Elnök úr, gratulálok a megválasztásához, örülök, hogy elfogadta a meghívást. Mi vonzót látott az akadémiai elnöki székben? Kívülről nézve az elmúlt tíz évben ez nem egy süppedős nyugalomról ismert fotel lehetett, nem is biztos, hogy fotel maradt.

Nem volt vonzó cél. Nem pályáztam, hanem úgy kezdődött, hogy fölhívtak kollégák, hogy vállaljam az elnökjelöltséget, és akkor mondhatom úgy is, hogy szólított a kötelesség. Ez egy nagyon nagy feladat. Akkoriban abban sem voltam biztos, hogy erre alkalmas vagyok. Most már igen, hogyha a közgyűlés megválasztott, akkor ők biztosan jól döntöttek, úgyhogy remélem, hogy jól fogom csinálni a munkámat. Ez egy nagyon hosszú folyamat, van egy ajánlási kör, ahol a közgyűlés tagjai minden választható pozícióra javasolhatnak három nevet. Ez volt valamikor októberben. Akkortól kezdve, mivel elnökjelöltté váltam, mert elég sokan javasoltak, vettem igazán komolyan a dolgot. Az a vonzó benne, hogy úgy érzi az ember, hogy tehet valamit. Az Akadémia nagyon fontos Magyarországon. Különben sokszor nehéz elmagyarázni közérthetően a nyilvánosságnak, hogy mit is csinál az Akadémia, hogy miért fontos a testületnek a léte. Mindenesetre én ezzel tisztában vagyok, mert nagyon sokféle egyebet csináltam már eddig is az akadémián, és úgy éreztem, hogyha ehhez hozzájárulhatok akár ilyen szinten is, akkor el kell vállalni. A következő lépcső az volt, hogy programot kellett írni, ahhoz nagyon sok emberrel beszéltem, gyűjtöttem a véleményeket, gyűjtöttem a panaszokat, mit lehetne jobban csinálni, ötleteket, és ebből állt össze az elnökjelölti program.

Biztos, hogy nehéz elmagyarázni a közvéleménynek, hogy miért kell egy országnak akadémia? Rendszeresen meg szokták mérni, általában vagy a tűzoltók vagy a Magyar Tudományos Akadémia az, amelyik a közbizalmat szinte maradéktalanul élvezi. Tudjuk, hogy van, örülünk neki, hogy van.

Igen, mégis sokszor tévképzetek vannak az Akadémiával kapcsolatban. Régen egyszerűbb volt, amikor az Akadémiának intézethálózata volt, akkor mindenki tudta, hogy az Akadémia tudományos kutatást végez. Ez a fő dolga. Ugye, 2019 óta nincsen intézethálózata, és az Akadémián nem kutat senki, hanem az Akadémia egyéb funkciókat lát el. Ezeket az egyéb funkciókat nehéz közérthetően elmondani, de azért megpróbálom. Az első, a legfontosabb, hogy ez egy közösség. Minden magyar kutató valamilyen módon kötődik az Akadémiához, odatartozónak érzi magát. Tavaly volt egy nagy kutatói felmérés, abból is ez jött ki, hogy nagyon kötődnek ide, mert összetartozunk. A másik, az pedig, hogy az Akadémia támogatja a kutatást többféle pályázattal. Talán mindenki hallott a Lendület pályázatról, ami talán a leghíresebb, nagyon fontos a fiatalabb kutatóknak a Bolyai-ösztöndíj, de van sok kisebb egyéb pályázat is. Magát a kutatást finanszírozza is az Akadémia. A harmadik, hogy az Akadémia az egy mérce. Többféle módon is biztosít előrelépést a tudományos hierarchiában. Ebből talán a legfontosabb, amit említeni érdemes, az az MTA doktora cím. Aki azt megszerzi, biztos lehet benne, hogy ő egy komoly kutató. Régebben sok egyetemen ez előfeltétele volt annak, hogy valakiből egyetemi tanár legyen.

Az fontos még, hogy az Akadémia hitelesítő pecsét? Amikor tudományról beszélnek, külföldön általában az MTA három betűje, az egy hitelesítő pecsét. Számolnak ezzel?

Külföldön az MTA doktora cím nem feltétlenül, mert más országokban ritka az ilyen cím, de Magyarországon igenis fontos, még mindig. Annak ellenére, hogy sok egyetem nem használja ezt az előmenetelnél, de ez a nagy közösség, ez a körülbelül húszezer ember, komolyan veszi. Én, például, amikor egyetemi tanár akartam lenni, a tanszékvezetőm mondta, hogy először MTA doktora cím, habilitálsz, és utána lehetsz egyetemi tanár. Most már nem feltétlenül így van, de ez a mai napig nagyon fontos.

Van már terve az Akadémia és a kutatóhálózat viszonyának rendezésére? A pályázatában úgy írja, hogy akár így is maradhatna, hogyha a kutatóhálózat helyzete rendezett volna.

Igen, de nem rendezett a kutatóhálózatnak a helyzete. Ott többféle probléma is van. Egy ilyen kutatóhálózat akkor tud jól működni, hogyha független a kormánytól is valamilyen szinten, külföldi jelentős kutatóhálózatok is így működnek, hogy van egy irányító testületük. Az irányító testületbe delegál a kormány tagokat, hogy azért legyen befolyása arra, hogy a közpénzt hogyan költik el ezek a kutatók, de maguk az intézetek is választanak oda tagokat, illetve más fontos szervezetek, Magyarország esetében a Magyar Tudományos Akadémia egy megkerülhetetlen szerv, lehet mondjuk a rektori konferencia, de akár még cégek, iparvállalatok, akik érintettek, ugyancsak delegálhatnak oda tagokat. Ez megbeszélés kérdése, adott országtól függ, hogy egy ilyen irányító testületbe kik kerülnek be. Ez az irányító testület dönt aztán például igazgatók kinevezéséről, intézetek átszervezéséről. Sokszor átszervezték az intézethálózatot. Nagyon nehéz követni, hogy pontosan mikor mi történt.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózattal kezdődött.

