eur:
396.24
usd:
366.86
bux:
70312.42
2024. június 13. csütörtök Anett, Antal
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője beszédet mond a kormánypárt országjáró fórumának szigetvári állomásán, a Flórián Rendezvényteremben 2024. május 13-án.
Nyitókép: MTI/Katona Tibor

Kocsis Máté a Fico-merényletről, a választás tétjéről és a kommentek gyilkos erejéről

A Robert Fico elleni magyarországi lehetséges következményeiről, az interneten terjedő gyűlöletbeszédről, valamint az európai parlamenti választások fő kérdéseiről is beszélt Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője az InfoRádió Aréna című műsorában.

Milyen következményekkel és tanulságokkal jár a Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni merénylet Magyarországon?

Nyilván vannak biztonsági következményei, ezekhez én nem értek, de át kell gondolni azoknak a személyeknek a védelmét, akik fontos feladatokat látnak el. Ezt talán tegyük is félre, és érdemben hadd válaszoljak a kérdés második felére, amiből következik az első felére vonatkozó részbeni válasz is. A következményeket inkább onnan nézzük, hogy létezik az a polgárháború, ami a virtuális térben zajlik, egyébként Magyarországon is, az az arctalan és névtelen uszítás, amit számos kommentelő megenged magának. Az a médiamunka, amit Magyarországon is a baloldali média megenged magának, az a gyűlöletkeltés, az a külföldről finanszírozott propaganda, amelyik tulajdonképpen teret ad ennek. Több mint 24 órája jó néhány nagy olvasottságú magyar portál nem törli az internetes felületeiről az emberi méltóságot sértő és életellenes kommenteket.

Az Index és a Telex kikapcsolta őket, lényegében már aznap este, én úgy láttam, közleményt is tett közzé mind a két szerkesztőség.

Igen, de, mondjuk, nem tudom, hogy a Telex ezt hány óra múlva kapcsolta ki. A Telexet nem kell félteni, ha egy kis gyűlöletkeltésről van szó. De a HVG nem kapcsolta ki. A 444 nem kapcsolta ki. Nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy az RTL-nek a Facebook-oldalán kikapcsolták-e. Minthogyha élveznék, és bele sem gondolnak, hogy ezek az emberi méltóságot sértő és életellenes uszítások hova vezetnek. Még a szerdai nap után sem gondolnak ebbe bele. Mindenképpen a merénylet következményei közé sorolom, hogy el kell gondolkodnia azon a jogalkotásnak, hogy fel kell-e lépni a törvény erejénél fogva azzal szemben, hogy az interneten megjelenhet ilyen. Először is van-e büntetőjogi felelőssége annak, aki egy ilyen szöveget közzétesz, megír, tehát magának a kommentelőnek. Egyébként itt nyilván a rágalmazás, a becsületsértés tényállása merülhet föl, ami magánindítványra indítható. Az érintett vagy az érintettek meg nyilván nem fognak több ezer magánvádas eljárást indítani. Van egy cseh példa. A terrortámadás után, ami nemrégiben az egyetemen történt, a csehek elfogadtak egy szabályt. Ez lényegében arról szól, hogy büntetni rendelik, aki bűncselekmény elkövetését helyesli az interneten. A csehek egyébként konkrétan terrortámadásra hozták ezt a szabályt. A jogalkotásnak el kell a következő időszakban azon gondolkodnia, hogy ezt a véres kommentszekciót miként lehet egy kicsit kordában tartani. Ez olyan fokon elfajult, hogy Szlovákiában a most történtekig vezetett. Magyarországon a verbális erőszak, a virtuális térben zajló, még egyszer mondom, talán polgárháborús helyzet, mindenképpen megfékezendő. Egy összefüggésre még szeretném felhívni a figyelmet. Ha a kérdés az, hogy Magyarországon folyt-e vér az elmúlt időszakban politikai véleménykülönbség miatt, arra határozott válasz az, hogy igen, csak az eszköz vipera volt, Szlovákiában meg pisztoly volt. Lényegében a szélsőbaloldali antifatámadások Magyarországon, amikor valakit a politikai véleménykülönbség vagy a vélt politikai véleménykülönbség miatt életében veszélyeztettek vagy életveszélyesen megtámadtak, megtörténtek.

Csintalan Sándor.

Vagy Csintalan Sándor. Vagy tavaly az antifatámadások Budapesten. Szlovákiában az eszköz más volt, de a szándék, a cél, a politikai ellenfél likvidálása, a politikai ellenfél megsemmisítése, az ugyanaz. Tavaly az antifatámadásoknál is elmondtuk, sőt, Jámbor Andrással mint antifa kötődésű képviselővel nagy vitám volt, összeszólalkoztunk a parlamentben is arról, hogy talán mégiscsak gátat kellene vetni a száz éve is már ismert kommunista módszereknek, amelyek az ellenfél fizikai megsemmisítését tűzik ki célul. Meg kéne ezt fékezni, mert nem vezet sehova. Tehát ha a következményekről kérdez, akkor a biztonsági intézkedésekre vonatkozóan nem tudok válaszolni, nem értek hozzá és nem az én dolgom, de a jogalkotás tekintetében bizonyos vagyok abban, hogy az arctalan, névtelen és uszító, gyűlöletkeltő, mások megsemmisítésére irányuló kommenteket és azokat a felületeket, amelyek ezt hagyják és nem moderálják, nem törlik, következményekkel kell felruházni. Kell, hogy legyen következménye.

Hogy látja, mikor terjesztenek be erre vonatkozó javaslatot? Elkezdték-e ezt a munkát?

Nem, nem kezdtük el.

Ez egy jogászi munka elsősorban. Úgy megfogalmazni, hogy jó is legyen, alkotmányos is legyen, meg ne lehessen megkerülni.

Ami történt, az szerdán történt. Amit ma mondtam, az a személyes véleményem, és nagyon remélem, hogy ebből lesz jogalkotási munka is és remélem, hogy minél előbb. Egyszerűen azért, mert szerintem az interneten dúló hangnemstílus, meg általában, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak, emberi méltóságukat, most már emberéleteket sem kímélve, az szerintem elért arra a kritikus pontra, amikor be kell az államnak avatkoznia. Jelen pillanatban is egyébként megvalósíthat egy komment bűncselekményt, például közösség elleni uszítást. Át kell gondolni ezt a tényállást is. A közösség tagja elleni uszításra vonatkozó büntetőjogi tényállás megfelelő-e, vagy bővíteni kell-e.

