INFORÁDIÓ 
2020. január 24. péntek
Timót

iain lindsay

bevándorlás

brexit

brit

Iain Lindsay brit nagykövet az Élet és halál között - Embermentő történetek a Holokauszt idejéből című nemzetközi vándorkiállítás megnyitóján a budapesti Holokauszt Emlékközpontban 2019. november 6-án.

Iain Lindsay: bevándorlási pontrendszert vezet be Nagy-Britannia a brexit után

Amíg a világ ötödik legnagyobb gazdaságú országa EU-tag volt, az unióból és a világ más tájairól is nagyon sokan érkeztek a szigetországba, ez fűthette fel annyira az embereket, hogy a 2016-os népszavazás során megálljt parancsoltak ennek - vélekedett az InfoRádiónak adott exkluzív interjújában a brit nagykövet.

- A brexit, vagyis amikor az Egyesült Királyság elhagyja az Európai Uniót, várhatóan 2020. január 31-ével bekövetkezik. Mi a helyzet most, és mi lesz azután?

- Azt hiszem, ez teljesen egyértelművé vált a december 12-ei választáson, ahol a Konzervatív Párt nagy többséget szerzett a londoni törvényhozásban. A legnagyobb többséget 1987 óta. A kampány középpontjában pedig az az üzenet állt, hogy valósítsuk meg a brexitet. Azt gondolom, egyértelmű, hogy 2020. január 31-ével kilépünk az Európai Unióból. Boris Johnson miniszterelnök december 16-án reggel azt mondta, a parlament azonnal megkezdi a kilépési megállapodás feltételrendszerét rögzítő megállapodás vitáját. A kormány elszánt, hogy a lehető leghamarabb a folyamat végére érjenek, vagyis a brit parlament jóváhagyja a megállapodást, hogy aztán az Európai Parlament is el tudja fogadni. Úgy tudom, hogy az EP-ben azt tervezik, január közepén összeülnek a kérdés megvitatása és a szükséges szavazás miatt. Magától értetődően januárban már a tárgyalási folyamat következő fázisára fogunk készülni, ami már februárban megkezdődik, amint kilépünk a közösségből, ez pedig az úgynevezett átmeneti időszak. Ekkor pedig már a jövőbeli kapcsolatokról fogunk tárgyalni: a gazdasági kapcsolatokról, a szabadkereskedelmi megállapodásról, a védelmi és biztonsági együttműködésről. A január végéig hátra lévő pár hét egy igen mozgalmas időszak lesz.

- Mit gondol, elég idő van a megállapodás elfogadásához? Január végéig ez a folyamat valóban befejeződhet?

- Én teljes mértékben meg vagyok erről győződve. Nem hinném, hogy ezzel bármilyen probléma lehet.

- Február elsejével egy 11 hónapos átmeneti időszak kezdődik. Változnak-e ekkortól, és ha igen, miként a jelenleg az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárok jogai és fordítva, a kontinensen a huszonhetek területén élő brit polgárok jogai, különös tekintettel a munkaerő szabad áramlására?

- Sem az Egyesült Királyságban élő 3,5 millió európai uniós polgárnak, sem pedig a kontinensen élő 1,5 millió brit embernek

nem kell elhagynia azt az országot, amelyikben éppen dolgozik vagy tanul.

A megállapodás garantálja, hogy a szerzett jogaik megmaradnak. Beleértve a átmeneti időszakot is, ami január végétől egészen 2020 végéig tart, a "négy alapvető szabadságelv" érintetlen marad, ami azt jelenti, hogy az uniós polgárok, köztük a magyar állampolgárok továbbra is szabadon jöhetnek, élhetnek, dolgozhatnak és tanulhatnak Nagy-Britanniában, és a brit polgárok is szabadon mehetnek, élhetnek, dolgozhatnak, tanulhatnak a másik 27 tagállam területén. Hogy mi történik majd 2020 december 31-e után, az két dologtól függ. Az egyik, hogy a jövőbeni kapcsolatokról szóló tárgyalások milyen eredménnyel zárulnak: kapnak-e bármilyen különleges státust az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok, és az unió más államainak területén élő britek?

