INFORÁDIÓ 
2019. augusztus 18. vasárnap
Ilona

borászat

eger

lőrincz györgy

st. andrea

aréna

Budapest, 2016. szeptember 8. Lőrincz György, a St. Andrea Borászat tulajdonosa (b) és fia, ifj. Lőrincz György egri borász a 25. Budapest Borfesztivál megnyitóján a budai Várban 2016. szeptember 8-án. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Lőrincz György: a szeretet egyik legnagyobb erénye a türelem, ezt egy borásznak is tudnia kell

Hihetetlen tartalékok vannak az Egri borvidékben, és meg is fog jelenni előbb-utóbb lehengerlő módon, ebben biztos vagyok - mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Lőrincz György. Az egri St. Andrea borászat vezetőjével a borok és szőlőfajták mellett beszélgettünk Istenről, vízilabdáról, Egerről és gasztronómiáról is.

Ön három évig hitoktatónak tanult a Szent Atanáz Görög-Katolikus Hittudományi Főiskolán. Mit hasznosít most ebből a tudásból a borász hivatás mellett?

Én az egész életemre hatalmas nagy tanítást kaptam a három év alatt, és hihetetlenül hálás vagyok ezért. Az volt a célom egyébként, hogy jobban megismerjem az Istent, az ő akaratát, gyakorlatilag azt, hogy hogyan kell viselkednem, hogyan lehetek én, mondjuk, jó férj vagy apa, vagy felebarát, vagy munkáltató, vagy szőlő-bortermelő. Ez volt a célom, és megmondom, volt olyan előadás a főiskolán, amikor kijöttem, és azt mondtam, már ezért az egyért megérte, Uram, hogy itt vagyok. Tehát lélegzetelállító ismereteket közöltek. Nyilván ez a maga idejében elő fog jönni, de ugyanakkor én úgy érzem, hogy rengeteget tudok ebből hasznosítani. Tehát ugyanúgy, mint bárki másnak, az elsődleges feladatunk, hogy lámpások legyünk. És egy bortermelőnek óhatatlan, hogy ki kell állnia az emberek elé vagy néhány fogyasztó elé, mikor hogy, és beszélni arról, hogy ő mit csinál, beszélni a borról, az ő termékéről, és nyilvánvalóan ezért adódik az alkalom is arra vonatkozólag, hogy az örömhírt tovább tudjuk adni.

Aki a természetben dolgozik, annak kell egy nyitottságának lenni, egy ráhagyatkozó magatartásnak, hiszen nem tudjuk, hogy mikor mi fog következni. Ápoljuk a természetet, igyekszünk helytállni, de nyilván, hogy van-e áldás a munkánkon vagy hogy mikor mit kapunk, az kicsit kiszámíthatatlan. Tehát így kell beleállnunk ebbe. És ez azt is jelenti, hogyha esetleg nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy elképzeltük, azt fogadjuk el az Isten, a jövő szándéknak. És ez azért fontos, hogyha a lelkületünkben ilyen helyet kap, mert a nehézségeket békességben tudjuk elfogadni, és nyilván továbblépünk. Nyitottnak kell lennünk, és akkor nem történik meglepetés. Például egy olyan évjárattal találkoztunk 2018-ban, ami soha az életemben még nem fordult elő, teljesen hihetetlen kihívás elé állított az Isten, ugyanakkor pedig tudom, hogy felkészít valamire. Meg kell ezeket a meleg, száraz évjáratokat tapasztalni, hogy utána helyt tudjak állni majd a következőben, mert sajnos, lesznek ilyenek.

Tehát egy hívő borász akkor semmiképpen sem szitkozódik vagy dühöng, hogyha az időjárás nem olyan, ahogy ő azt várta volna vagy elképzelte volna.