Be kell emelni a politikai közösséget? Ilyen megoldás elképzelhető?

Akár ez is elképzelhető, de itt lényegében nemcsak a politikai véleményekről van szó. Ha megfigyelik, akár a bulvár- vagy a celebvilágban is olyan méltóságsértő és sokszor egyébként szintén életellenes kommentek hangoznak el, amelyeknek semmi közük a politikához. Még egyszer mondom, ez terjed az interneten, és az internet arctalansága és névtelensége nagyon sok embernek a legrosszabb énjét hozza elő. Csak a „legrosszabb én” előhozatala annyira rombolja a közmorált, meg ezek a kommentek annyira rombolják a közgondolkodást, hogy a helyzet egyre gyakrabban elvezet majd bennünket a szlovákiaihoz hasonló esetekhez. Mindenki a saját szemével láthatja az országban, sőt, most Európában is, szegény szlovák miniszterelnök esetén okulva, hogy a hangnem, a közbeszéd durvulása, főleg az interneten zajló közbeszéd durvulása, semmi jóra nem vezet, az vérhez vezet. Személyesen is okolok nagyon sok magyarországi baloldali médiumot is, amelyek mesterfokon űzik a gyűlöletkeltést, az indulatkeltést, az elfogult közléseket, mások megbélyegzését, ideértve a Telexet, a HVG-t, a 444-et és még hosszan sorolhatnám. De biztos vagyok abban, hogy ezeknek a médiumoknak is kell, hogy legyen felelősségük, hogy ha nem is ők írják a saját felületeiken az életellenes kommenteket, de nem kezelik, nem moderálják, nem törlik azokat. Lehet, hogy utólag, 24 óra után törlik, csak ha valakinek van esze és mértékadó médium, akkor eleve nem ad ennek teret, és nem akkor törli, amikor már mindenki kiírt magából első indulatból minden mocsokságot. Ez a felelősség ma nem létezik, és ezt a felelősséget létre kell hozni szerintem.

Látja-e a magyar politikai elit felelősségét abban, hogy kölcsönösen vagy hazaárulózzák, vagy tolvajozzák egymást? Lassan nincs olyan szó a szótárban, amit a politikai ellenfélre kölcsönösen ne használtak volna.

Ez pontosan így van, de óriási különbség van egy politikai vitában aközött, hogy tolvajozik meg hazaárulózik valaki, vagy hogy meg kéne ölni, meg kéne ölni a családját, le kéne vágni a fejét, miért nem született halva. Nem akarom felidézni, hogy amikor a kislányom megszületett, milyen kommentek érkeztek az oldalamra. Olyanok, amiket mintha nem épelméjű emberek írtak egy éppen megszületett lánygyermekre. Ez nem normális dolog, ez betegség. Egy olyan mentális és most már egyébként széles körben terjedő, már-már kulturális probléma, ami ellen egyszerűen fel kell lépni. És most már, hogy vér is folyik, szerintem eljött az a pillanat, az a határ, amikor be kell avatkozni. Egyébként nem hasonlítanám össze a tolvajozással, két politikus mindenféle mocskot elmond egymásról, na, bumm, ettől még fölkel reggel a nap.

Jó, de ők a mi politikai elitünk.

Igen, de ez a világon mindenhol így van. Nézze meg, hogy a két amerikai elnökjelölt hogy beszél egymásról.

Ez jó? Ez normális? Mit várjunk az átlag állampolgártól, ha a legjobbjaink így beszélnek egymással?

De a legjobbjaink nem szokták egymást megöléssel fenyegetni. Az állampolgárok, ha jól látom, szoktak ilyennel fenyegetőzni, sőt, egy szlovák állampolgár meg is akarta ölni a szlovák miniszterelnököt. Azért óriási a különbség, még egyszer mondom, a tolvajozás meg egy pisztoly elsütése között.

Kígyót, békát lehet kiabálni, de az életét senkinek nem lehet fenyegetni?

Nem az élet védelme a határ? A vélemény szabad, de a véleményem kifejezése nem torkollhat abba, hogy megölöm azt, akinek más a véleménye. Az torkollhat oda, hogy elmondom valakiről, hogy hazaáruló, mint ahogy egyébként speciel én el is szoktam mondani a magyar parlamentben vagy a környékén néhány emberről, akiről azt gondolom. De ettől még nem ölöm meg őket, és nem is uszítanék erre senkit.

Jó, de ennél van súlyosabb kifejezés, mint valakit lehazaárulózni?

Azért van. Nem raknék rendet, sorrendet pedig végképp nem a politikusok egymást ért mocskolódásaiban, de még egyszer mondom, messze nem összehasonlítható ez azzal, hogy valaki eldördít egy fegyvert vagy meglő egy miniszterelnököt, ki akarja oltani az életét. A szavaknak hatalmas ereje, súlya van, na de almát hasonlítunk a körtével. Szerintem a határvonal, a vörös vonal, az az emberi élet. Az emberi méltóság is fontos lenne, de az emberi élet védelme még inkább. Itt van a határvonal, és kommentelők ezrei, honfitársaink ezrei gondolják úgy, hogy a szlovák példát Magyarországon követni kellene. Ne haragudjanak, most talán szokatlant mondok, pedig teljesen természetes lesz, mégis megütheti valakinek a fülét: senkivel szemben nem lehet ilyet tenni. Mielőtt félreértés esne, nem Orbán Viktor közvetlen fenyegetéséről van szó, és arról, hogy miután én egy pártba tartozom vele, kiállok mellette. Ha Gyurcsány Ferenc életének a kioltására tenne bárki uszító kommentet, pont ugyanezt mondanám. Be kell fejezni ezt az elállatiasodott, lealjasodott, minden gátlást nélkülöző és félelmetes jövőképet vázoló, a virtuális térben zajló polgárháborút.

Sejtik-e már, vagy ön sejti-e, hogy hogy lehet így kampányt folytatni? A választási kampány közepén vagyunk. A kampánynak a lényege, hogy a politikus a választópolgárral találkozik. Hogy lehet itt találkozni emberekkel?

