A burmai (mianmari) katonai kormányzat szisztematikus és brutális bosszúja elsősorban a tüntetések élére álló szerzetesek ellen irányul, de nem kímélik az megmozdulások résztvevőit, sőt azokat sem, akik megéljenezték vagy csak az út széléről figyelték a tiltakozó menetet. Sok olyan embert is letartóztattak, aki ellen bizonyítékuk sincs - csak feltételezik róluk, hogy nem szimpatizálnak a kormányzattal.

"Négyszázunkat zártak be egyetlen terembe. Nem volt vécé, de még egy vödör sem. Nem volt víz, hogy kimoshassuk a ruhánkat, sem ágy, takaró, szappan. Semmi" - számolt be a megpróbáltatásokról egy szerzetes.

Büntetőtábor a főiskolából

A 24 éves fiatalembert tíz napig tartották fogva a Technikai Főiskolán, amelyet a megmozdulások óta a katonai kormányzat büntetőtáborként használ Rangunban.

A fiatalember, aki megtorlástól tartva nem merte elárulni a nevét, egyike volt annak a 185 szerzetesnek, akiket szeptember 28-án, egy rajtaütés során vittek el egy ranguni kolostorból a katonák.

"A terem túl kicsi volt ahhoz, hogy mindnyájan egyszerre lefeküdhessünk, így felváltva aludtunk. Minden este nyolckor kaptunk egy kis tányér rizst és egy pohár vizet. Néhány nappal később azonban sokunknak már nem jutott étel. A szag iszonyatos volt" - mesélte a szerzetes.

Külföldre csempészett vallomás

Elmondta azt is, hogy a rabok között voltak szerzetes-tanulók is - 7-10 éves gyerekek. Sokukat megverték a katonák, és nem volt orvos, aki a sebeiket kezelje.

A fiatalember szabadulása után nyugati segélymunkásoknak számolt be a tapasztaltakról, ők csempészték külföldre a vallomását, sok más áldozatéval és szemtanúéval egyetemben.

A szerzetesek jelentős részét a junta később vádemelés nélkül szabadon engedte, és velük együtt a gyerekeket is. A tiltakozások szervezői azonban súlyosabb következményekre: titkos tárgyalásra és hosszú börtönbüntetésre számíthatnak.Az ellenzék egyik vezetőjét a katonák kihallgatás közben halálra kínozták - számolt be egy thaiföldi emberjogi csoport, amelyik a 42 éves Win Shwe haláláról a hatóságoktól értesült. Az ellenzéki vezető testét azonban eddig nem adták ki a családjának, hanem a börtönben elhamvasztották.

Egy szemtanú arról számolt be, hogyan büntettek meg a katonák egy fiatalasszonyt, aki megtapsolta a tüntetésre készülő szerzeteseket. "A barátnőm nem vett részt a tüntető menetben, csak kilépett a házból, hogy lássa a szerzeteseket, rájuk mosolygott és megtapsolta őket. Csak fél percig maradt kinn, de a hadsereg egyik biztonsági kamerája rögzítette ezt. Elvitték és megverték. Azóta annyira retteg, hogy el sem hagyja a szobáját, és nem beszél senkivel" - mesélte a szemtanú.

Egy ranguni arról számolt be a segélymunkásoknak, hogy egész éjszaka hallják a sikolyokat, ahogy a katonák begyűjtik a szomszédjaikat. "Eleinte őrlődtünk, hogy a segítségükre siessünk-e, vagy bújjunk az ajtó mögé. De mindig elbújunk. Rettenetesen félünk - és szégyelljük magunkat."

Nem engednek be külföldi újságírót

A megtorlás mértékét senki nem ismeri, a junta ugyanis nem enged be az országba külföldi újságírókat, az internet-hozzáférést és a telefonhasználatot pedig korlátozták.

Hivatalos közlések szerint 2171 embert tartóztattak le, de azóta minden másodikat szabadon engedték. Emigrációban élő burmaiak szerint azonban a letartóztatottak száma ennek többszöröse: 6-10 ezer lehet.

A ranguniak most jobban rettegnek, mint akkor, amikor a katonák a tüntetőkre lőttek. "Akkor az egész világ minket figyelt - most a katonák éjjel jönnek, és elvisznek mindenkit, akit a felvételek alapján azonosítottak. Elvisznek mindenkit, aki tapsolt, inni adott a szerzeteseknek, aki letérdelt és imádkozott értük. Pedig most lenne igazán szükségünk a külvilág segítségére."