Nem. Sőt, nagyon törekszem arra, hogy hálát adjak azért is, mindenért. Mindenért hálát kell adnunk. Nyilván ehhez kell egy elköteleződés és egy picit józan gondolkodás, mert aki Istenben bízik, nyilvánvalóan tudja, hogy a javára fog válni bármi, ami történik vele. Úgyhogy én legalábbis így állok bele a munkába, így próbálom feldolgozni, ugyanakkor pedig talán ennél fontosabb, hogy az életünkben az Isten parancsolatai szerint próbáljunk dolgozni. És ha ez így megy, akkor egy kicsit azt is talán meg tudjuk mondani, hogy munkatársa vagyok az Úrnak. Tehát együtt dolgozunk és annak meg kell, hogy legyen az eredménye.

Ön OB I-es vízilabdázó volt fiatalon, a négy gyermeke közül három fiú és a három fiú közül kettő korosztályos, illetve felnőtt válogatott vízilabdázó jelenleg is. Bor és hit mellé a vízilabda, ha ezt a hármasságot nézzük, akkor Egernél jobb hely ezek szerint nem is létezhet a Lőrincz-család számára. Az ön édesapja máshonnan költözött Egerbe, ezek szerint ez biztosan nem volt véletlen.

Nem, nem, abszolút. Tényleg így van szerintem, a mi családunk számára a világ legjobb helye Eger, minden szempontból. Az édesapám Penészlekről származik, onnan zarándokolt Egerbe, és most már nagyon tisztán látom, hogy azért, hogy megszülessen a St. Andrea szőlőbirtok, hogy én a bortermelői hivatásban tudjak tevékenykedni. Ez azért lett ennyire nyilvánvaló számomra, mert folyamatosan jöttek a meglepetések, amik velem történtek, egyáltalán az, hogy miként keveredtem az egyetemre. A vízilabda révén persze, mert szerettem volna játszani, az OSC-ben vízilabdáztam is. Valamelyik egyetem kellett, mert fontos, hogy a szülőtisztelet meglegyen, és ők szerették volna, ha továbbtanulok. Úgyhogy a Kertészeti Egyetemre vetődtem, ott pedig már adódott, hogyha Eger, akkor a szőlő, bor, az szerintem helyénvaló lehet, holott se a családban, sehol a környezetemben nem volt, aki ezzel foglalkozzon. Mindenesetre valóban a csoda megtörtént, tehát a víz borrá változott az én életemben is, hiszen az egyetem végeztével, 25 évesen abbahagytam a sportolást, mert akkor már a harmadik gyermek jött a családba, és úgy gondolom, hogy ez kellő nyomatékot adott arra, hogy mire kell figyelnem. De annyira megszerettem az egyetemi időszak alatt ezt a gyönyörű hivatást, hogy hihetetlenül elhivatottan kezdtem dolgozni. Egyszerűen nem tudom máshogy elképzelni magamat. Sajnáltam azt, hogy nem tudtam tovább sportolni, hiszen kedves csapattársaim rengeteg jó eredményt értek el akkor, azonban a család rendkívül fontos volt, és mit ad az Úr, a gyermekek közül kettő is vízilabdázó, és szép eredményeket tettek le már az asztalra. Reméljük, hogy akár még olyan álmok is megvalósulnak, amit annak idején én is gondoltam, hogy talán világbajnok legyek.

A St. Andrea Pincészetnél nagyon egyenes az irány egy ideje abból a szempontból, hogy a fő hangsúly a házasításokon van. Bikavérek három különböző szinten, fehér házasítások szintén több szinten. Nyilván bevált ez az irány, mert szemmel láthatóan nem változtatnak rajta, de nem hiányoznak a fajtaborok? Egy-két szőlőfajta bora azért megmaradt a kínálatban, chardonnayt lehet kapni, kadarkát is, de a sok szép szőlőfajta így eltűnik a házasításokban.