Igen, aztán lett Magyar Kutatási Hálózat, most mindenki úgy hívja, hogy HUN-REN kutatóhálózat, külön törvény rendelkezik róla, elég sajátos jogállású szervezet lett. De kívülről is úgy látszik, hogy az irányító testülete nem volt független.

Ha független volna, magyarán olyan szabályozást hoznának rájuk nézve, akkor az Akadémia mondaná azt, hogy akkor most már ez így rendben van, vagy azt mondaná, hogy mégis jobb lenne, ha visszatérnének az Akadémia keretébe?

Még ha ez a feltétel teljesült is volna, akkor is lenne két egyéb dolog, aminek teljesülni kellene. Mondom előbb a fontosabbat, az az, hogy az ott lévő kutatók mit szólnak hozzá. A HUN-REN-ben öt-hatezer kutató van, ha jól tudom, és ők nem elégedettek a helyzettel, ez egyértelmű. Én nem intézethálózatban dolgozom, én egyetemi ember vagyok, egy kicsit kívülről szólok bele a dolgokba ebben a pillanatban. Június 1-jén veszem át az Akadémia irányítását, addig még hivatalban van a mostani vezetőség. Így a privát véleményemet mondhatom egyelőre, azt tapasztaltam, hogy rettenetesen elégedetlenek a kutatók, akik ebben a hálózatban vannak. Igazgatók is elégedetlenek, mindenféle adatszolgáltatással zaklatják őket, ugyanakkor nem teljesülnek azok a feltételek, amiket megígértek nekik. Ez az egyik. Egy másik szempont, ami szintén nem teljesül még, a jogi rendezetlenség. Az, hogy ez a kutatóintézet olyan épületekben van, olyan műszereket használ, amelyek még most is MTA tulajdonában vannak. Ezt nem sikerült rendezni. Meggondolatlanul átszervezték az intézetet és bérfizetés nélkül használják most ezeket az ingatlanokat. Képzeljük el, hogy valaki beköltözik a házunkba és azt használja, de nem fizet bért, ugyanakkor nem az övé, akkor ki fogja felújítani, ki fogja karbantartani, ki fog arra pénzt adni? Nyilván senki sem. Ez egy lehetetlen helyzet. Az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy így jogszerűtlen. És ugyan az Akadémia kész volt mindenféle kompromisszumra, mert az Akadémia voltaképpen mi magunk vagyunk, az összes kutató, aki az egyetemeken, illetve az intézetekben, netán cégeknél dolgozik, magunknak nem akarunk rosszat, mi nem akarnánk azt, mint Akadémia, hogy lehetetlenné váljon a kutatómunka az intézetekben. Az Akadémia mindig is kereste a lehetőséget arra, hogy rendezze a helyzetet, és hogy a tudományos kutatás feltételei fennálljanak vagy jók legyenek. De ezt nem sikerült elérni. Ezt a jogi helyzetet is meg kell oldani. Ehhez a legegyszerűbb jogásszal konzultálni, mert nem vagyok jogász, hogy ahonnan a pénzt kapják ezek az intézetek, az egy költségvetési sor. Ha az visszakerül az MTA fejezet alá külön sorra, akkor ezzel nagyjából talán megoldódik a helyzet, illetve mégsem, mert az MTA-nak is kell valamilyen jogosultság az intézetek irányításában. Ez például azt jelentheti, hogy az irányító testületbe delegál tagokat, nem többséget, hanem valamennyit. Tehát ettől még az intézetek függetlensége megmarad, mert ezt viszont szeretnék, a HUN-REN főigazgatók legalábbis kiadtak egy nyilatkozatot. De nem csak ők adtak ki. Visszatérek arra a pontra, amit mondtam, hogy a kutatók nem elégedettek – ezt mire alapozom? Nem csak szóbeszédre alapozom, mivel egyrészt a főigazgatóknak volt egy nyilatkozata.

Közvetlenül a választások után.

Közvetlenül a választások után. Aztán az ERC- és Lendület-pályázat nyerteseinek volt egy nyilatkozata. Az ERC a legnagyobb európai kutatási pályázat, aki ilyet elnyer, az tényleg az elitbe tartozik. Ezt nagyon nagy többségük aláírta, pontokba szedve ott van, hogy mi nem tetszik, mi nem működik jól a magyar kutatásban. Ez az intézethálózat így nem jó. Az a megoldási javaslat, amit az előbb vázoltam, az egy lehetőség. A költségvetési sor visszakerül, külön sorra. Van egy normális irányítótestület, autonóm módon működhetnek, gazdálkodhatnak az intézetek, és így megmarad a szabadságuk, és végre nyugodtan lehetnek.

De lehet vajon többséget kovácsolni egy ilyen megoldás iránt? Mert azt mondta, hogy őket is meg kell kérdezni, ahány ember, lehet, hogy annyi vélemény van, elég munkás dolognak látszik.

Manapság nem olyan nehéz egy online kérdőívet csinálni, amellyel fölmérhetjük, hogy mekkora a támogatottsága. Nyilván nem lesz száz százalék, de ha egy jó javaslatot tudunk készíteni, akkor annak biztos, hogy nagyon nagy támogatottsága lesz. Lesz legitimációja, hogyha azt a nagy többség támogatja a kutatók közül is. Fontosnak tartom az egész kutatói társadalom megkérdezését. Nem elég csak a főigazgatók véleménye.

Meg lehet egy kalap alatt oldani az ELTE-hez csatolt négy intézet helyzetét is? Vagy az egy más ügy?