Tegnap is voltam országjáráson és rengeteg emberrel találkoztam. Nem tudom, hogy ez miért kellene, hogy befolyásoljon bennünket.

Mert innen néhány száz kilométerre egy miniszterelnököt, aki emberekkel találkozott, öt lövéssel meglőttek.

Ez így van. Nyilván Robert Fico nálam történetesen sokkal fontosabb ember azért, és valószínűleg mindig az is marad, de én 18 éve töltök be a magyar közéletben választott tisztségeket, soha nem volt testőröm. Pedig manapság úgy látom, hogy divat, minden újdonsült politikus öt-hat testőrrel jár. Nekem sosem volt és sosem ért semmilyen atrocitás.

Bocsánat, ezentúl sem lesz? El sem gondolkodik rajta? Elnézést, hogy a magánéletébe megyek bele, de elég világos, ami szerdán történt. Hiába voltak testőrök, még úgy is meg lehet támadni egy politikust.

Ez kétségtelen, de én, megmondom őszintén, nem gondolkodtam el ezen. Nem is tartom magam egyébként ilyen szempontból fontos embernek. Nyilván a miniszterelnök, a kormány tagjai lehetnek ebben izgalmasak. Persze, bárkivel bármi történhet, de én azt gondolom, hogy Magyarország azért még nem tart itt. Az előbb elmondottak ellenére is talán még ott nem tartunk. Ha az antifákat egy kicsit sikerülne visszaszorítani, akkor ki lehetne ezt a kultúrát még irtani az országból. Én nagyon bízom abban, hogy Magyarországon azért ez még nem eresztett gyökeret. Általában a merénylőkről azt szokták mondani, a Kennedy-gyilkosságnál is, még talán a pápa esetében is mindig az volt, hogy magányos volt és elmebeteg szegény. De tegnap kiderült, hogy ez a merénylő semmiképpen nem elmebeteg és nem is magányos, egy politikai párt, egy baloldali politikai párt szimpatizánsa vagy egy liberális párt szimpatizánsa.

Vagy szélsőjobboldali párté. Íróember. Kotleba-párti ember. A szlovák kollégák folyamatosan kiderítik, hogy pontosan kivel szimpatizált, mit írt 2015-ös könyvében. Marian Kotleba híve.

Lehet, de egy íróember is lehet zavaros. Egy íróemberről az a közvélekedés, meg a mi személyes vélekedésünk is, hogy valószínűleg művelt és olvasott ember. A politikai indulat, a politikai gyűlöletkeltés és az uszítás nem függ a műveltségtől, olvasottságtól, a társadalmi helyzettől. Számomra az ügy egyik legmegdöbbentőbb része az volt, hogy elvileg ő egy értelmiségi. Nem egy pszichológiai kezelt, hanem egy író, egy értelmiségi, akit olyan fokon hatása alá kerített a szlovákiai liberális média uszítása, hogy elkövette ezt a tettet. Amikor gondolkodunk ezeken a jelenségeken, meg ön azt kérdezi, hogy elkövethetnek-e ilyeneket, a válasz egyrészt az, hogy nyilván nem tudjuk, a Jóisten rendeli, hogy mi, mikor történjen az emberrel, de még csak fel sem lehet rá készülni. Azt mondhatnánk, hogy mindenkit, aki elmebeteg és közléseket tesz közzé az interneten, azt majd az illetékes hatóságok megfigyelik vagy őrizetbe veszik vagy valami lesz vele. De ez egy mentálisan stabil, művelt, elvileg tájékozott ember, az ilyenek esetében, szerintem, nem lehet felkészülni ezekre a helyzetekre, még az élet oldaláról sem, nemhogy a jogalkotás oldaláról. Egy előző kérdésre válaszolva: nem kell változtatni a kampány menetrendjén.

Nem kell bezárkózni Magyarországon a politikusoknak és nem kell golyóálló üveg mögött kampányolni mostantól?

Attól függ, kinek. Én a magam esetében azt gondolom, hogy nekem nem kell.

Melyek lesznek az európai parlamenti kampány legfontosabb témái a Fidesz szerint?

Sajnos, egész Európa hangos a háború kérdésében. A Fidesz szerint is érdekes ez a kérdés, de nézzük meg, hogy a francia elnök, a svéd miniszterelnök vagy a német védelmi miniszter szerint mik a fő témák, és ez a háború. Teljesen világos, hogy amikor a francia elnök azt mondja, hogy kész megnyitni a vitát a nukleáris fegyverek felhasználhatóságáról vagy a svéd miniszterelnök azt mondja, hogy Svédország készen áll arra, hogy beengedje az ország területére az amerikai nukleáris fegyvereket, akkor az ember döbbenten ül az autójában vagy az irodájában vagy otthon a nappalijában, és azon gondolkodik, hogy vajon mire megy ki a játék? Mert Európa háborús lázban él.

Lengyelország is.