Nyilván nekem azért nem hiányzik, mert én találkozom velük, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a kötelességünk. Egy egri bortermelőnek kötelessége egri bort termelni. Az egri bortermelés hagyományában valójában ez a legfontosabb hangsúlyunk, hogy a sok szőlőfajta egy-egy borban testesül meg. Ahogy talán ismert, a bikavér és 2010 óta az egri csillag mint egri fehérbor, ezek a feladataink. Mi arra fókuszálunk, hogy minél izgalmasabb módon, a meglévő tapasztalatok mellett az Úr által adott tehetséggel, a legtöbbet ki tudjuk hozni a lehetőségeinkből. Engem egyáltalán nem zavar, hogy nincsenek fajtaborok, mert a küldetésünk szerint azt a lélegzetelállító borvidéket akarjuk – amennyire csak tudjuk, eredeti módon – bemutatni, ahová születtünk. Persze azt is látjuk, hogy sok-sok tapasztalat kell, hogy ez nagyon kifinomodottan jelenhessen meg, de a törekvés és a lelkesítés fontos. A legfontosabb pedig az, hogy tudjuk, hogy minden lépcsőfoknak jelentősége van a jövő tekintetében. Úgyhogy mi egri bikavért és egri csillagot termelünk. Ugyanakkor mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy tudunk választékot adni. Ahogy Burgundiában választék tud lenni két fajta a különböző dűlőkön és a különböző minőségi szinteken keresztül, Egerben választék tud lenni ez a két bor, a bikavér és az egri csillag, hiszen itt is van lehetőség akár termőhelyeket megmutatni, tehát dűlős borokat termelni vagy akár a minőségi szinteket megjeleníteni. Tehát valóban nagyon izgalmas a borkínálat, és azért is hangsúlyozom, hogy izgalmas, mert Eger adottságaiban páratlanul lélegzetelállító. A most oly divatos vulkáni talaj, a hűvös klíma és a komoly hagyomány valami lélegzetelállító lehetőséget teremt mindannyiunk számára, akik most ott dolgozunk. Egyszóval ezt kellene nekünk megismerni, ezt kell beletennünk, beleimádkoznunk a borba, és persze azt az élményt is, amiben mi hiszünk, vagyis a különleges egri borkarakter élményét átadni a fogyasztóknak. Hihetetlen tartalékok vannak ebben a vidékben, és előbb-utóbb lehengerlő módon meg is fog jelenni, ebben biztos vagyok.

Mi kell ahhoz, hogy ezek a nagy dolgok kijöjjenek az egri borvidékből? Persze tudjuk, hogy most is csodálatos borokat lehet ott kóstolni, de ahogy hallgatjuk Önt, az derült ki, hogy itt óriási lehetőségek vannak még. Ezek miért nem jöttek ki eddig?

Tudatosságra van szükség és szeretetre. A szeretet, az nagyon-nagyon összetett dolog. Hogyha abszolútumról beszélünk, akkor az Istenről beszélünk, de a szeretetnek az egyik legnagyobb erénye a türelem. És ha egy közösségről beszélünk, termelői közösségről, elengedhetetlen, hogy ez ott legyen köztünk, és ezen belül persze egymást bátorítva, segítve, tapasztalatokat megosztva építsük a dolgainkat. Nyilván mindenki a maga portáján igyekszik kihozni a legjobbat, de ha segítjük egymást, akkor meg is tudjuk fogalmazni a jó üzenetet, mert hatékonyan tudunk fejlődni akkor, ha tapasztalatokat is átadunk. És erre van számos jó példa Egerben, mostanában különösen, akár az Egri Borműhely összefogást említem vagy a Borút Egyesület működését, vagy a korábbi eseményeket, vagy pedig annak az új generációnak az együtt gondolkodását, akik havonta megosztják tapasztalataikat és eszmét cserélnek, kóstolják a világ borait.