Ebben a pillanatban még úgy látszik, az egy más ügy. Ők nem tartoznak ebbe az adott törvénnyel szabályozott hálózatba, őket tavaly nyáron egyszerűen leválasztották és az ELTE-hez rakták. Ők, legalábbis a főigazgatói nyilatkozatban az szerepelt, visszatérnének. Itt azt a szót használom, hogy visszatérés. Próbálom kerülni a visszatérés szót, nehogy valaki azt higgye, hogy teljes egészében a 2019 előtti állapotokat szeretném visszaállítani. A humán intézetek kifejezték, hogy egyszerűen visszakerülhetnének az Akadémiához. Ehhez az intézethálózathoz tartozik mindig egy adminisztratív testület is, az is lehetne az Akadémia titkárságán. Ebben az esetben elképzelhető, hogy külön van a négy kutatóközpont, meg külön a többi és másféle modell szerint működnek. Jelenleg, ha csak a főigazgatók nyilatkozatát nézzük, ez tűnik optimális megoldásnak. A választás előtt is ez volt a fő kérdés, három percen belül az összes elnökjelöltnek nyilatkoznia kellett, hogy mi erről a véleménye. És azt próbáltam hangsúlyozni, bár nem mentem ilyen részletekbe, mint most, hogy a programomban is így van, meg a programbemutatón is azt mondtam, hogy ne hamarkodjuk el a dolgot, ne kapkodjunk, nem hiszem, hogy hirtelen kéne döntést hozni. Az előbb vázolt két külön intézethálózat modellje feltétlen jó lenne, nem biztos, hanem az összes érintett fél részvételével tárgyaljuk meg, hogy mi lenne jó. Lehet, hogy több javaslat is lenne, többféle működési modell, akkor azt is meg lehet kérdezni, hogy kinek mi a véleménye róla.

Plusz még a kormányt.

A kormány feltétlenül a tárgyalóasztalnál lenne.

Ő írja a költségvetést.

Így van, a kormánynak, akármilyen kormánynak, mivel közpénzről döntünk itt vagy közpénzt használunk föl, kell, hogy legyen ott képviselője.

Mi legyen az egyetemi kutatócsoportokkal? Az egy harmadik csoport.

Szeretném a hallgatóság számára megvilágítani a hátteret, hogy mi az az egyetemi kutatócsoport. Évtizedek óta létezik ez a rendszer, a Magyar Tudományos Akadémia létesített kutatócsoportokat egyetemeken. Ezeket a kutatócsoportokat megpályázhatta egy akadémikus vagy nagydoktor, az MTA doktora, és hogyha nyert a pályázata, akkor az a pénz egy kisebb kutatócsoport működtetésére elég volt, négy vagy öt évig. Utána újra kellett pályázni, attól függően nyerhették el, hogy sikeresek voltak-e vagy nem. Ez egy érdekes rendszer volt.

Ilyen, mondjuk, az MTA SZBK Szegedi Biológiai Kutatóközpont?

Nem, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, az a HUN-REN-hez tartozik, az más. Csoportokat képzeljünk el, mondjuk, öt-nyolc embert egy vezetővel, akiknek a fizetését a Tudományos Akadémia állta, viszont egy egyetemen működtek, az ottani eszközöket használták. Ez kölcsönösen jó volt, de főleg az egyetemeknek, mert általában egy versenypályázaton voltak kiválasztva a nyertesek, tehát nagyon jól működtek. Kutatási eredményességük nagyon jó volt. Másrészt vállaltak az egyetemen oktatási feladatokat, ott helyben tudtak, mondjuk, doktoranduszokat vállalni, képezni, nagyon jól beágyazódtak.

Kölcsönös előnyök.

Kölcsönös előnyök. Sőt, régebben még volt egy olyan szempont is, hogy előnyt élveztek olyan témában a pályázók, amelyek nem voltak lefedve a kutatóhálózatban. Valami extra kisebb terület például, ami illeszkedett az adott egyetemhez, és ezt az Akadémia megtámogatta. Nekem is ilyen kutatócsoportom van különben, úgy hívjuk magunkat, hogy Környezeti Ásványtan Kutatócsoport. Ez a finanszírozási forma, amikor 2019-ben az intézethálózatot leválasztották az Akadémiáról, átkerült a HUN-REN-hez. Mi is a HUN-REN alá tartozunk most, ezek a csoportok, van körülbelül száz ilyen csoport az egyetemeken. Nem beszélünk nagy pénzről, olyan három és fél, négymilliárd forint lehet az összes egész évi költségvetése, ezt most a HUN-REN finanszírozza. De 2027 végén lejár ezeknek a finanszírozása, és eddig nem látszott az, hogy ezt folytatni akarnák.

Valahova kerülniük kell, magyarán.

Nem, ha elfogy a pénz, akkor föl lehet oszlatni ezeket a csoportokat, de a cél az lenne, hogy kerüljenek vissza az MTA-hoz. Teljesen logikus, hogy ott vannak. Az kevésbé logikus, hogy egy kutatóhálózatot működtető önálló szervezet miért akarna még az egyetemeken is fönntartani hasonlókat, vagy pláne, ha kevés a pénz, akkor miért áldozna arra, hogy az egyetemeken legyenek ilyenek.

De itt sem akarnak kapkodni, ezt is meg kell beszélni velük.

Ez egy viszonylag egyszerűbb dolog, itt nyugodtabban merem kijelenteni, hogy jobb lenne, hogyha az MTA-hoz visszakerülne. Egyébként mind a négy elnökjelöltnek ilyen kutatócsoportja van, úgyhogy mind a négy programban ugyanígy szerepelt ez.

Milyen együttműködést kíván a mindenkori kormányzattal? Milyen elveken alapuló együttműködést kell a Magyar Tudományos Akadémia elnökének csinálni?

