bereményi géza
regény
interjú
Bereményi Géza: én vagyok a magyar Copperfield
A közepén kezdte írni önéletrajzi regényét Bereményi Géza, mert először az alapállást kellett megtalálnia – derült ki az InfoRádió Aréna című műsorában. Az író beszélt arról is, hogy melyek voltak a gyermekkora meghatározó eseményei, hogy miért éppen Magyar Copperfield a kötet címe és arról is, hogy lesz-e a folytatása.
Amikor az ember önéletrajzi regényt ír, akkor nyilván fontos az őszinteség, de az néha kíméletlen. Ilyenkor csak úgy érdemes megírni, ahogy volt?
Igen. Egyben fölfedezi önmagát az ember szégyenteljes ügyekben is. Nagyon furcsa, hogy bizonyos ütlegelésekkor vagy bajban egyáltalán nem sírtam, máskor meg hisztérikus rohamot kaptam. Hogy milyen vagyok, annak a felfedezése is folyik itt, remélem, mire a könyv végére ér az olvasó, akkor fölfedez egy embert, egy alkatot, aki 18 éves korára eljutott valahova.
A nevek is eredetiek, ugye? Azon sem törte a fejét, hogy egy picikét megváltoztassa őket?
Nem, a hitelességhez hozzátartozik, hogy eredeti neveket választottam, de könnyű dolgom volt, mert a felbukkanó szereplők többsége már nem él, ezért úgy gondoltam, jogom van leírni, bármilyen visszataszítók is. Akikről viszont tudom, hogy él még, annak mind megváltoztattam a nevét, de úgy, hogy a hangalakja utánozza az eredeti nevét.
A katonaság kezdetével ér véget a regény. Most majd írja tovább?
Szeretnék még egy könyvet írni ezzel a módszerrel 18-19 éves koromtól 24-25 éves koromig. Azért addig, mert akkor következik az életnek egy olyan része, amely már nagyobb nyilvánosság előtt zajlik. Akkor kezdődik az ember társadalmi pályafutása. Vagy inkább úgy is mondanám, hogy a munkával eltöltött idő. Néhány évvel ezelőtt egy idős orvosprofesszor az életén merengve azt mondta, hogy a gyerekkor hosszú, a kamaszkor hosszú, az ifjúkor hosszú, és aztán, amikor az ember belép a munkahelyére első nap és a munkája végeztével kilép onnan, akkor kiderül, hogy már a nyugdíjba lépett ki. Olyan gyorsan telik a munkával és a társadalmi szerepléssel eltöltött idő. Az életet és a karriert kettéválasztani ilyen élese ettől a professzortól hallottam először, és aztán hirtelen fölfedeztem, hogy Kodály Zoltánról írta meg valaki, egy szemtanú, hogy amikor meghallotta, hogy Bartók Béla New Yorkban meghalt, azt mondta, azzal, hogy kiment, a könnyebbik karriert választotta és a nehezebb életet. Kodály pedig azzal, hogy itt maradt Magyarországon, a könnyebbik életet és a nehezebb karriert. Úgy érzem, hogy ez igazol engem, amikor csak a karrierem kezdetéig szeretném megírni ezt a könyvet. De még nem tudom a módszert, mert lehet, hogy egyes szám harmadik személyben kéne beszélnem magamról. Az alapállást kell megtanulnom.
Sok mindent csinált, dalokat írt, színdarabokat, filmforgatókönyveket, néhányat közülük rendezett is, de soha nem érezte úgy, hogy ezzel bizonyos értelemben szétforgácsolja az írói energiáit?
Nem, mert igazából egyik brancshoz sem tartoztam és nem akartam karriert egyik műfajban sem, hanem mindent fölpróbáltam, mint egy manöken.
És melyik állt a legjobban?
Remélem, igazolnak engem majd az olvasók, szerintem az írás állt legjobban, bár a legzajosabb sikereket filmezésben értem el.
Összeforrt a neve Cseh Tamással. Nem zavarta soha, hogy sokaknak a dalok jutnak elsőként az eszükbe?
Ezen már régen túl vagyok. Eleinte zavart, amikor még csak hét-nyolc dalunk volt, nem akartam, hogy nyilvánosságot kapjanak. Azt gondoltam, szűkebb baráti társaságban hobbiszerű lesz ez, de aztán elragadta a karrier Tamást. Ő akart nyilvánosság elé lépni, teljesen igaza volt, utólag kiderült, akkor zavart. De aztán nem, mert láttam, hogy Tamásra milyen hatással van a siker. Nem bántam, hogy én ezt megúsztam, és nem foglalja le az egész életemet.
Ezt olvasta már?
