Az első napon alig volt 210 ezer látogatója a világkiállításnak, de vasárnap - a 30 fokos meleg ellenére - már nagyjából 390 ezren érkeztek. Délelőtt 10 órakor az egyik kapunál még 25 ezer ember várt bebocsátásra, délre viszont majd minden kapunál eltűntek a sorok.

Az expópark hatalmas színes forgatagában még csak elvétve lehetett látni külföldieket, főleg olyanokat, akik nem itt dolgoznak. A látogatók között sok a babakocsis, karon ülő pici gyerekes, és rengeteg az idős ember. A kerekes székes látogatók számára külön sort nyitottak a kapuknál.

A kiállított látnivaló nehezen befogadható egyszerre, a megpihenni vágyókat a nap folyamán és este a szabadtéri színpadokon táncos előadások, koncertek szórakoztatják. Latin-amerikai, afrikai zene szól, de szombaton este például az Európa téren egyórás török balettet adtak elő. A hivatalos expó üzletek kínálata mellett a pavilonok nagy részében az adott ország ajándéktárgyai is megvásárolhatók. Akik megéheztek - viszonylag borsos áron - a legkülönbözőbb nemzetek ételeiből kóstolhatnak. Köztük vannak a bolgár, az uruguayi, a pakisztáni, a japán és a lengyel konyha jellegzetes étkei, a cseh pavilonban például kapható - egyebek mellett - knédli és sör, a törökben pedig iszkender és bahlava.

A nagy tömeg kezelése elsősorban az expó kapuinál, a pavilonba bejutásra várakozóknál és helyenként odabent jelent gondot. A német pavilonban például alig lehetett haladni, akkora volt a torlódás, a kiállítás anyagát lehetetlenség volt kényelmesen követni. Vannak helyek, ahol a szakaszos beengedéssel veszik elejét a túlzsúfoltságnak.

Az expóra jutás, illetve a helyszín elhagyása sem teljesen zökkenőmentes. Csak a kijelölt, felmatricázott taxik ismerik a bejáratokat és ha történetesen valaki épp nem akad ilyenre, előfordul, hogy végül többől is ki kell szállnia, mert a sofőr nem vállalja a fuvart. Az expó közelében az utak zsúfoltak, bedugulnak. Este 10 órakor hosszú sor vár a kijáratoknál a taxikra és hiába zsörtölődik és kiabálja rekedtre magát a forgalmat egyengető középkorú szervező kezében a walkie talkie-val, az elcsigázott emberek tömege csak nem hajlandó mozdulni, és elmenni a pár száz méterre lévő metróállomásig.

A sanghaji a világkiállítások történetében az eddigi legnagyobb: 5,28 négyzetkilométeren helyezkedik el, területén 192 ország és 50 nemzetközi szervezet képviselteti magát. Hivatalos adatok szerint beruházási költsége 4,2 milliárd dollár volt, ami nem tartalmazza a hatalmas városi infrastrukturális fejlesztéseket, amelyek során például a város metróhálózatát 420 kilométerre bővítették.

Október végéig az expóparkban több mint 170 ezer önkéntes lesz szolgálatban, a városban további közel kétmillió ember kapott karszalagot és ügyel a maga környezetének rendjére, segíti a turistákat. A belépőjegy 160 jüan, több mint 4500 forint. A látogatók számát október végére 70 millióra teszik, mindössze körülbelül 5 százalékuk lesz külföldi.

Sanghaj - és Kína - természetesen több szempontból is nyereséggel szeretné zárni a következő hat hónapot. Sokat tesz és tesz is majd azért, hogy megmutassa magát és alakítsa a róla kialakult képet, amellyel nem elégedett. A szervezők egyúttal azt is szeretnék, ha pénzügyileg is hasznot hozna a monstre vállalkozás, amibe a világ országai is hatalmas összegeket fektettek.