Lengyelország is, igen. Ezután következik csak az, hogy a Fidesz mivel szeretne kampányolni. A leghúsbavágóbb és legégetőbb, legnagyobb problémája az európai parlamenti kampánynak a háború kérdése. Mit tud a magyar társadalom? Azt, hogy a Fidesz békepárti. Mi nagyon szeretnénk, azért verjük az asztalt itthoni meg nemzetközi szinten is, már-már évek óta, amióta kitört a háború, hogy tűzszünet legyen, tárgyalások legyenek. Ha kell, terepet biztosítunk ezeknek a béketárgyalásoknak. De Európa a meglévő erejét ne arra használja, hogy eszkalálja a konfliktust, hogy nagyobbítsa, hogy terebélyesítse, hanem arra, hogy szűkítse, lezárja a konfliktust. Ám az európai vezetők, ideértve a bizottsági elnök asszonyt is, aki szintén ebbe a háborús kórusba tartozik, abban érdekeltek, hogy ez a háború kiterjedjen. Hogy emögött politikai megfontolás van-e, éppen az EP-kampány miatt, szerintem részben igen. Nyilván a nyugat-európai politikusok is ugyanerre az EP-választásra készülnek, és valószínűleg felmérték, hogy az ő országukban az az álláspont élvezi a többség bizalmát, hogy Oroszországot le kell győzni. Most hogy ez valójában mit jelent, azt nem tudjuk. Nem tudjuk, hogy Oroszország legyőzése azt jelenti, hogy a korábbi ukrán területekről kiszorítani az oroszokat vagy esetleg azt jelenti, hogy elfoglalni Moszkvát vagy esetleg azt jelenti, hogy Kalinyingrádtól Kamcsatkáig elfoglalni egész országot, nem tudjuk, de ez a nyugati mondás. Mi ezzel szemben vagyunk, most is meghurcolnak a különvéleményünk miatt. A magyar vélemény nemhogy képviselve lenne az Európai Bizottságban, hanem kifejezetten büntetve van. Azt mondjuk, hogy a háborúnak nemcsak azért kell véget vetni, mert az ukrán–orosz vérontás teljesen értelmetlen és már így is rengeteg emberéletet követelt, több százezer emberről beszélünk. Azért kell véget vetni, mert azok a folyamatok, amelyek most elindultak, például, hogy közel 90 ezer NATO-katona van Litvániában a fehérorosz határnál vagy a franciák Romániában gyülekeznek és hosszan sorolhatnánk a fegyverszállításokra, a katonai támogatásokra, vagy az amerikai szenátorok igényeinek megfelelő döntésekre vonatkozó részeket, az kiterjesztheti a konfliktust. És igen, percekre, órákra vagyunk egy olyan döntéstől, amelyet a NATO készül meghozni. A NATO az Ukrajna-missziójával kapcsolatban rövidesen bejelentéseket fog tenni, ezt tudjuk eddig a sajtóból, a nyilvánosságból, és mindenki gyomorideggel várja, hogy vajon ezek a bejelentések jelentik-e majd az első pofont a kocsmai verekedésben, ha kicsinyíteni akarom a problémát. Nyilvánvaló, hogy itt a szomszédságunkban zajló háború teljesen másképp néz ki Washingtonból, másképp néz ki Rotterdamból meg Liège-ből meg Marseille-ből és másképp néz ki Záhonyból meg Ungvárról. Mi, magyarok nemcsak azért akarjuk a békét, mert honfitársaink élnek Ukrajnában, hanem azért is, mert a történelemben megtanultuk, hogy a háború rossz. A nyugatiak meg leggyakrabban azt tanulták meg, hogy a háborún általában nyernek valamit, üzletet, gazdasági lehetőséget, földterületet, erőforrást, jó ég tudja, még mit. Ezért van véleménykülönbség. Ez a politikai vita ma Európában is és itthon is. A mi politikai ellenfeleink közül jó néhányuk személyesen nem gondolja, hogy a háború jó dolog lenne, de miután külföldről kapják a támogatásukat, 2022-ben is onnan kapták, nyugodjanak meg, most is onnan kapják egy jelentős részét, nyilvánvaló, hogy akik őket finanszírozzák, azoknak viszont ez az álláspontjuk, és nekik ezt kell kritikus pillanatokban majd képviselni. Ezért mondjuk azt, hogy aki nem akarja, hogy háborúpárti véleményt küldjünk az Európai Unióba, az Magyarországon ne szavazzon baloldali politikusra, ne szavazzon baloldali listákra. Ha maga a személy nem is elkötelezett, de az őt finanszírozó, az őket pénzelő külföldi vállalati vagy spekuláns csoportok, azok viszont azok, és ugye mit szoktunk mondani? Aki fizeti a zenét, az rendeli a nótát.

A békepártiság azt is jelenti, hogy a megtámadott Ukrajna adja meg magát és Oroszország vigye, amit eddig nyert?

Nem, a békepártiság azt jelenti, hogy tegye le mindenki a fegyvert villámgyorsan, hogy ne haljon meg több ember, üljenek a felek tárgyalóasztalhoz és békés úton próbáljanak megállapodni az erőviszonyok felmérése mellett, hogy ez a háború hova vezethet. Mondok egy egyszerű állítást. Ha a NATO belekeveredik Oroszországgal egy fegyveres konfliktusba, szerintem mindenki könnyen beláthatja, hogy azon mindenki veszíteni fog, ugyanis Oroszország nem fogja tudni legyőzni a NATO-t és a NATO nem fogja tudni legyőzni Oroszországot. Ebből egy végtelen öldöklés következik be. Ez zajlik most egy fokkal kisebben az oroszok és az ukránok között. Tehát a NATO végtelen fegyvert fog szállítani Ukrajnába. Oroszország végtelen fegyvert fog szállítani Ukrajna területére az orosz hadsereg számára. Végtelen öldöklés zajlik most is. Mi azt mondjuk, nem tudjuk, mi a helyes megoldás, nem tudjuk, mi a pontos megállapodási szöveg, amit mindkét félnek alá kellene írni, de szülessen legalább egy kísérlet arra, hogy békés úton rendezik ezt a konfliktust. De ez nem született meg, ugyanis rajtunk kívül senki nem követeli ezt Európából, Robert Ficót leszámítva egyébként, akit szerdán kivettek a békepártiak rövid sorából.

Ez az egy fő kérdés van az európai parlamenti választási kampányban Európában? A háború vagy béke kérdése? Vagy lát még más speciális európai kérdést is? Vagy ez mindent visz?