Egerszalók, 2012. szeptember 28.
Lőrincz György, a vállalkozás tulajdonosa a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet pincéjében Egerszalókon 2012. szeptember 28-án.
MTI Fotó: Komka Péter
Lőrincz György a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet pincéjében Egerszalókon 2012. szeptemberében. MTI Fotó: Komka Péter

A közelmúltban volt Londonban egy bemutató, egy mesterkurzus, magyar kadarkák mutatkoztak be. Ezt a fajtát többször leírták, mondván, hogy ritkán ad nagy bort, tíz évjáratból csak háromszor, ellenben gyakran rothad már a tőkén a szőlő, emiatt problémás, nehéz termeszteni, így eléggé kiment a divatból. Most ezek szerint tesznek egy újabb próbát? Kaphat egy újabb esélyt a kadarka?

Mindenképpen. Nekem egy dolog jutott eszembe hirtelen, hogy lehet, hogy tíz évente két-háromszor ad nagy bort, de tíz évente tízszer finomat. Tény ugyanakkor, hogy számomra a világ legnehezebb szőlőfajtája a kadarka. Érzékeny, késői, nagyon rothad, vékony a héja, változékony, termőhelyre nagyon-nagyon érzékeny. Ám hogyha odafigyelünk, a hozamokat megtaláljuk, ha többször szüretelünk, ha megfelelő érettségben szedjük a szőlőt, akkor a bor finom tud lenni. A problémát én ott látom, hogy bizonyos szőlőfajtáknak kódoltak egy jelleget, egy elfogadást; a régi élményekből táplálkozva a kadarkánál az volt az általános vélemény, hogy mivel nem annyira mély színű és magas tannintartalmú, csak nagy ászokhordóba vagy rozsdamentes acél tartályba szabad tenni. Én teljesen más szemléletben közelítettem meg a fajtát. Például 2014 óta új hordóban érleljük a kadarkáikat, és enyhén szólva lélegzetelállító a bor visszajelzése: tiszta, vibráló, izgalmas. Érett gyümölcsöket használunk és a kadarkánál ez azt jelenti, hogy az érett gyümölcsbe belekeveredik az aszúbogyó is – épp az érzékenysége miatt van nemes rothadás szinte minden évben. De olyan komplexitást tud adni, hogy az bámulatba ejtő. Azt javaslom egyébként, hogyha valaki szőlőbirtokban gondolkodik, egyelőre ne építse a kadarkára a dolgot, mert az azért "vékony jég". Mii is "csak úgy" szeretjük, figyelünk rá, mert mégis a hagyományunk egyik legfontosabb szőlőfajtája. Ugyanakkor ma azt kell mondanom, hogy a kékfrankos a napjaink kiemelt kutatási területe és meghatározó kékszőlője itt a Kárpát-medencében, és most gőzerővel tanulmányozzuk a kisfiammal.

Tehát akkor a kadarka esetében a "titok" az új fahordós érlelés, és hogy lehet benne nyugodtan egy kis aszús rész is.

Igen, de valójában az érett gyümölcsöt kell eltalálnunk alacsony hozamok mellett, és akkor finom lesz a bor, bármilyen évjárat is van.

Ezek száraz borok, vagy van bennük valamennyi maradék cukor?

Egy-két gramm maradhat, mert előfordul, de száraz borokról beszélünk.

Készít pezsgőt egy ideje a Szent Andrea borászat is, és talán a legismertebb vagy egyelőre a legismertebb Szent Andrea pezsgő – egy fehér tétel egyébként – éppen kadarkából készül.

Igen, pedig próbáljuk titokban tartani, de valójában az a lényege, hogy mi valóban az egri borokra koncentrálunk, a pezsgő kicsit szakmai játékként, feladatként, felfedezésre váró területként került képbe. Szerettem volna a feleségeiknek kedveskedni azzal, hogy megmutatom, milyen pezsgő lehet Egerben. És az első egy pinot noir – kékfrankos volt, de közvetlenül utána kadarka szőlőfajtával is megpróbáltuk. A pezsgő első bemutatkozása egy borvacsora est volt, amelyen pezsgőszakértők is részt vettek. Amikor visszahozták azokat a pezsgőket, amit az ünnepelt részére ajándékba hoztak Champagne-ból, ezek az emberek a St. Andrea kadarka pezsgőt kérték visszakóstolásra. Ez megrendített. Nyilván tudjuk, hogy ennyi tapasztalattal nem vehetjük fel a versenyt a nagy pezsgősökkel, de nem is ez volt a cél. A fő üzenet a mi birtokunkon továbbra is az egri bikavér és az egri csillag.

