Az eurózóna-tagság ugyan megmentette a valutaspekulánsoktól Írországot, de a hitelválság farvizén érkező gazdasági válság az egyik legsúlyosabb visszaesést produkálta az Európai Unió tagállamai között. Ezért is fordulhat elő, hogy az írek egy része ismét bosszút fontolgathat a kormány ellen, és erre az EU működését áramvonalasítani hivatott Lisszaboni szerződésről szóló népszavazást használja majd fel.
Írország népe tavaly egyszer már leszavazta a szerződést a "nem" tábor nagy ünneplése közepette. Brüsszel és az ír politikai elit akkor úgy állította be, hogy az írek alaptalan félelmeik miatt mondtak nemet, ezért most biztosították őket: az EU nem törli el az ír semlegességet, nem szól bele az abortusztörvényekbe, és Írországnak garantáltan lesz biztosa az Európai Bizottságban.
Ennek hatására az igen tábor májusra megerősödött, ám a most Lisszabont támogatók tábora 8 százalékkal csökkent. A szerződésre még így is 46 százalék mondana igent, a nem tábor egy ponttal 29 százalékra erősödött, és ott van még a bizonytalanok 25 százalékos csoportja, ami 7 százalékkal nagyobb, mint májusban volt.
Ha az írek ismét nemet mondanak az október másodikára kitűzött második népszavazáson, azzal eltemetik az úgynevezett Európai Alkotmány utódját. Az EU azt ugyanis nem tudja törvényerőre emelni, ezért maradhat a korábbi, és nem 27 tagállamra méretezett Nizzai Szerződés.
Michael Martin ír külügyminiszter elismerte, nehézségekre számít, de valószínűleg kis többséggel győz majd az "igen" tábor. A 27 tagállam közült egyedül Írországban írja elő az alkotmány, hogy a szerződésről népszavazást kell tartani. Referendumért kampányol az euroszkeptikus húrokat pengető brit konzervatív ellenzék is, és ha valamilyen oknál fogva idő előtti választásokon kerülnének kormányra, akkor ki is írná a szavazást.
Bár az írek bevezették az eurót, és nem annyira euroszkeptikusak, mint a britek, a nyugati világ egyik legmagasabb költségvetési hiánya, a rekordmértékű, 12,5 százalékos munkanélküliség és a gazdasági visszaesés miatt haragszanak a kormányra.