Ez mindent visz, de vannak speciális kérdések, például a migráció. Hatalmas vita van, és nagyon érdekes, hogy a migrációban hogy oszlanak meg vagy hogy borulnak föl a jól sejthető politikai szövetségek. Most az Európai Parlament az egyik utolsó döntéseként elfogadta a migrációs paktumot. Ezzel tulajdonképpen zöld utat nyitottak az illegális bevándorlás elé, bár ők nem ezt mondják, de a szövegből és a joganyagból ez derül ki. Meghívólevél megint több százezer, több millió bevándorlónak. Vannak az olaszok. Sokan úgy tudják és jól tudják, hogy a magyar kormány és az olasz kormány között jó a politikai viszony. Azt nem állítom, hogy szövetségesi, de jó személyes viszony van a két miniszterelnök között is, és tulajdonképpen politikailag is sok mindenben egyet gondolunk, kivéve például a migráció ügyét. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy a migrációs vita az európai kampányban is fontos szerepet tölt be. Nem politikai alapon töri ketté az országokat, hanem érdekalapon. Például az olaszok kifejezetten érdekeltek voltak mindig a kvóta elfogadásának ügyében, hiszen nekik az a jól felfogott érdekük, hogy ne Olaszország területén gyűljön össze az összes illegális bevándorló, hanem osszák el az európai országokban. Mi viszont ezt nem akarjuk. A téma, ami talán eltörpül a háború súlya mellett, de igenis fontos mellékszál lesz a kampányban és évek óta nyilván az is, a 2015-ös migrációs válság óta folyamatosan napirenden van Európában meg itthon is, és persze a magyar kampányban is felbukkan, hiszen ugyanaz a képlet, mint a háború ügyében. Miután „szegény” baloldalunk külföldi kézre került, ahogy kormányzásuk idején az állami vállalatok, most ellenzéki korukban ők maguk kerültek külföldi kézre, csak őket nem fogjuk visszavásárolni, és miután nem a maguk urai, ezért migrációügyben is ugyanazt az európai nótát fújják, amit egyébként a brüsszeli mainstream fúj. Éppen ezért Magyarországon is mindig politikai vita marad, mert az a migrációpárti álláspont, amit ugyan egyre kevésbé hallhatóan, de világosan elfoglalt a magyar politikai baloldal, ebben a kampányban is jelen van. Hiszen a nemrég elfogadott migrációs paktum ügyében is kialakult itthon politikai vita, még a hazai parlamentben is, nemhogy az európaiban. Ezek a törésvonalak, háború, migráció, megvannak és az európai és a hazai hadszíntéren is érezhetők.

Például a migrációs paktumhoz való hozzáállás ügyében lehet politikai szövetséget építeni más országokkal? Több, velünk vagy azonos nagyságrendű vagy nálunk nagyobb ország is azt mondja, hogy nem lesz jó, tehát kilépést kérnek belőle.

Lehet. Szerintem mindent lehet. Hadd kezdjem azzal a választ, hogy ahogy én a nemzetközi sajtóban látom, vannak országok, történetesen például a szlovákok vagy az osztrákok, ahol erősödnek azok a hangok, amelyeket mi is mondunk.

Nem kérnek az elosztásból, de szolidaritást sem fognak fizetni. Ugye, ez a két lehetőség van a paktumban.

Nem nyilatkoznék a helyükben. Az látszik, hogy nem aratott osztatlan sikert a migrációs paktum Európa valamennyi országában. Eddig merészkednék. Hogy melyik ország mit fog mondani, azt rájuk bíznám, nem merészkednék én odáig, hogy megmondjam, hogy mit csináljanak, csak látszik, hogy egyre gyűlnek az ellenvélemények. Ez az egyik. A másik, hogy az világosan látszik, hogy az európai parlamenti kampányban erősödnek azok a pártok, tőlünk nyugatabbra is, amelyek sok témában, például a háború és béke kérdésében vagy a migráció és migráció elutasításának kérdésében velünk értenek egyet. Tehát békepártiak és nem akarnak migrációt. Ezek a politikai erők a nyugati felmérésekben erősödnek. Ebből mi azt reméljük, hogy az új Európai Parlamentben alakulhat egy olyan, akár régi, kibővült, vagy akár teljesen új olyan politikai közösség, amely a második vagy harmadik legnagyobb erő tud lenni az Európai Parlamentben, és ezek mindegy, hogy milyen országból jönnek, egy dologban biztosan egyetértenek: a béke kérdésében. Azt egyébként tőlünk nyugatabbra is sok európai polgár érzi, még ha nem is annyira közeli számára a háborús veszély és nem is annyira rosszak a történelmi reflexei a háború kapcsán, mint amennyire nekünk, magyaroknak, hogy ebből jó dolog nem sülhet ki. Egy háború mindig nemcsak a vérontást, az áldozatokat, az özvegyeket fogja hozni, hanem gazdasági visszaesést, pénzügyi nehézségeket is. Nyilván egy háborút finanszírozni kell. Szerintem sokan felteszik maguknak azt a kérdést is, hogy vajon ez a mi háborúnk-e. Muszáj-e nekünk vívni egy olyan háborút, ami nem a mi háborúnk. Ha a mi háborúnk, a másik vélemény szerint, akkor viszont meg akarják érteni, hogy miért a mi háborúnk, miért nekünk európaiaknak a háborúja egy orosz–ukrán konfliktus vagy egy orosz–amerikai diplomáciai konfliktus, ami tulajdonképpen a hátterében húzódik. Ezt sokan meg akarják érteni, és az erre adott válaszok egyre inkább erősítik a tőlünk nyugatabbra lévő békepárti politikai tömörüléseket. Az európai választásnak az egy nagyon nagy tétje itthon a háború és béke kérdéséhez való viszonyuláson túl, hogy a magyarok, ha a Fideszt támogatják, akkor a békét támogatják, ha a baloldalunkat támogatják, akkor pedig háborúpárti képviselőket küldenek akarva-akaratlanul az Európai Parlamentbe. Ezen túl nagyon nagy tétje ennek a választásnak, hogy mi, magyarok meg tudjuk-e üzenni ezeknek az előbb említett nyugati országoknak és nyugati politikai tömörüléseknek, hogy lehet nemzeti és szuverénista alapon és háborúellenes, békepárti alapon választást nyerni, mert ha lehet, akkor ezek a politikai tömörülések a következő tagországi választásokon azt a politikát tudják képviselni, ami Magyarországon is sikeres lett. Ez az a minta, amit mi, magyarok adhatunk a békepárti tábornak Nyugat-Európában, és azért vagyunk üldözöttek, mert a brüsszeli mainstream számára ez egy elfogadhatatlan álláspont.

A békepártiság elég erős cement ahhoz, hogy minden más nézetkülönbséget elfedjen? Például, hogy ki marad benne az Övezet és út programban, ki hogyan viszonyul a migrációs paktumhoz? Ez képes lesz összetartani ezt a tábort?