Néhány éve együtt dolgozik már az egyik fiával: ifjabb Lőrincz György a St. Andrea Pincészetnél dolgozik főállásban. Hogyan működik a munkamegosztás?

Különösen örülök, hogy Gyurika gyakorlatilag a világon szinte az elsők között vett részt Magyarországon olyan egyetemi képzésben, ahol egymás mellett tanították a szőlészetet és a borászatot. Most ő irányítja a St. Andrea Szőlőbirtok szőlészeti részét, és persze örömmel részt vesz a bor termelésében is. Nagyon örülök, hogy ő sokkal többet tud a szőlőről, mint én, és így meg tudjuk osztani a feladatokat. Annak különösen örülök, hogy egyetért a munka szellemiségével, egyetért a céljainkkal. Szeretettel várom, hogy mikor fogja azt mondani, hogy "apuka, ezt így kellene csinálni vagy úgy kellene", és ez nagyon fontos momentum lesz. Tudom, hogy ezek a világot megjárt fiatal gyermekek, akik a szőlő és a bor területén sok ismeretet szereznek, olyan tudással vérteződnek fel, ami csak hasznára lehet a magyar bortermelésnek.

Eddig még ezek szerint nem mondta az édesapjának, hogy "papa, eddig így csináltad, de most én azt szeretném, hogy itt váltsunk".

Nem mondta, ez megtisztelő, ugyanakkor pedig mondani fogja. Van egy saját projektje: ő volt az, aki először elindította sajátos kíváncsisága révén, hogy édes bor, késői szüretelésű, illetve úgymond aszútechnológiával készített bor is szülessen nálunk. És az ötletet alapvetően jónak tartottam, hiszen egy borvacsora a legegyszerűbb és talán legfontosabb módja annak, hogy az egri bort, vagy a bort egyáltalán bemutassuk. És nyilván egy desszertbor nélkül ez kevésbé lehet fergeteges, úgyhogy azokkal a tapasztalatokkal, amiket többek között Tokajban vagy Ausztriában szerzett, édes bort is termelt már. Van tehát önálló területe, de a lényeg, hogy egyelőre még, úgy gondolom, egyetért azzal a vonallal, amit csinálunk, és ha bármit is fog mondani, az biztosan azért lesz, hogy jobbak legyünk.

Ön személy szerint hogyan látja a magyar borkedvelőket? Kik a fő vásárlók? Inkább az otthoni borfogyasztás a jellemző vagy az éttermi? Hétköznapokra is vásárolnak a vevők vagy inkább az ünnepek kerülnek előtérbe? Milyen ön szerint a magyar borpiac?

Nagyon megtisztelő a kérdés egy bortermelő felé, aki nyilván nem lehet olyan ismerettel felvértezve, hogy mindezt alaposan meg tudja ítélni, csak a saját tapasztalatait tudja átadni. Nekünk nagyszerű élményeink vannak azzal kapcsolatosan, hogy mintha egyre több fiatal érdeklődne a bor mélysége iránt, tehát meg akarja tapasztalni a részleteket, a borok komolyságát. Több minőségi bort is fogyasztanak az emberek. Ha egyszerűen csak a piac reagálását fordítom le, akkor nagyon-nagyon megtisztelő és örömteli, hogy a gasztronómiai és a borszaküzleti forgalom az utóbbi években erősödött a St. Andrea borok tekintetében. Ezek szerint az a törekvés, amit mi a minőség irányában elhatároztunk, talán vissza tud köszönni – tudva azt, hogy messze még a kiteljesedés, de a cél az, hogy Eger értékeit meg tudjuk mutatni. Az én baráti társaságomban, ismeretségi körömben is rendszeresen téma a bor, tehát úgy érzem, hogy szélesebb rétegek érdeklődését keltette már fel, és ez nagyszerű dolog. Nemcsak azért, mert a magyar bor sokszínűsége és öröme el tud jutni az emberekhez, hanem ez maga egy kultúra, maga egy hagyomány. És persze fontos az az üzenet, ami minden egyes pohár borban jelen van, annak a termőhelynek, annak a vidéknek, annak a fajtának és a termelőnek az üzenete, és ez hatalmas nagy erő. Tehát hogyha kellő érzékenységgel mozdulunk a bor megismerése irányába, akkor hihetetlen komplex élményeket kaphatunk.

