beszéltünk, hogy hogyan lehet biztosítani az energiatakarékossági fejlesztésekhez szükséges forrásokat, ami elvezetne minket az energiafelhasználás csökkentésének 20 százalékban megállapított 2020-as céljához.

Ezek az értékek, amiket a direktíva javasol, vagy az ezzel egyenértékű nemzeti vállalások véleményünk szerint létfontosságúak a direktíva teljesítéséhez. Szeretnénk azt remélni, hogy a korlátozó kötelezettségek azt fogják eredményezni, hogy a tagállamok teljesíteni tudják a direktívát.

Szóval nincs lehetőség bírságra vagy büntetésre?

Nos, ha a jelenlegi jogi kötelezettségeket nem tartják tiszteletben, az ügy az Európai Bírósághoz kerülhet, amely megbírságolhatja a tagországot, amiért nem hajtotta végre a meglévő direktívák rendelkezéseit. Bízunk benne, hogy ugyan ez lenne a helyzet az új direktívák esetében is. De a rendszer célja nem egyszerűen a szankciók kiszabása, hanem a kitűzött célok elérése. És ezért próbálunk konszenzusra törekedni az európai uniós tagországok között.