A politikus húsz éven keresztül Mahatma Gandhival együtt küzdött India függetlenségéért, később azonban irányvonalat változtatott, mert úgy vélte, hogy a békés módszerek nem vezetnek eredményre a brit gyarmatosítókkal szemben.

Chandra Bose-t a gyarmati hatóságok tizenegyszer tartóztatták le, de megszökött, majd Afganisztánon és a Szovjetunión keresztül Németországba ment, hogy megszerezze a nácik támogatását a britekkel szemben.

1942-ben Berlinben Adolf Hitler is fogadta, később azonban tengeralattjárón visszautazott Ázsiába, és a japán hadsereg kötelékén belül indiai hadifoglyokból megszervezte az Indiai Nemzeti Hadsereget, amely a japánok oldalán harcolt a szövetségesek ellen.

A hivatalos álláspont szerint a férfi 1945-ben egy repülőgép-balesetben halt meg, amikor Tajvanról Japánba akart utazni. Egy hatéves vizsgálat után 2005-ben az indiai legfelsőbb bíróság ugyanakkor közölte, hogy sem Tajvannak, sem az Egyesült Államoknak nincsenek birtokában információk a szerencsétlenségről.

Ez az állásfoglalás támaszt adott azoknak a feltételezéseknek, miszerint Chandra Bose valójában a Szovjetunióban halt meg, ahol a háború vége után ott lobbizott az indiai függetlenség támogatásáért.

A közelmúltban azonban India az információszabadság törvény alapján olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek megerősítik a repülőgépszerencsétlenség-verziót. Az egyik feljegyzés a politikus egyik közeli segítőjétől származik, aki túlélte a gép lezuhanását, és beszámolt arról, hogy Chandra Bose halálra égett.

Noha amatőr történészek még mindig kételkednek - szerintük a dokumentumokat csak a szövetségesek megtévesztése céljából állították össze -, a szabadságharcos rokonai hisznek a hivatalos verziónak. Egy biztos: a férfi hamvai egy tokiói buddhista templomban nyugszanak.