Nagyon röviden benne van a pályázatom végén, és amikor a szóbeli programbemutató elhangzott, próbáltam nagyon hangsúlyozni, néhány nappal a választás előtt még, az volt a lényege, hogy teljesen mindegy, hogy milyen kormány van. Ne személyes kapcsolatok, meg ne titkos tárgyalások vagy kölcsönös érdekek, vagy nem tudom, minek nevezzem, vezéreljék az együttműködést. Az Akadémia egy nagy, tekintélyes szervezet, és azt kell a politikusoknak megérteni vagy nekünk megértetni a politikusokkal, hogy ez mennyire fontos az országnak, hogy ennek milyen áttételes haszna van.

A nemzet tanácsadója lesz az Akadémia, a mindenkori kormány tanácsadója lesz az Akadémia? Az egyik esetben nem biztos, hogy bevonódik a politikai csatákba, de mihelyt a kormány tanácsadója lesz, abban a pillanatban a politikai viták kereszttüzébe kerül. Mindig lesz olyan oldal, amelyik a tanácsát politikai szövegként fogja értelmezni.

Mindjárt visszatérek erre a kérdésre, de befejezném az előző gondolatot, mert azt érdemes jól kifejteni, különösen azért, mert a sajtót most nagyon érdekli az, hogy itt milyen „összefonódások” vannak, ezt kérdezték tőlem.

Jó, miután kiderült, hogy a leendő belügyminiszter önnek rokona, nekem is muszáj megkérdezni, hogy ez előny, hátrány vagy örüljön az ember annak, hogyha vannak rokonai, mert ez egy klassz dolog, vagyis hát semleges?

Én nagyon örülök neki, hogy ilyen rokonaim vannak, de az Akadémia szempontjából ez teljesen semleges dolog. Pont az volt a lényege annak, amit elmondtam április 8-án, hogy teljesen mindegy, hogy kik vannak a kormányban. Az Akadémiának világossá kell tenni, hogy milyen haszna van a magyar társadalom, a magyar gazdaság, a magyar művelődés szempontjából, és ezért érdemes a kormány támogatására. Ehhez fogom tartani magam. Konkrétan, például, a leendő belügyminiszternek egyrészt teljesen más a portfóliója, nem foglalkozik vele, másrészt meg ismerem, tudom, hogy ő is ilyen elveket vall, nem lehet mutyizni vagy nem tudom, minek nevezzem az ilyesmit.

Nem fogják egymást hívogatni, hogy légy szíves, csinálj nekem a költségvetésben mindig forrásokat.

Kaptam telefonhívásokat a választás után, hogy ezt és azt az unokaöcsémmel közöljem, de mondtam mindenkinek, hogy felejtsék el. A másik, s most visszatérek a kérdésére, hogy a nemzet tanácsadója hogy működik. Valóban voltak ilyen esetek, valami hirtelen olyan helyzet, ami az Akadémiát érinti, a magyar tudományt, vagy az akkumulátorgyárakat, akkor arra reagál valahogy az Akadémia, és azzal bekerülhet a politikai térbe, esetleg a kormányzat számára kellemetlen véleménnyel, és azt nem veszik jó néven. De a lényeg az, hogy az Akadémia csakis tudományos mérlegelésen alapuló elemzést végezhet, és ezzel segítheti a kormány működését. A jellemzését elvégzi, de a döntést nem az Akadémia fogja hozni, hanem mindig az aktuális kormányzat, mert ő viseli a felelősséget. Ez megint teljesen független attól, hogy milyen kormány van. Hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy jó legyen? Ez benne van a programomban, legalábbis így gondolom, hogy sikerülhet, hogyha a társadalom számára fontos témákban az Akadémiának van kész véleménye. Ez pedig akkor van, ha vannak stratégiai dokumentumai, lehet azokra hivatkozni, még hogyha egy akut helyzet van, akkor is azt lehet mondani, hogy ott van a polcon a vízügy, az energia, satöbbi. Van egy fenntarthatósági bizottsága az akadémiának, pont most készített egy 70 oldalas jelentést.

Magyarán nem lehet azt mondani, hogy az Akadémia azért csinál egy ilyen jelentést, mert éppen neki akar menni a kormánynak, hanem hogy ez már kész van, és a kormány, ha akarja, elolvashatja. Meg nyilván nemcsak a kormány, hanem mi is.

Így van, így van. Ez a mi felelősségünk, hogy azonosítsunk ilyen témákat. Most a programomban azt írtam, hogy többféle haszna is lehet az egész rendszernek, amit ott vázoltam. Az Akadémiának van 11 osztálya, tudományterületenként, tudományáganként, és hogy ezek az osztályok minden évben tartsanak két témanapot vagy hármat, több osztály együtt, mert általában ezek a problémák mind interdiszciplinárisak, és ez az Akadémia nagy erénye különben, hogy itt minden tudományág képviselve van, találkozunk egymással és tudunk kommunikálni. Javasoljanak olyan témákat, abból kiszűrjük, amit fontosnak tartunk, itt is az interdiszciplinaritás a fontos, az, hogy a társadalom számára fontos legyen, több osztály benne legyen. Ezt egy témanapon meg lehet vitatni. Ez nemcsak az akadémikusokat érinti, hanem az adott terület legjobb szakértőit, akik dolgoznak ilyen témákon, őket meghívnánk, és megvitatnánk a lényeges dolgokat. Ebből lenne aztán valamilyen eredmény, amit egy kisebb szerkesztői csapat megfogalmaz. Nem vaskos, szótárnyi könyvekre gondolok. Manapság olyan gyorsan változik minden, nincs is értelme ennek, hanem rövidebb, füzetnyi dokumentumra, aminek a célközönsége egyrészt a nyilvánosság lenne, másrészt pedig a kormányzat. Valószínű, hogy nem egy részletes tudományos tanulmány lenne, esetleg vannak benne linkek a részletes tudományos tanulmányokra, amelyek megalapozták ezt a véleményt, de legyen egy használható vélemény, amit viszonylag könnyen lehet kezelni.