Borászként Önnek mennyire fontos a borok és az ételek párosítása, a gasztronómia? A St. Andrea Pincészet két fővárosi vendéglátóhelyen érintett. Nyilvánvalóan így még közelebb tud kerülni borászként a gasztronómiához. Mennyire izgatja ez a terület? Szokta-e próbálgatni ételekkel együtt a borokat?

Úgy gondolom, hogy a borkultúra kicsúcsosodása, amikor étel mellett fogyasztunk társaságban bort, hiszen ez a lényege is. Hogyha nagy harmóniára és élményre törekszünk, akkor óhatatlan, hogy passzolni kell az ételnek és a bornak. Gyarló termelői magatartásom azt mondja, nagyon örülök, ha finom, passzoló ételeket főznek a borok mellé, mert azáltal jobb lesz a bor, erősebb lesz az élmény, és akkor jobban lehet hinni abban a borban, abban a termékben. Mindig izgatott vagyok, amikor egy-egy boreseményre megyek, mert ez a legfontosabb cél, hogy aki oda leül, és végigkóstolja az ételek és borok párosításait, az mosolygósan tudjon elmenni. Ha ez rendben van, az hihetetlen öröm az ember szívének. Az éttermek kapcsán természetesen most nagyobb rálátásom van a gasztronómiára, de csak elképedni tudok azokon a szakembereken, akik ezzel foglalkoznak: micsoda világ, mennyire sok érzékenység van benne és mennyi-mennyi ismeret, ami még felfedezésre vár egy úgymond egyszerű bortermelőnek! Hiszen olyan alapanyagokkal, olyan megoldásokkal, ételcsodákkal találkozhatunk, amelyek számomra például korábban nem voltak jellemzők. Ebből merítve mi is próbálunk otthon egy-két meglepő dolgot az ünnepi asztalra tenni.

Van-e saját kreáció, amit otthon, a saját konyha csendjében Lőrincz György alkotott személyesen?

Mindig van; otthon szoktunk ezzel, dicsekedni, viccelődni. Tehát mindig kitalálok valami ételt, és legutóbb már mondtam is, hogy jó lenne ezt szabadalmaztatni, mert olyan az ízek kombinációja, ami megérne egy misét. Például amikor barackos-mákos-szilvás tésztát kóstolunk egy húskölteménnyel, az nyilván elgondolkodtató, de sorolhatnám a többit is. Azt látom, hogy egyrészt kell bátorság a gasztronómiához, kell kíváncsiság, felfedezőkészség, amikor különböző ízek kombinációjába fogunk. Ha véletlenül nem borral foglalkoznék, akkor – a papi hivatáson túl – az ételek, az ízek világában nagyon-nagyon örömmel el tudnám magam foglalni, mert rendkívül érdekel.

Mik az Ön kedvenc borai a sajátok közül, és melyek a kedvencek más borvidékekről?