Szerintem fordítva igaz a mondás. A békepártiság önmagában talán ehhez nem lenne elég kovász, viszont a háborúellenesség az lehet. Tehát az, hogy megóvjuk Magyarországot és Európát egy háborútól, egy kiterjedt, ne adj isten, egy harmadik világháborútól, végképp ne adj isten, egy nukleáris háborútól. Ezért érthetetlen a svéd miniszterelnök nyilatkozata, aki örömmel fogadja az amerikai nukleáris eszközöket, olyan, mintha nem értené, hogy mit mond egyébként. Tehát a háborúellenesség vagy ennek a háborúnak a kiterjedésétől való félelem, biztos, hogy össze tud tartani egy politikai szövetséget. Az európaiak biztonsága és jóléte az elsődleges célja kell hogy legyen minden európai politikusnak. Nem lehet más, az Európai Uniót azért hozták létre, mert azt ígérte, hogy biztonságot és jólétet biztosít a polgárainak. Most ehhez képest háborús készülődés van és gazdasági visszaesés. Amikor azt mondjuk, hogy Brüsszelben változás kell, ezért mondjuk. Amikor kitört a Covid-járvány, a brüsszeli vezetés finoman szólva sem volt ura a helyzetnek. Késtek a beszerzések, késtek a védőeszközök, késtek a gyógyszerek, az oltóanyagok, az amerikai gyógyszergyár termékeit futtatták Európa-szerte. Mindenkit, aki más égtáj felé indult vakcinát beszerezni, büntették, majd a végén csak kiderült, hogy a bizottság elnök asszonya anyagilag is érdekelt lehetett a Pfizer gyógyszereinek az eladásában. Aztán miután félrekezelték a Covidot, kitört a háború, ugyanez a brüsszeli vezetés rossz pozíciót foglalt el. Nem a békét kezdte el harsogni, hanem a beavatkozást. A sisakokat, a sisakokból lettek lőszerek, a lőszerekből lőfegyverek, a lőfegyverekből középhatótávolságú rakétarendszerek, aztán tankok, vadászrepülők, ma pedig már katonák vannak. Aztán miután ezt a hibát is elkövették, jöttek az elhibázott szankciók, kilőtt mindenhol az infláció. Tulajdonképpen egyetlenegy gazdasági szankció sem érte el azt a célt, amit ígértek, hogy az oroszokat meg fogja gyengíteni. Az oroszok köszönik szépen, jól vannak, a gazdaságuk nem gyengült, tudják finanszírozni a háborút. De Brüsszelben ahelyett, hogy belátnák, hogy hibásak voltak ezek az európai elképzelések, erőltetik tovább.

Leváltunk az orosz energiahordozókról, legalábbis Európa.

Először is nem tudjuk, hogy leváltunk-e, tisztázzuk. Azokat a híreket is ajánlom minden hallgató figyelmébe, amelyek arról szólnak, hogy Európa különböző országai milyen gazdasági viszonyban állnak Oroszországgal, ideértve a németeket és a franciákat is. Milyen kerülőúton vesznek orosz energiahordozókat. Attól, hogy Indiából veszik meg az orosz olajat, az még orosz olaj marad és nem indiai. Vagy, mondjuk, Oroszországból vásárolnak a mai napig is urániumot, a minapi hírek szerint.

A németek már nem. Azt bezárták.

Lehet, de azért mondom, hogy szálazzuk le mindig az elnagyolt állításokat, mert az a kettős mérce, amit jó néhány ország, a nagy országok is tanúsítanak az Oroszországhoz fűződő gazdasági viszony tekintetében, az egész jól kitapintható, a híreket kell csak hozzá olvasni. Visszatérve, csak azt szeretném mondani, hogy van egy csomó dolog, amit elrontott az európai vezetés. Mindig mondjuk, hogy változás kell. Hát ezekért mondjuk. Olyan, mintha nem az európai érdekeket akarnák képviselni Európa vezetői. Mert mióta európai érdek például a háborúba való bevonódás? Vagy ha az, akkor magyarázza el valaki, hogy legalább legyen vitaképes ebben. De ők nem vitaképesek, hanem aki mást mond, annak visszatartják a pénzét, azt megbüntetik, buta jelentéseket írogatnak, aminek Cseh Katalin örül, meg akkor itthon a momentumosok közlik, hogy de jó, hogy akkor visszafogták Magyarország pénzét. Ez nagyon jó, valóban, de a pedagógusok pénzét nem adták ki, de valójában az ügy hátterében mi áll? Az, hogy nem a magyar állásponttal értenek egyet.

Bocsánat, az például nem lenne jó ötlet, ha a pedagógusok pénzét a magyar nemzeti jövedelemből finanszíroznák? A mi gyerekeinket tanítják.

Félreértés ne essék, nagyon jót kérdez. Ez egy nagyon gyakran visszatérő felvetés. Amit mi az Európai Uniótól kapunk, az nem valami könyöradomány, amit mert megsajnálnak, ideadják, az nekünk jár. Ez a mi pénzünk ott, félreértés ne essék, ez a magyarok pénze. Mi benne vagyunk egy rendszerben, egy szövetségi rendszerben, csatlakoztunk egy közösséghez, aláírtunk egy halom szerződést országokkal is, meg magával az európai uniós intézményrendszerrel is. Teljesítjük a kötelezettségeinket, fizetjük a tagdíjainkat, megnyitottuk a piacainkat. Itt Magyarországon a nyugati vállalatok pénzt keresnek, rengeteget. Mi részt veszünk ebben a vérkeringésben, a szabad munkaerőben, a vámmentességben, mindenben. Ebből keletkezik egy profit. Ennek az egész rendszernek van egy újraelosztási mechanizmusa, amelyből mi visszakapjuk a nekünk járó részt.

Megvagyunk nélküle is, mondja a nemzetgazdasági miniszter.