Vagyis, ha van olyan kérdésem, hogy erről a problémáról mi a Magyar Tudományos Akadémia véleménye, akkor már lesz ott egy kész dokumentum, azt megnyithatom, akár én is, elolvashatom és a linkekkel együtt, ha tudós vagyok és értek hozzá, akkor mélyebben, ha pedig nem, akkor pedig egyszerűbben, világos állásfoglalást fogok látni? Nagyjából így kell elképzelni?

Igen, ez a célom. Egyébként nem teljesen új, nem én találtam föl a spanyolviaszt, mert az Akadémiának voltak régebben is ilyen dokumentumai. Legfeljebb néha sporadikusan, például az egészségügyben is van ilyen dokumentum. Ezt állandó bizottságok készítették, például van egy egészségügyi bizottság, ők is készítettek, de az előző kormányzat talán nem volt annyira kíváncsi rá. De ha kell, ott van, lehet használni.

Elnök úr, hol látja a Magyar Tudományos Akadémia helyét a tudományban általában, ami egy teljesen globális dolog, illetve a hazai tudományosságban, ami meg lokális?

Jó kérdés, mert a magyar tudomány sem lokális. Persze, vannak olyan dolgok, amik igenis lokálisak. Léteznek nemzeti tudományok.

A nyelvtudomány.

A nyelvtudomány pont eléggé nemzetközi, de ha a magyar nyelvről beszélünk, akkor lehet így tekinteni, igen. Vagy a néprajz, például, tegnap akadémiai díjat kapott Balogh Balázs és Fülemile Ágnes, a Kalotaszegről írt könyvükért.

Kalotaszege nincsen másnak, csak nekünk.

Igen, és harminc évig dolgoztak rajta. Fontos megcsinálni ilyeneket, mert igen, másnak nincs Kalotaszege. De sorolhatnánk még. Vannak ilyenek, amik valóban lokálisak és a nemzeti kultúránk, identitásunk szempontjából nagyon fontos, hogy ezekkel foglalkozzunk. De a többi, például a természettudomány, az élettudomány teljesen nemzetközi, ott nem lehet magyar tudományról beszélni, nincs is értelme. A Magyar Tudományos Akadémia egyébként érdekes, nagyon sokféle akadémia létezik a világban, mindegyik egyedi egyébként, azt lehet mondani.

Nincs egy kaptafa, amire mindet rá lehet húzni.

Nincs kaptafa. Én próbáltam a programomban két szélső állapotot definiálni. Az egyik az a nyugati típusú tudóstársaság, amelyiknek nincsenek intézetei, nincs MTA doktora cím, meg hasonlók. A másik, amilyen a mi akadémiánk volt, mondjuk, a szocializmus alatt alakult így ki, hogy intézethálózata van, minősítést csinál, akkoriban kicsit úgy működött, mint egy tudományos minisztérium. Az államigazgatás része volt szinte. Ez most már nincs így. A rendszerváltáskor lett egy teljesen új szisztéma, de az Akadémia most is megőrzött olyan funkciókat, amelyek nincsenek feltétlenül minden akadémián.

Ez van középen, a közös halmazban.

A közös halmazban. Az egyik szélén van, például, az MTA doktora cím, vagy az, hogy kutatócsoportokat támogat Lendület-kutatással, ilyesmik. De ezeket annyira jól végzi az Akadémia, maradjunk a Lendületnél! Ezt Pálinkás József elnök úr indította 2009-ben, nagyon szerényen, néhány csoporttal, talán négy volt az első évben, már nem emlékszem pontosan. Ez egy kiválósági pályázat, főleg a külföldről hazacsábítandó jó magyar kutatók számára. Óriási siker a mai napig, nagyon kiváló kutatók kapnak ilyet, és kiváló kutatást folytatnak. A nagy részük a korábbi „lendületeseknek” akadémikus már, illetve nagydoktor, az ERC-nyerteseknek a fele korábban Lendület-pályázatot nyert, és ezt nagyon olcsón tudja az Akadémia csinálni, a testület tagjai alkotják a zsűritagokat is, magunk között bíráljuk. Én sokszor voltam zsűritag, sőt zsűrielnök is voltam, mindenki törekszik az abszolút pártatlanságra. Mindezzel azt akarom illusztrálni, hogy Magyarországon nagyon fontos az Akadémia. Az Akadémia működtet tudományos bizottságokat, ezek a különböző osztályokhoz tartoznak, mindenféle résztudományágban működnek ezek a bizottságok, szerveznek programokat. Ezek az alkalmak – amikor összejövünk és előadóülések vannak, megvitatunk dolgokat – nagyon hasznosak, termékenyítőleg hatnak a kutatásra, nagyon sok kisebb pályázat is van, ami fontos egyedi kutatóknak. Szeretnék még újakat is indítani.

Mi a dolga a Magyar Tudományos Akadémiának a népszerű áltudományokkal? Vagy a tudománynak látszó féltudományokkal, a nagyon egyszerűen előadott világmagyarázatokkal, a TikTok formában előadott egészségügyi tanácsokkal? Bele fog állni egy akadémikus abba, hogy a TikTokon magyarázza el azt a kérdést, amiről egyébként korábban 400 oldalas tanulmányt írt?

Vannak akadémikusok, akik ezt csinálják rendszeresen. Van néhány, mondhatnám így, tudományos influenszer, biztosan a hallgatók találkoztak már, például, Kiss László csillagász nevével, remekül csinálja a tudományos ismeretterjesztést, vagy ott van Boldogkői Zsolt, aki az oltásokról szokott posztolni dolgokat.

Kap is elég keményen, még fenyegetéseket is kap.