Beszélgettünk a kadarkáról, ami most nagyon nagy élményt adott, 2016 óta, egy új dűlőnkben is szüretelünk ebből a szőlőfajtából. Korábban csak a Magyaloson és a Hangács dűlőben ismerkedtünk ezzel a fajtával, ahol hangsúlyosan vulkáni talaj és különböző vastagságú agyag termőréteg van, míg a Nagy-Egeden tengeri üledékes mészkő – ámulatba ejtő, lélegzetelállító, nem találok szavakat. És nyilván ez nem nekünk köszönhető, hanem a termőhelynek, persze ezen túl az Istennek, és most ez egy különlegesen kedvenc dolog. Ezzel a termőhellyel bejött egy újabb élmény, a Mária borunk, ami furmint és chardonnay házasítás, ugyanígy az Eged-hegyről. Nagyon érdekes téma ez egyébként, kedves borszeretők is meg-meg szokták kérdezni, és nagyon nehéz: ha egy csomó gyereke van az embernek, akkor melyik a kedvenc? Az biztos, hogy egy korszakos élményem volt, amit a 2006-os Merengő bikavérrel átéltem, nagyon maradandó volt, hogy ilyen létezik a Földön. A kedvenc, az mindig abból táplálkozik, hogy kapunk egy újabb élményt, egy nagy rácsodálkozást élünk meg a pincében, de ugyanakkor vannak olyanok, amelyek mérföldkövek az ember életében. Egyébként nagyon szeretem a fehérborokat, örömmel fogyasztok csopakit, somlóit, tokajit, nagyon szeretem Pannonhalmát is. Lélegzetelállító borvidékeink vannak itt a Kárpát-medencében, és nagyon szép vörösborok is születnek, de talán most ezt a kicsit finomabb, kicsit részletgazdagabb világot keresgélem a fehérborokon keresztül.

Egerszalók, 2012. szeptember 28.
Lőrincz György, a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa a darálógép csövét húzza Egerszalókon 2012. szeptember 28-án.
MTI Fotó: Komka Péter
Lőrincz György, a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet vezetője Egerszalókon 2012. szeptemberében. MTI Fotó: Komka Péter

Egyszer azt mondta, ha nem Magyarországon és nem Egerben dolgozna borászként, akkor Piemontban szeretne tevékenykedni. Ez így van?

Valóban, lélegzetelállító hely Piemont is, a maga hagyományával, kultúrájával, hihetetlenül izgalmasak a boraik. Az a helyzetértékelés dominálta ezt a véleményemet, hogy ők világhírűek. Sajnos egy önző, gyarló, bűnös érzete az embernek, hogy szeretne eredményeket elérni. De nagyon jó azt látni, hogy a világban van olyan példa, hogy nem világfajtán keresztül egy megrendíthetetlen minőséget le lehet tenni az asztalra, és megkerülhetetlenné lehet válni a világ bortérképén, és Piemont ilyen. És egy picit azért is Piemont, mert emlékeztet a kékfrankoson keresztül a bikavérre. Tehát nekünk a lehetőségeink jelen pillanatban határtalanok.

Ez a bizonyos nebbiolo szőlőfajta, ami Piemont híres szőlőfajtája. Talán az olasz köd szóból ered a neve, mert régen amikor szüretelték, az őszi ködök már jócskán meglepték a szőlődombokat, szőlőhegyeket. Igaz, most már biztos, hogy korábban szüretelnek ők is. Tehát ezek szerint ez a csodálatos szőlő hasonlít a kékfrankosra vagy a bikavérre?

Igen, bizonyos szempontból. Engem az emlékeztet az egriségre, ami azt a savasságot, azt a savösszetételt, azt az energikusságot jelenti. És nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy az ilyen jellegű borokat milyen hosszan érlelik, milyen sajátos érlelési módot alkalmaznak, elsősorban inkább nagy hordókat alkalmaznak. És picit eszembe jutott a korábbi szőlészeti-borászati magatartás Magyarországon, amiben valóban ászokhordókat használtak. Nyilván megvolt az oka, hogy miért, pontosan nem tudom, de a kékfrankosnál is ezt használták. Mit jelent ez? Picit hosszabb ideig érlelnek, de elképesztő kinemesedett borkarakterig tudnak eljutni. És úgy érzem, hogy nekünk meg kell néznünk, hogy a mi fajtánknál – úgymond a kékfrankoson keresztül és a bikavéren keresztül – egy ilyen bortermelési lépéssel hogyan tudunk eljutni egy még kifinomultabb borállapotig. Tehát nekem a hasonlóságot ez a típusú energikusság, feszes savkarakter jelenti, és ez szerintem egy jó példa, hiszen a világban ezt szeretik, és - ezt is látnunk kell - lélegzetelállító magas áron tudnak értékesíteni.

