Berlinben és Hamburgban 8 és 10 óra között szünetelt a helyiérdekű vasút forgalma. Ez több százezer ingázót érintett, akiknek jó része azonban felkészült a sztrájkra, és előbb vagy később indult munkába, illetve autóbuszon, gépkocsin vagy földalattin igyekezett megközelíteni úti célját.

A szerelvények sem a nyílt pályán álltak le, hanem befutottak a következő állomásra és így senki sem rekedt órákra a bezárt vagonokba.

A mozdonyvezetők eredetileg a teherforgalmat akarták megbénítani, de a munkaügyi bíróság letiltotta az akciót, azzal érvelve, hogy a bérkövetelési
harc nem áll arányban a nemzetgazdaságnak okozott kárral.

Kiváltképpen a német autóipart sújtaná, ha tartós fennakadás következne be a vasúti teherforgalomban. Becslések szerint csupán a Volkswagen és az Audi németországi üzemeiben legalább 10 millió euró veszteséggel járt volna a mozdonyvezetők sztrájkja.

Munkajogi szakértők nagy része helyteleníti a bíróság döntését, és rámutatnak arra, hogy a sztrájk alapvető jog, amely független a nemzetgazdaságnak okozott következményektől.

A mozdonyvezetőket tömörítő szakszervezet 31 százalékos béremelést követel, ezt azonban a vasúttársaság eddig kerek perec elutasította. A többi vasúti alkalmazottal nemrég kötött megállapodás 4 és fél százalékkal emelte az alkalmazottak fizetését.

Ezt azonban a mozdonyvezetők elvetették, viszont hajlandónak mutatkoznak egy közösen elfogadott közvetítő bevonására a mielőbbi megállapodás érdekében. Jelezték azonban azt is, hogy a bérharc keretében a jövőben nem jelentik be előre, hogy mikor és mennyi időre állnak le a munkával.