Igen, vagy Kemenesi Gábor a Covid idején, micsoda fontos volt, hogy ők precíz, tudományos tájékoztatást adjanak. Vagy ott van például Szathmáry Eörs, őt is ismeri mindenki, vagy Csányi Vilmos még az idősebb generációból, akinek az ismeretterjesztő tevékenysége országszerte ismert. Az áltudományokkal az a helyzet, hogy van egy rétege az embereknek, amelyik, azt hiszem, meggyőzhetetlen. Velük direktben vitatkozni nem nagyon érdemes, nem tűnik úgy, hogy az érvek hatnának rájuk. Én hatékonyabbnak tartom azt a kommunikációt, hogy a magunk eredményeit, a tudomány eredményeit népszerűsítsük. Ezt modern módszerekkel szeretném megvalósítani, újraindítani a podcast-sorozatot.

Az MTA Podcastot. Be fog indulni megint? 2021-ben láttam talán az eddigi utolsót. A gombák világától a rovartanon át, néha több órás podcastok voltak, de otthagyhatatlan minőségűek.

Igen, igen, be fogjuk indítani a podcastot. TikTok-videók is lesznek vagy hasonlók. Amilyen éppen a trendi kommunikációs platform, ott jelen kell lennie szerintem az Akadémiának.

Folytatják az Alumni Programot?

Igen, folytatjuk. Freund Tamás elnök úr kezdeményezése volt, ez abból áll, hogy a köztestület tagjai vállalhatnak látogatásokat a középiskolákban, ahol előadást tartanak vagy csak beszélgetnek a diákokkal, és ezzel a tudományt népszerűsítik, illetve a tudományos kutatói pálya iránti érdeklődést próbálják felkelteni. Én is voltam így az egykori középiskolámban.

Működik? Mi a tapasztalata? A diákok vevők erre?

Ez nagyban múlik az előadón is, van, aki tud jól kommunikálni a diákokkal, és van, aki kevésbé. Nagyon más generáció, másképp kell hozzájuk szólni. Én is egyetemen oktatok, évről évre látom, hogy ami előző évben még működött, később már nem. Mindig próbál az ember valamit újítani, mert a bejövő újabb generációnak már nem felel meg az a módszer, ahogyan szokás volt tanítani. Ugyanez vonatkozik az Alumni Programra is. Valaki viszonylag könnyen megragadja a figyelmüket, van, aki kevésbé, de meg kell próbálni.

Akarja növelni a Magyar Tudományos Akadémia mint testület népszerűségét? Volt a Magyar Tudomány Ünnepe, a 200 éves az Akadémia, ezek viszonylag nagy tömegeket megmozgató események voltak. Látja ezek folytatásának az értelmét?

A Magyar Tudomány Ünnepét feltétlen érdemes folytatni. Egyébként érdekes változás történt a Covid révén, amikor át kellett állni a hibrid vagy teljesen online műsorokra, és azóta is, miután már vége lett a járványnak, megmaradt ez a lehetőség, hogy eljusson az emberekhez az anyag. Óriási sikere van, lehet nézni, több tízszeresére vagy százszorosára nőtt a nézettsége ezeknek a programoknak, és ezt feltétlen szeretnénk továbbvinni. Mondjuk, nem kell talán ennyire tövid időbe, egy hónapba belezsúfolni ezeket a dolgokat, folyamatosan lesz podcast, néha kevesebb, máskor több, mert ez sokszor nagy terhet is ró az intézményekre.

Muszáj megcsinálni.

Ugyanakkor ebben óriási előrelépést tett az Akadémia az elmúlt hat évben. Ez egy nagyon nagy siker, különben Erdei Anna nevéhez fűződik, főtitkárhelyettes volt az elmúlt hat évben, meg az Akadémia kommunikációs és informatikai rendszere is remekül vizsgázott ezeken. Az MTA 200? Nem lesz 200 éves az Akadémia most az én hároméves ciklusom alatt, úgyhogy ilyenfajta rendezvényt nem tervezünk, de nem is lehetne, mert ez meg annyira intenzív volt, annyira tömény, hogy ez emberi meg az anyagi erőforrást tekintve is lehetetlen lenne. De valóban jó példa volt, nemcsak arra, hogy magát ünnepli az Akadémia, hanem ebben részt vettek az osztályok, részt vett a köztestület, kiállítások voltak, előadóülések, és nagyon magas színvonalon, nagyon pezsgő volt az élet ebben az időszakban. Az előző vezetőség nagy érdemének tekintem, hogy ezt meg tudta csinálni.

Említette Erdei Anna nevét, kell a Magyar Tudományos Akadémiának foglalkoznia a női kutatók helyzetével? Vagy a kutatás, a tudomány az olyan kompetitív, hogy nem nézi, hogy ki a férfi meg ki a nő? Miközben mindketten tudjuk, hogy a nőknek egyéb feladataik is vannak az életben.

Az Akadémia tett lépéseket az elmúlt években, már Lovász elnök úr ideje alatt is, ugyanis nagyon kevés női akadémikus van. A PhD hallgatók között még több a nő, aztán utána egyre fogynak, fogynak, fogynak. Ennek részben és elsősorban a gyerekvállalás az oka, de vannak egyéb okok is, amelyek a nőket időnként háttérbe szorítják. Ezeken valamilyen intézményesített módon érdemes javítani, foglalkoznunk kell vele, abszolút. Volt tavaly egy nagy kutatói felmérés, amit a Fiatal Kutatók Akadémiája végzett az MTA-val együtt, nagyon sok nő jelezte ebben a felmérésben, most már a konkrét számokra nem emlékszem, hogy hány százalékuk, de hogy úgy érzi, hogy érte hátrány a kutatói pályán. Mondok egy nagyon egyszerű dolgot, előfordul egy olyan tudományos ülés, legyen az pályázati zsűri vagy egy szakmai ankét, az asztal körül ülnek a férfiak, és akkor itt Kovács professzor, Tóth professzor, és akkor van egy jegyzetelő nő, ő pedig a Katika. Most ez pont nem kutató, tehát lehet, hogy rossz a példám, de vannak ilyen beidegződések még, amelyeket észre sem vesznek esetleg az emberek, hogyha használnak, de ez egy rémes dolog. Vagy mondok egy másikat, ami tényleg kutatásra vonatkozik, adatok vannak rá, hogy ez így van, ha van egy kutatócsoport, akkor hajlamosak a nőkre osztani az adminisztratív feladatot. Jön egy fiatal kutatónő, csinálja a doktoriját, és valahogy úgy alakul, nem szándékosan, hogy egy idő után ő kezeli a rendeléseket, a beszerzési papírokat, egyebeket, és akkor csodák csodájára hátramarad a kutatómunkájában.