Tehát akkor a kékfrankos jövőjének a kulcsa a hordós érlelés megfelelő eltalálása lehet?

Részben. Egy picivel bonyolultabb, mert a kékfrankosban is azért kell sokat gyakorolnunk és figyelnünk, mert meg kell találnunk a megfelelő változatot. Meg kell értenünk, hogy milyen termelői körülmények között lehet csúcsminőséget elérni, milyen szőlészeti gondoskodással tudunk oda eljutni, és talán mindezek után vagy mellett mégis a legfontosabb cél, hogy milyen érettségű gyümölcsből fogjunk hozzá a bor termeléséhez. És csak utána jön az, hogy egyébként hogyan kell belőle bort termelni. Tehát nem úgy, mint a merlot-ból vagy a pinot-ból vagy a syrah-ból, és ez egy nagyon-nagyon fontos dolog. Ahhoz ugyanis, hogy kifejezésre tudjuk juttatni az egyedi, utánozhatatlan karakterét, ami az Isten teremtő célja is volt, ahhoz valóban egyedileg kell foglalkoznunk ezzel a különleges szőlőfajtával is.

Kik voltak és kik most a mesterei, példaképei a borászok közül?

Nagyon sok példa van előttem, vannak szakmai példák, emberi példák, gazdálkodási példák. Például nagyon-nagyon tisztelem Thummerer Vilmost, aki ilyen eredményesen és tudatosan építette az egri bor ügyét. Nagyszerű példa számunkra Gál Tibor, aki hihetetlen talpraesett, nyitott és a világot ismerő magatartásával innovatívan dolgozott a magyar bor ügyéért. Nagyon sokat köszönhetünk Szepsy Istvánnak, aki az összes magyar bortermelő számára egy nagyszerű példa az elhivatottsága, aprólékos tudásszomja és szeretete miatt. Külön köszönöm, hogy a kisfiam Szepsy Istvánnál is tudott dolgozni, és talán ő az, aki megpecsételte a sorsát a szőlő és a bor tekintetében. Vannak hatalmas teljesítmények Magyarországon, említhetem Gere Attilát, Heimann Zoltánt, Vida Pétert, Jásdi Istvánt – olyan emberek ők, akitől sokat tudunk tanulni. Ne felejtsük el a fiatalokat, akik pedig olyan lelkesen állnak bele a magyar bortermelésbe, és úgy gondolom, hogy korszakos tudással, amitől nyilván nekem is tanulnom kell.

Néhány bornevet hallhattunk a beszélgetés során, Mária, Örökké, Merengő, utóbbi talán pont egy dűlőnév is Egerben. Honnan jönnek ezek a bornevek, hogyan alakulnak ki?

A legtöbb név a Szentlélektől érkezik, és úgy gondolom, hogy nem véletlenül. Van, amikor számomra sokkal többet jelent, hogy mi van a palackra írva mint üzenet, mert a többi, az már nem azt mondom, hogy másodlagos, de abban egyelőre csak hiszek. Tehát amikor azt le tudjuk írni, hogy Valóban méltó vagy odaírjuk, hogy Örökké, vagy Csak egy szóval, vagy Áldás, nyilvánvalóan ezek olyan mély tartalommal rendelkeznek, akár szakrális, akár profán értelemben is, amelyek meg tudják melengetni az ember szívét. És megítélésem szerint erre van szükségünk ebben a rideg világban, vagyis hogy elérzékenyüljünk. Érzékenyüljünk el a csodától, a bortól, meg attól, hogy az Isten szeret minket. És ha ez így működik, akkor már tettünk egy lépést.

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018