Az amerikai elnök türelme, úgy tűnik, végképp elfogyott. Donald Trump hét végi nyilatkozatában nyíltan hangot adott csalódottságának: az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti évek óta húzódó kereskedelmi viták nem hozták meg a várt eredményeket. Trump konkrét számokat is közölt: ha nem születik megállapodás az USA számára kedvezőbb feltételekről, már a következő hónap első napjától 30 százalékos vámokkal sújtja az európai árukat.

A háttérben meghúzódó gazdasági valóság azonban jóval összetettebb annál, mint amit egy-egy Twitter-bejegyzés sugall. Bár igaz, hogy Európa számos iparágban jelentős kereskedelmi többletet ér el az Egyesült Államokkal szemben, ez részben a technológiai fölényének köszönhető – még ha az utóbbi évek energiaválsága és innovációs lemaradásai ezt a fölényt csorbították is. Fontos látni azt is, hogy a kereskedelmi egyensúlytalanság szinte kizárólag az árucikkek kereskedelmére igaz. A szolgáltatások terén, különösen a digitális gazdaságban, éppen az Egyesült Államok élvez jelentős többletet.

Megosztott Európa

Trump fenyegetése villámcsapásként érte az európai vezetőket. A hétfő reggeli brüsszeli tanácskozáson világossá vált: véget ért az illúzió, hogy a tárgyalások békés mederben zajlanak. Az unió vezetői látható pánikban keresik a közös megoldást, ám a feladat minden eddiginél nehezebb.

Az európai tagállamok érdekei széttartanak. Míg Emmanuel Macron, Franciaország elnöke harcias fellépést sürget, addig a német kancellár, Friedrich Merz a kompromisszumos utat támogatja, szem előtt tartva Németország jelentős amerikai exportvolumenét. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke igyekszik csillapítani a kedélyeket, bejelentve, hogy augusztus előtt nem készülnek válaszlépésre.

A mostani turbulencia idején is érdemes észben tartani azonban, hogy eddig azok az országok jártak jól, amelyek időben elkezdték keresni a megegyezést az amerikai elnökkel. Míg Mexikót és az EU-t most vámokkal fenyegetik, mások már biztosítékot szereztek piacaik védelmére.

Három figyelmeztető példa

Az Egyesült Királyság különutas példája sokak számára jelent tanulságot. London gyorsan felismerte: a kompromisszum nem gyengeség, hanem túlélési stratégia lehet. A 2025 májusában kötött megállapodásnak köszönhetően a brit árukat sújtó vámok jelentősen csökkentek, különösen a járműiparban és a repülőgép-alkatrészek piacán. Cserébe a britek ideiglenesen eltekintettek a 89 amerikai termékre kivetett büntetővámoktól. Ez a lépés lehetővé tette, hogy megvédjék kulcsfontosságú iparágaikat anélkül, hogy teljes körű kereskedelmi háborúba sodródjanak.

Vietnám esete különösen tanulságos. Hanoi felismerte, hogy a kínai áruk átterelése a legfőbb amerikai panaszok közé tartozik, és ezt orvosolva sikerült vámcsökkentést kiharcolnia. A megállapodás értelmében Vietnám vállalta, hogy jelentős pótdíjakat vet ki a kínai eredetű, átcímkézett termékekre. Ezzel nemcsak a gazdasági kapcsolatait erősítette Washingtonnal, hanem külkereskedelmi modelljét is stabilizálta, miközben megőrizte jó kapcsolatait mind az USA-val, mind Kínával.

Bár Peking a vámháború első számú célpontjának számított, Kína is felismerte a stratégiai kompromisszumok előnyeit. A 2025-ös genfi csúcstalálkozón a kínai fél több fronton is engedett: csökkentette a fentanil-alapanyagok exportját, növelte az amerikai mezőgazdasági importot, cserébe jelentős mértékben csökkentek az amerikai büntetővámok. Ez a megállapodás lehetővé tette, hogy Kína elkerülje a totális kereskedelmi háborút, és továbbra is megőrizze jelentős jelenlétét az amerikai piacokon.

Ez a három példa arra figyelmeztet: a kereskedelmi konfliktusok világában a hidegvér, a gyors alkalmazkodás és a célzott stratégiai lépések válhatnak a legfontosabb fegyverekké. Az, hogy az Európai Unió hogyan dönt a következő hetekben, hosszú évekre meghatározhatja gazdasági mozgásterét a transzatlanti kapcsolatokban.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője és a BCE docense