Kivéve, hogyha Karikó Katalinnak hívják a fiatal kutatót.

Karikó Kataliné különleges eset, ő nem az átlagos kutató, hogyha valaki olvasta az önéletrajzi könyvét, akkor tudja, hogy miről beszélek. Ő egyébként mondta is, hogy nem érezte hátrányát annak, hogy nő, illetve pont egy nő felettese szúrt ki vele a legjobban.

Az egész életrajza arról szól, hogy mindenki akadályozni próbálta, ő meg nem hagyta magát.

Nemtől függetlenül, igen, igen. Ne őt vegyük alapul ebben a kérdésben. Ő tényleg minden tekintetben különleges, nézzük az átlagot. Az, hogy hogyan lehet segíteni ezen, megint nem egyszerű kérdés. Az Akadémiánál szó volt arról, hogy jó lenne, ha több nőt választanának levelező tagnak. Ha hoztunk volna egy olyan intézkedést, hogy van egy kvóta, hogy minden osztálynak legalább egy nőt be kell választani, maguk a nők tiltakoznak ellene, ne azért válasszuk meg, mert nő, hanem hogyha egy nő és egy férfi egyenlő teljesítményt nyújt, akkor előbbi ne szenvedjen hátrányt. Nagyon óvatosan kell lenni, ne essünk át a ló túlsó oldalára, nehogy ilyen woke-os valamit csináljunk, mert az senkinek nem lesz jó. De sikerült valamennyire. Első évben jól működött, és egy kicsivel több nőt sikerült választani. De egyébként én ezt kiterjeszteném, nemcsak a nőkről van itt szó, hanem például van olyan eset is, hogy férfi neveli a gyereket, tehát a gyereknevelés miatt kiesett időt, meg egy csomó kedvezményt, azt nemtől függetlenül érdemes bevezetni, illetve be is vezetett az Akadémia. A pályázatoknál, a Bolyainál, például van egy korhatár, de aki igazolni tudja, hogy gyerekneveléssel töltött X évet, akkor az kaphat, mondjuk három vagy öt év kedvezményt, annyival később is beadhatja. Ezek apróságnak tűnnek, de egy-egy embernek az életében, pályafutásában nagyon fontosak lehetnek. Egyébként ennek a legfőbb szószólója a Fiatal Kutatók Akadémiája. Ők ebbe nagyon beleálltak és számít is a véleményük, keresztül is tudtak vinni ilyen változásokat.

Az elmúlt években meglehetősen sok támadás érte az Akadémiát, még le is sztálinistázták. Ez rontott az Akadémia megítélésén, vagy pont fordítva: erősített az Akadémia megítélésén? Hogy élte meg?

Nem rontott jelentősen, de nem is erősítette, nyilván. Készített a mostani vezetőség egy felmérést néhány hónappal ezelőtt, és abban is a Magyar Tudományos Akadémia a legnagyobb közbizalmat élvező intézmény. Ezek a támadások sokfélék lehetnek. Tavaly mintha egy koordinált támadás indult volna az Akadémia ellen, aztán utána mintha elcsendesedett volna, a választások közeledtével. Az nem sok jót ígért volna különben az Akadémia jövője szempontjából, hogyha marad az előző kormány. Ez egy érdekes dolog különben, én ennek ellenére elvállaltam az elnökjelöltséget.

Nem lehetett tudni, hogy végződik a szavazás.

Igen, tehát valószínűleg sokan nem tolongtak a vezetői helyekért, mert hogyha ilyen borúsak a kilátások, akkor nem nagy öröm vezetőnek lenni. Most én úgy gondolom, hogy szerencsésen alakultak a dolgok, tehát az Akadémia közgyűlésén ott volt a leendő miniszterelnök, elmondta, hogy minden tekintetben támogatni fogják a magyar tudományt, az Akadémiát is fontosnak tartják, ennek persze mindenki nagyon örül. Szerintünk is nagyon fontos, tehát nemcsak azért örülünk ennek a támogatásnak önmagáért, merthogy az Akadémia ilyen nagy, tekintélyes szervezet és ennek örülünk, hanem azért, mert úgy érezzük, hogy ez fontos az egész országnak.

Akkor fog kiderülni, hogy mennyire komoly a szándék, amikor látják a jövő évi költségvetést? Az sokat el fog mondani.