A másik dolog pedig az, hogy a brit kormány hogyan alakítja át a brit bevándorlási rendszert. A munka már elkezdődött, a kormány már bemutatta elképzelését, amely szerint egy,

az ausztrálhoz hasonló bevándorlási pontrendszert szeretnénk bevezetni,

amellyel a legjobbak jogot kapnak arra, hogy Nagy-Britanniába költözzenek. De a lényeg, hogy magyar szempontból nincs változás, a magyarok továbbra is szabadon jöhetnek élni, dolgozni, tanulni az Egyesült Királyságba, legalábbis 2020. december 31-éig biztosan változatlan feltételekkel. Ezen dátum után is lakhatnak, dolgozhatnak és tanulhatnak a magyarok Nagy-Britanniában. A helyzet az, hogy az Egyesült Királyság bevándorlóország, London nyolcmilliós lakosságának negyven százaléka nem a szigetországban született. Ez egy nyitott, multikulturális ország. A népesség gyorsan növekszik, az ENSZ számításai szerint 2050-re Európa legnépesebb állama lesz, megelőzve Németországot. Szóval

szükségünk van "friss vérre", bevándorlásra.

Azt hiszem az elmúlt években az volt a helyzet, hogy mivel az Európai Unió tagjai voltunk, a tagállamok irányából korlátlan számú ember érkezhetett, miközben a világ más tájairól is nagyon sokan jöttek. Például hozzánk sokkal több ember érkezett Ázsiából élni, dolgozni vagy tanulni, mint bármelyik másik uniós tagállamba. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokkal vagy Kanadával, ezekből az országokból is sokkal többen jöttek hozzánk, mint a közösség bármelyik másik államába. Nagy-Britannia a bevándorlás szempontjából olyan, mint egy mágnes. Ez az egyik oka annak, hogy 2016-ban nagyon sok ember szavazott arra, hogy hagyjuk el az Európai Uniót. Nem azért, mert bevándorlásellenesek, hanem azért, mert egy kis szigeten élünk, ahova már túl sok ember akart jönni.

- Mik az átmeneti időszakban a legfontosabb kérdések, amelyekben London mindenképpen eredményt akar elérni? Ilyen talán a kereskedelmi megállapodás az EU-val?

- Igen, azt hiszem ez egyértelmű. 11 hónapunk van, el szeretnénk érni egy kereskedelmi megállapodást az Európai Unióval, úgyszintén ki akarunk alakítani a tárgyalásokon egy jó biztonságpolitikai megállapodást is. Európa biztonsága a mi biztonságunk is egyben, és fordítva is. Tehát - ahogy eddig is - intenzív tárgyalásokat akarunk folytatni ezekről a kérdésekről. Nem mellesleg, a mi gazdaságunk az ötödik legnagyobb a világon és a második legnagyobb Európában. Fontos számára a kereskedelem, tehát mindenkinek az az érdeke, hogy továbbra is jelentős és folyamatos áruforgalom legyen az Egyesült Királyság és az Európai unió tagállamai között. Különösen annak fényében, hogy 26 tagállamnak kereskedelmi többlete van Nagy-Britanniával szemben. Az egyetlen tagállam, amelyiknek a kereskedelmi mérlege deficitet mutat az Egyesült Királysággal szemben az éppen az Ír Köztársaság, aminek egyértelmű geopolitikai okai vannak. Tehát sokkal inkább az Európai Unió érdeke, hogy fennmaradjon az erős kereskedelmi kapcsolat a felek között.

- Február elsejével tehát megkezdődnek a "tárgyalások a tárgyalásokról". Londonnak és Brüsszelnek ki kell alakítania a tárgyalási szabályokat és a menetrendet. Ez pedig azt jelenti, hogy az érdemi megbeszélések csak nagyjából márciusban indulhatnak. Mit gondol, ennek fényében, 2020 december végéig sikerül megállapodni, majd pedig jóváhagyni egy kereskedelmi megállapodást?

- Semmilyen okot nem látunk arra, miért ne lenne ez lehetséges. Egy nagyon egyszerű okból: mi jelenleg az Európai Unió tagjai vagyunk, teljes mértékben, vagyis 100 százalékban megfelelünk a közösségi előírásoknak. Ezért azt gondoljuk, lehetséges egy olyan jó kereskedelmi megállapodást kidolgozni 11 hónap alatt, vagy ahogy mondta, a rendelkezésre álló 10 hónap alatt, ami rendelkezésünkre áll. Persze vannak, akik azt mondják, hogy ennyi idő alatt lehetetlen. De ne felejtsük el, korábban sokan lehetetlennek tartották, hogy Boris Johnson kérésére a kilépési megállapodás tervezetét újra megnyissák, és bizonyos elemeket újratárgyaljanak, mégis meg tudta ezt csinálni nyáron. És azt hiszem, azért, mert nagyon erős támogatottsággal bír odahaza. Jó, ha ezt senki sem felejti el a tárgyalóasztal körül. Ebből a szempontból nagyon fontos, amit a választás utáni napon Boris Johnson a Downing Street 10. előtt tartott sajtótájékoztatóján mondott, egyértelműen kifejezte ugyanis, hogy nagyon szoros együttműködésre törekszik a huszonhetekkel a jövőben is.