A nemzetgazdasági miniszter egyrészt ezt azért mondja, mert voltunk mi az Európai Unión kívüli ország is, és akkor is volt költségvetésünk. Csak az elmúlt húsz évben voltunk az unió tagjai, jól mondja, megvagyunk mi anélkül is. Na, de hát meglennénk azzal együtt is, és a két mondat nem zárja ki egymást. Minden olyan vesszőfutás meg vegzatúra, amit el kell szenvednünk, az a politikai véleménykülönbségünk miatti, visszautalva a választási vitákra, ezért szeretnénk változást. Másrészt egy olyan új, erős békepárti politikai közösséget szeretnénk az Európai Parlamentben, amelyik nagyobb hanggal tudja majd képviselni a mi álláspontunkat nemcsak a békéről, hanem a szintén veszélyes migrációról vagy akár egyéb kisebb rangú európai vitákban is. Már csak azért is, mert a magyar források megérkezésének azért az is a gátja, hogy olyan egyoldalúság van, olyan Dávid és Góliát módon bánik el velünk Brüsszel, hogy nekünk ott muszáj pozíciókat fogni a következő európai parlamenti kurzusban. Egyszerűen ez a hatalommal való visszaélés, amit csinál a brüsszeli vezetés a magyar kormánnyal szemben, és lehet, hogy a nemzetgazdasági miniszter szerint enélkül is elvagyunk, de azért ez fojtogatja az országot és méltánytalan, igazságtalan, unfair, jogtalan és nem is tisztességes velünk szemben. Az európai parlamenti választás hatalmas téttel bír a háború miatt, a migráció miatt, de a magyar érdekek jövőbeni erősebb érvényesítése miatt.

Ha az Európai Parlamentben sikerül pozíciót fogni, az hozza magával a bizottságban meg a tanácsban való pozíciófoglalást is? Egy háromosztatú szerkezetről van szó. Most a parlament revolverezi a bizottságot.

Igen, a politika egy sokdimenziós játék, akinek nagyobb a súlya, annak nagyobb a szava, és ez így szokott lenni. Ez egy erőjáték tulajdonképpen. Értem a kérdése mögött azt a felvetést, hogy az intézményi struktúrákban azért eltér annak a jelentősége, amiről az előbb beszéltem. Azt a példát hadd hozzam ide, hogyha, mondjuk, az egyébként nem kormányon lévő miniszterelnököt csak talán egyet adó Európai Néppárt elnöke mond valamit, annak milyen súlya van a bizottságban, miközben egyébként a valódi politikai súlya nem nagy jelen pillanatban a Néppártnak, sokan vannak, de nincsen olyan tisztségviselőjük, aki figyelemreméltó lenne, hogy udvariasan fogalmazzak. Az ön kérdésére az a válasz, hogy nem függ össze az, hogy a bizottságban milyen tagok fognak ülni a magyar választási eredménnyel, de hogyha a magyarok megerősödve jönnek ki a korábbi évek konfliktusaiból, jól tudják a saját álláspontjukat képviselni azon az állásponton a saját országokban nagy arányban tudnak választást nyerni, plusz még bővül is a politikai szövetségesi körük Európában, akkor ez egy jobb tárgyalási pozíció lesz, az egész biztos.

Ha ilyen nagy az európai parlamenti választások tétje, akkor ehhez képest a vele egy időben megtartott önkormányzati választásoknak mi a tétje Magyarországon?

Attól függ, melyik városban.

A legnagyobb Budapest.

A főváros mégis csak a nemzet fővárosa, még akkor is, ha mostanában nem úgy néz ki, mintha az lenne, de ennek van a legnagyobb tétje talán mindenki szerint. Az ember elmosolyodik, anélkül, hogy cinikus akarnék lenni, pedig minden okom megvolna hozzá, hiszen voltam polgármester, sőt, voltam polgármester kollégája Karácsony Gergelynek is. Maradjunk annyiban, hogy változtatni kell Budapesten is. Háromszor voltam választott polgármestere Budapest VIII. kerületének. Nyilván tökéleteset emberi kéz még soha nem alkotott, így ezt senki nem mondhatja el magáról, ahogy én, úgy Karácsony Gergely sem, de az, amit ma látunk a városban, azon az ember már nem nevetne, hanem sírni tudna sokszor.

Nem tetszik a vezetési módszer? A közállapotok nem tetszenek? Hogy biciklisek mennek mindenfelé? Tehát mik azok a konkrét ügyek, amik nem tetszenek?

Biciklisek mennek mindenfelé?

Hát persze, ez egy ilyen állandó topik, hogy Karácsony Gergely üldözi az autósokat.

Igen, de szegény biciklisek új bicikliutat nem nagyon kaptak, csak új festéket kaptak. Bicikliutakat nem festékkel építünk, csak ezt akarom mondani. Engem nem a biciklisek zavarnak, félreértés ne essék, engem a közállapotok zavarnak. Aránytalan dolgok történnek Budapesten. Az zavar, hogy Gyurcsány Ferenc bukott kormányának számos tagja bent van és randalírozik a Városházán, kifosztják a kasszát, turkálnak benne, Draskovicstól Walter Katalinig bezárólag sokan, Gál J. Zoltánok, satöbbi. Azt mondja a főpolgármester, hogy csőd szélén van a város, miközben egyébként sok százmillió forintos jutalmakat fizet ki, ellopnak a hídpénzből, ebben a számlagyáros történetben ellopnak másfél milliárd forintot, készpénzben egyébként, a Lánchíd pénzéből gátlástalanul, szemrebbenés nélkül, és közben a város iparűzési adóbevétele a duplájára nő. Az ország leggazdagabb városa Budapest. Rengeteg pénzt ellopnak, korrupciógyanús, számlagyáras ügyekben a Gyurcsány-holdudvar emberei Karácsony önkormányzatában. Majd kiáll a főpolgármester úr, és azt mondja, hogy csőd szélén van a város. Vagy a csőd szélén van a város, akkor tegyék vissza, amit elloptak, akkor annyival is beljebb vannak. Vagy nincs csőd szélén a város, akkor meg hazudik a főpolgármester. Ehhez képest gondozatlan közterületek vannak, elszabadult és eszkalálódott a hajléktalanhelyzet. Az, ami most van, az a hajléktalanoknak sem jó és a nem hajléktalan embereknek sem jó. Az utcai szemét, a piszok, a közlekedés, a dugók, hosszan sorolhatnánk, ez a város élhetetlen. Nem ezt ígérte a főpolgármester úr, minden marhasággal kampányolt, hogy majd ha ő lesz, akkor egy alpesi kis falu hegyi levegőjéhez fog hasonlítani a város levegője, meg mindenhol zöld falak lesznek. Most ehhez képest rosszabb a helyzet, mint valaha. Közlekedésben, dugóban, légszennyezettségben, koszban, hajléktalanhelyzetben, mindenben, és ezek szerint a költségvetésben is, mert ő maga mondja, hogy csőd szélén van a város. Mi a baj? Hát mi nem baj, inkább azt kérdezném a fővárosban.