Az sokat el fog mondani, de nem a pénz minden. Visszatérve ezekre a támadásokra, ott vannak olyan emberek, akik nem feltétlenül ártó szándékkal sztálinistázzák az Akadémiát, hanem valamiért úgy érzik, hogy vannak megőrzött funkciók, az MTA doktora meg hasonlók, ezek idejétmúltak vagy belterjességet eredményeznek. Ezeket én rettentő rossz jelzőknek tartom, pláne a sztálinistát, azt ki nem állhatom. Manapság nem él senki annak a kornak az akadémikusai közül, az egy teljesen más világ volt. Ha bemegy az ember a székházba, nem ezt érzi. Lehet, hogy van egy-két ember, aki valamiért így fogja föl, de a többség biztos, hogy nem. Bemegyünk oda, s nem a Sztálin jut eszébe az embernek, hanem Arany János, meg Kodály Zoltán, meg Szentágothai János, s még sorolhatnám. Ott van a szellemük. Én nagyon szeretek az Akadémiára járni. Most elég sokat fogok, de korábban is nagyon szerettem oda járni, mert élmény, például, egy közgyűlés szünetében, a kávézásnál összetalálkozni emberekkel, akiket nagyra becsülök, mert saját szakmájukban, tudományukban, szaktekintélyek, mindig érdekes dolgokat tudnak mondani. Tegnap délután például Krasznahorkai László volt a vendége az Akadémiának. Az Akadémia előtt elhelyeztek egy követ, van egy ilyen idővonal.

Van Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, csak kevesebb szó esett róla az elmúlt évtizedben.

Igen, mert ők nincsenek annyira támogatva, nekik nem nagyon van pénzük. Ugye a Magyar Tudományos Akadémia társult szervezete. Krasznahorkai László is a Széchenyi Akadémia tagja, Kertész Imre is a tagja volt, az elnöke volt Maurer Dóra, aki nemrég hunyt el. Mostani elnöke Ferencz Győző is irodalmár. Tegnap ő nyitotta meg ezt az egész programot. Fantasztikus zenészek, irodalmárok, képzőművészek vannak a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiában. Az egy szerencsétlen dolog, hogy két művészeti akadémia is van Magyarországon, ez így alakult, de remélem, valahogy békességben lesznek, bár ez nem az én asztalom. A Széchenyi Irodalmi Művészeti Akadémia hozzánk társult szervezet, de önálló.

Elnök úr, a saját elnöki habitusáról döntött már? Mert Lovász elnök úr, Freund elnök úr is ugyan eltérő habitussal, de erőteljesen védte a Magyar Tudományos Akadémia érdekeit. A kormány erőteljes érdekérvényesítő képességével szemben kívülről is úgy látszott, hogy egy tárgyalásra sem mennek feltartott kézzel. Ha jönnek a konfliktusok, mert lehet, hogy jönnek, akkor önnek mi lesz az elnöki habitusa?

Ugyanez. Benne voltam az elnökségben annak idején, amikor ezek a támadások jöttek, két hároméves ciklusban voltam választott elnökségi tag. Ott ültem azon a vezetői kollégiumi értekezleten, amikor megjött például az az e-mail, amiben az volt, hogy 54 perce van az Akadémiának, hogy véleményezze azt a törvényt, ami elveszi a kutatóintézetek pénzét. Én azt hiszem, hogy mindig is következetesen képviseltem az Akadémia érdekét, tehát ott is a megszólalásaimban, inkább még a radikálisabbak közé tartoztam. De egyébként ez nem olyan nehéz dolog, nem kell ehhez, mit tudom én, forradalmárnak lenni vagy kurucnak, vagy valami ilyesminek. A kutatóknak megvan a maguk értékrendje. Most egy kis kitérő, hogy miért jó az Akadémia. Az egész magyar műveltség szempontjából nagyon fontos. A felsőoktatás szempontjából nagyon fontos. Az, hogy legyen kutatás, legyen egy összehangolt szervezet, amelyik segíti ezt az alapkutatást, az rendkívül fontos ahhoz, hogy az egyetemen olyan emberek oktassanak, akik a legmodernebb dolgokkal tisztában vannak, akik a külföldi új felfedezéseket hazahozzák, hogy az egyetemen tanuló diákok ezt közvetlenül észlelhessék és így tanulhassanak. Erről kevés szó esik. Kollár László mostani főtitkár úr szokta hangsúlyozni ezt, hogy ez egy nagyon értékes dolog. Ez megint olyan, ami áttételesen látszik csak. De térjünk vissza arra, hogy milyen habitusom lenne. Nem vagyok harcias ember különben, mondhatnám, hogy régebben konfliktuskerülőnek tartottam magam, de ilyen helyzetekben van egy pont, amikor az ember nem megy tovább. Biztos, hogy lesznek konfliktusok, akárki is van kormányon. Most úgy tűnik, minden együtt áll, jó lesz minden, de hogyha a tudomány érdekei sérülnek, akkor mi ugyanúgy ki fogunk állni.

Geológusnak lehet maradni, ha valaki a Tudományos Akadémia elnöke? Olvastam egy önnel készült interjúban, hogy azért szeretett volna geológus lenni, mert sokat lehet a terepen lenni, aztán mikroszkóp mellett töltötte az első néhány évet.

Sőt, negyven évet szinte. Hát nem. Ez egy teljes munkaidős feladat, ezt nem lehet mellékesen csinálni. Ideális esetben azt tudom elképzelni, de ez majd kialakul, hogy mondjuk a hét öt napjából egyet, vagy legalább egy fél napot tudok foglalkozni a kutatócsoportom munkájával, kutatással. Ezt azért is fontosnak tartom, hogy ne szakadjak el teljesen. Olyan gyorsan változik minden, hogy a három év végére már fogalmam nem lenne, hogy mi van a tudományban. Ez ahhoz is fontos, hogy mint akadémiai elnök jól funkcionáljak, hogy valamennyire benne legyek, így próbálom majd rendezni az életemet. Amúgy persze nagyon sajnálom, mert van egy nagyon szép laborunk Veszprémben, csak nyolc éve épült, ott van egy elektromikroszkóp, nagyszerű, kedves munkatársaim vannak, szeretem azt a munkát nagyon. Nem akarok itt áldozatnak tűnni, de azért ez egy áldozat is. Persze, hogy ennek a 200 éves intézménynek én vagyok az elnöke, az egy fantasztikus érzés. Azért érdemes ezt az áldozatot meghozni.