- Meglátása szerint elképzelhető-e, hogy mégis meghosszabbítják az átmeneti időszakot?

- Elméletileg van rá lehetőség, a kilépési megállapodás szerint London egyszer kérheti az átmeneti időszak meghosszabbítását. De Boris Johnson miniszterelnök nagyon egyértelműen kifejtette már többször, hogy ő nem akar ilyet. Ha belegondolunk, a brit emberek 3,5 évvel ezelőtt szavaztak arról, hogy ki akarnak lépni az unióból, ez történik meg végre január 31-én, illetve a gyakorlatban az átmeneti idő végével.

- Két sarkalatos ügyet kell még rendezni: az egyik az ír határ kérdése, a másik pedig a skót függetlenség, illetve az erről tartandó újabb népszavazás kérdése. Milyen elképzelések vannak arra, hogy elkerüljék azt a helyzetet, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország között ismét határkerítés legyen?

- A kilépési megállapodás újratárgyalásakor sikerült megállapodást elérni a kérdésben, amivel

elkerülhető a határellenőrzés ismételt bevezetése.

Amit tehát mindenképpen biztosítani szeretnénk, hogy ne legyen a két terület között határkerítés és ellenőrzés, minden szükséges eljárást a tényleges belépési ponton lássanak el Írországban. Legyen az mondjuk egy kikötő, ahol hasonló eljárás alá vonnak minden, a világ más tájairól érkezett szállítmányokat is. Így ellenőriznék a Nagy-Britanniából Észak-Írországon keresztül az Ír köztársaságba érkezett árukat is. De a realitás éppen az, hogy a köztársaságból Észak-Írországon keresztül az Egyesült Királyságba érkező áruk mennyisége igen csekély. Érthető módon a legtöbb brit áru egyenesen a köztársaság kikötőibe érkezik, Dublinba vagy Corkba. Abban az esetben, amikor Angliából, Walesből, Skóciából Észak-Írországon keresztül érkezne a köztársaságba az áru, a belépési pontnál ellenőriznék azt. Úgy gondolom tehát, hogy megfelelően kezeltük ezt a kérdést, és nagyon remélem, hogy ez a rendszer megfelelően működhet majd. És Skócia...

- Mert ugye Skóciában a Skót Nemzeti Párt jelentősen megerősödött a választáson, az 59 parlamenti helyből 48-at szerzett meg, ami 13 hellyel több, mint korábban volt. A kampány része volt, hogy újabb függetlenségi népszavazást akarnak tartani. Kérésük jogosságát most, a választási eredmények fényében megerősítve látják. Borish Johnson azonban - megelőlegezve a kérést – már korábban visszautasította a referendum ügyét. Hogy lehet ezt a helyzetet kezelni?

- Volt már Skóciában egy népszavazás a függetlenségről 2014-ben. Egy ilyen referendumot nem lehet megtartani London beleegyezése és jóváhagyása nélkül, mert számtalan jog és kötelesség maradt Londonban, miközben sok jogot kapott Edinburgh is. Az Egyesült Királyság egységének fenntartása érdekében ezt a kérdést, illetve az erről szóló döntés jogát nem adták át Skóciának, ez továbbra is Londonban, az Egyesült Királyság kormányának kezében maradt. De visszatérve a 2014-es népszavazásra,

nagyon egyértelműen jelezte mindegyik fél, hogy ez egy olyan referendum, amelyből csak egy van egy generáció életében.

Ez a voksolás öt esztendeje volt. A világ legjobb akaratával sem lehet azt mondani, hogy ez a mostani már egy másik generáció. Éppen ezért tette a kormány, illetve Boris Johnson nyilvánvalóvá, hogy nem hajlandó újabb lehetőséget adni egy második referendumra, hiszen öt éve már volt egy, és akkor az emberek egyértelműen kifejezték akaratukat, hogy a függetlenség ellen vannak. De vannak, akik azt mondják, hogy igen, de azóta megváltoztak a körülmények. A körülmények azonban számtalan módon módosulhatnak, és 2014-ben nem voltak a referendumnak olyan kitételei, melyek szerint a döntés csak abban az egyszer adatik meg egyszer egy generációnak, ha a, b, c és d körülmény nem változik, ám minden más esetben lehet újabb népszavazást tartani. És - ismétlem - csak öt év telt el. A brit kormány álláspontja pedig az, hogy a népszavazás megvolt, az emberek többsége nem támogatta a függetlenséget, és nincsen tervbe véve egy újabb voksolás jóváhagyása.

- Visszatérve a külföldi munkavállalókra: tudják, hogy pontosan hány uniós polgár él az Egyesült Királyságban?