Mit várnak az új fővárosi frakciótól? A listát böngészve ott egy teljes sorcsere van.

Igen, ez Szentkirályi Alexandra felhatalmazásával egyidejű döntés volt. Tulajdonképpen azzal, hogy Alexandra lett a főpolgármester-jelöltünk és ő lett a budapesti elnök is, egy új csapat alakult ki, velük fut neki a választásoknak, és miután ő a jelölt és az ő politikai terhe lesz a jövőben is a budapesti ügyek rendezése, ezért összeállíthatta a saját csapatát. Hozzáteszem, ő világossá tette, hogy ez nem a régi csapattal szembeni kritika. Tehát ez a mostani budapesti Fidesz-csapat nem jobb lesz, mint a régi, hanem másmilyen. A belső ügyeket végig figyeltem, nem ez volt a szempont. A régi csapatban kiváló kerületi polgármestereink vannak és voltak, akik most is indulnak és jó eséllyel meg fogják nyerni a kerületüket.

De ők nem mennek be a közgyűlésbe, mert most más lesz a rendszer a listán.

Így van, most már a polgármesterek a székük miatt nem kerülnek be a közgyűlésbe, pártlistákon lehet a fővárosba jutni, ahogy azt a baloldal 2014 után követelte tőlünk, most visszaállt a régi. Tulajdonképpen fönnállt egy rendszer huszonvalahány évig, és most azt visszaállítottuk, és miután egy új rendszer van, új szereplők vannak, új a főpolgármester-jelölt, új a budapesti elnökünk, ezért új a csapat is. Szerintem ez természetes szervezeti mozgásnak fogható föl.

Milyen magyarázatot találtak Magyar Péter Tisza pártjának legfrissebb számaira? Úgy tűnik, hogy a második legerősebb ellenzéki párt. Nem egy kutató méri, több.

Aki három héttel a választások előtt közvélemény-kutatásokat nézeget, az meg is érdemli.

Jó, de valami magyarázata csak kell, hogy legyen, az összes közvélemény-kutató egyszerre nem tévedhet.

A választási kampányban ezek már kampányeszközök, felfokozott hangulatban kérdeznek, bármelyik kutató kérdez egyáltalán embereket, és a Publicus – sokunknak nagy kedvence a Publicus Intézet – megmérte, hogy melyik pártnak hány százalékos a támogatottsága, és amikor összeadta az ember ezeket, akkor kijött egy 115 százalékos szám. Mondjuk úgy, hogy ez nem vehető komolyan. A Publicus szerint száz emberből száztizenöten el fognak menni.

Jó, de kutatóktól hallottam, hogy ez valószínűleg a sajtótermék matematikai összeadási hibája volt, az eredeti számokban nem egészen így állt.

Némi kincstári kis gúnyolódás után csak ismételni tudom magam, aki a választási kampányban nézeget és meg akar érteni és el akar hinni közvélemény-kutatási eredményeket, az szerintem meg is érdemli. Ennek most már nincs jelentősége. Tudja, meddig volt? Egy hónappal ezelőttig ennek lehetett jelentősége. Maguk a válaszadók felfokozott politikai hangulatban vannak, ilyenkor a minták jelentősen torzulnak. Én nem vagyok közvélemény-kutató, de ha megkérdeznek kutatókat, ők el tudják mondani, hogy nehéz ám a kampányban már pontosan mérni.Abban önnek igaza van, hogy minden kutató nem mér félre, de eljön az igazság pillanata, a legnagyobb mintás közvélemény-kutatás a választás napja. Arra kell koncentrálni, nem papírokból nyerünk választást, meg diagramokból meg grafikonokból, hanem szavazatokból. Nem szeretnék kommentálni semmi ilyet. Sok ilyet láttunk már és mindig más lett az eredmény. Most már mozgósítani kell a választás napjára. A közvélemény-kutatások lapozgatása helyett én inkább az emberekkel való beszélgetést ajánlom a saját táborunknak, és azt is javaslom a jobboldali szavazóknak, hogy ne foglalkozzunk mi azzal, hogy melyik ellenfelünket mire mérik. Nekünk nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a velünk szemben álló politikai erőkkel 2026-ban úgy fogjuk magunkat szemben találni, hogy összeálltak. Bármit mondanak most, annyiszor láttuk már ezt. A Momentum is elmondta, hogy nem fogja magát összegyurcsányozni. Márki-Zay Péter is elmondta, hogy nem fogja magát összegyurcsányozni. Most Magyar is azt mondja, hogy ő aztán biztos a Gyurcsánnyal nem, sőt, most még morognak is egymással, de két biztos dolog van, ami miatt össze fognak állni. Egyrészt, mert nem tehetnek mást, másrészt a külföldi finanszírozók ezt fogják újra kérni. Meg fogják nézni a számokat, rá fognak jönni, hogy a Fidesz és a kereszténydemokraták szövetségével szemben csak úgy van esélyük, ha összefognak, és nekünk ezért teljesen mindegy, hogy milyen ellenzéki mozgások vannak, meg ki hova megy, meg ki zsörtölődik éppen a másikkal, meg hogy most Magyar támadja Dobrevet meg Dobrev Magyart, ez egy brancs. 2026-ra nekünk, jobb oldaliaknak úgy kell készülni, hogy egyben fognak velünk szembejönni. Ők sem azt nézik, hogy nálunk a Fideszben melyik tagozatban ki ül, hogy ki van a Nemzeti Fórumban vagy ki van a Kisgazda Polgári Egyesületben vagy a Fidelitasban. Mi együtt vagyunk. Na, ők ugyanígy vannak. Párbeszédnek hívják, Magyar Péternek, Momentumnak, teljesen mindegy. És mindig ez lesz a forgatókönyv, mert így jön ki a matek.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.06.13. csütörtök, 18:00
Szalai Ádám
a magyar labdarúgó-válogatott korábbi csapatkapitánya
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×