- Az adatok nagyjából úgy festenek, hogy 3,5 millió uniós polgár él a szigetországban, ami nagyjából a brit lakosság hat százalékát teszi ki. Amit nagyon érdekesnek találok az adatokban, hogy továbbra is több uniós polgár érkezik hozzánk, hogy itt éljen, dolgozzon vagy tanuljon, mint ahányan hazatérnek. Ez az arány ugyan csökkent a korábbiakhoz képest, ami érthető, hiszen hamarosan itt van a brexit, ami miatt az emberek egy része aggódhat, és ezért inkább úgy dönt, hogy hazatér, de az akkor is tény, hogy 3,5 évvel a referendum után még mindig többen jönnek az Európai Unióból, mint ahányan elmennek tőlünk. Ez pedig meglátásom szerint azt mutatja, hogy az európai polgárok jelentős része nagy bizalommal viseltetik az Egyesült Királyság iránt. A múlt héten öt napot töltöttem Londonban, és azt kell mondanom, London egy igazi világváros, sok szempontból a világ fővárosa. Amikor egyetemista voltam, New York volt a világ fővárosa. Azt hiszem, ez megváltozott, London sok szempontból sokkal központibb helyen van már.

- Vannak arról statisztikáik, hogy melyik uniós államból mennyien dolgoznak az Egyesült Királyságban?

- Nincsenek pontos statisztikáink, csak becslések. Úgy számoljuk, hogy nagyjából egymillió lengyel él nálunk, hozzávetőleg 450 ezer romániai, illetve 150-200 ezer magyar tartózkodik huzamosabb ideje az Egyesült Királyságban. Azt is tudjuk, hogy sokan - például Erdélyből - rendelkeznek román és magyar útlevéllel is. Ezért is nehéz teljesen pontosan meghatározni ezeket a számokat. Azt látjuk, hogy

a magyar kolónia Nagy-Britanniában sokkal nagyobb most, mint a történelem során bármikor is volt.

Akár még a 150 ezer is sokkal több, mint korábban bármikor volt. Az adatok szerint Németország után ez a második legnépszerűbb célállomás a magyar diákok számára, akik otthonuktól távol akarnak egyetemen tanulni. Négyezer magyar tanul jelenleg az Egyesült Királyságban, és nagyon erősen hiszem, hogy a jövőbeli viszonyunk az emberi kapcsolatokon nyugszik. Ezt erősítheti az a magyar program is, amely kéthetes külföldi nyelvtanfolyamra engedi a középiskolásokat. 80-90 ezer diák tanul angolul, akik közül sokan akarnak majd az Egyesült Királyságba menni.

- Mit gondol, 2020. december 31-ével egyetlen uniós állampolgárnak sem kell majd elhagynia az Egyesült Királyság területét, aki már ott dolgozik?

- Nem kell, ez teljességgel így van. Vegyünk egy példát: ha egy magyar ember jövő szilveszterkor érkezik Nagy-Britanniába, az ő jogai is ugyanúgy megmaradnak, mint aki régebb óta van ott. Bármikor, amikor az elmúlt hónapokban beszédet tartottam Magyarország különböző nagyvárosaiban, voltam például Pécsett, Szegeden, Szombathelyen és Debrecenben, mindig megkértem a hallgatóságot, hogy emelje fel a kezét, akinek van rokona vagy ismerőse, aki Nagy-Britanniában él, dolgozik vagy tanul. Általában a megjelentek fele tette fel a kezét. Éppen ezért tudom, hogy az embereknek nagyon fontos, hogy a már nálunk lévő uniós polgárok, a családjuk, a barátaik jogai garantálva legyenek. A megállapodással történő kilépés egyik nagy előnye, hogy az embereknek kiszámíthatóságot biztosít a jövőjükkel kapcsolatban. A helyzet az, hogy a brit gazdaság továbbra is 2,5 százalékkal bővül, a munkanélküliség 1975 óta a legalacsonyabb, a kormány pedig jelentős beruházásokat helyezett kilátásba az állami egészségügyi ellátórendszerben, ahol nagyon sok magyar dolgozik. Az oktatásban, az infrastruktúrában, tehát nagyon ambiciózus tervek vannak az Egyesült Királyságban a további gazdasági növekedés érdekében. És úgy gondolom, hogy a bevándorlók, legyenek azok uniós polgárok, németek, spanyolok, vagy magyarok vagy a világ más részéről érkezett emberek, jelentősen hozzájárulnak Nagy-Britannia jövőjéhez.

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

Kapcsolódó hang

Iain Lindsay brit nagykövet - interjú
 


A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018