Gyomrunk összeszorul, lábunk remegni kezd, tenyerünk izzad, butaságokat beszélünk és a szívünk tényleg majd kiugrik a helyéből – igen, ez van, amikor meglátjuk a kedvest. De mi is történik ilyenkor tulajdonképpen?

A szerelem, mint olyan, nem a szívben rejtezik. Ugyan a kutatók még 1991-ben 40 ezer olyan sejtet fedeztek fel a szívben, amelyek nagyban hasonlítottak az idegsejtekhez. Ezek a szívsejtek képesek voltak emlékeket megőrizni, és az agytól függetlenül működtek. Mégis: bármennyire kiábrándító is, a mellkasunkban lüktető élénkvörös maroknyi szerv bizony nem több biológiai motornál, a szerelem helye a fejben van.

Jelez, hogy biztosak lehessünk

A szív valójában csak a szerelem ártatlan szenvedője. Mert tényleg azt érezzük, hogy majd kiugrik a helyéből, de ez egyszerű fizikai tünete az izgalmi állapotnak, amit ilyenkor történetesen a szeretett személy látványa, hangja, illata okoz. A szív valóban szaporábban ver: azt ugyanis, hogy a szív milyen gyorsan ver, és milyen erősen húzódik össze, többek között a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer szabályozza. Amikor a szív gyorsan ver, a szimpatikus rendszer az aktívabb”- mondja prof. dr. Tóth Kálmán, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke.

A szívünk tehát legfeljebb reagál, fizikai tüneteket produkál, de bármennyire kiábrándító is: nem érez.

Nem is biztos, hogy jó a szívnek

"Az idegsejtek döntően az agyban és a gerincvelőben vannak, ezek nyúlványai eljutnak a szívünkbe is. Tehát az izgalom okozta idegrendszeri reakciók így kerülnek ide, ennek következtében ver hevesebben a szív és tartja ebben a felfokozott állapotban a szervezetet" – folytatja a kardiológus, aki ugyan igyekszik megnyugtatni mindenkit, de azt azért hangsúlyozza: bizony a beteg szívnek nem biztos, hogy jót tesz a túlzott izgalom.

Az emberiség számos gondolkodója törte már a fejét a szerelem mikéntjén, még többen a hogyanján. Ennek egy része máig is rejtély, de a tudósok szerint mindent vissza lehet vezetni egyszerű kémiára. Akkor mi is zajlik ilyenkor a testünkben?

A csókindító és a macsó hormon

A dopamin felelős az agyban a kellemes érzések kiváltásáért. Amikor szerelembe esünk, ez az anyag szabadul fel, amitől energikusnak és felajzottnak érzi magát az ember. Ez okozza a nagyon célirányos viselkedést, melyet valamennyien jól ismerhetünk: amikor semmi sem számít, csak az új partner. A dopamin jelen lehet a szerelem korai szakaszában, de hosszútávon is a szervezetben.

A másik jelentős kémiai anyag az oxytocin, amely nyugtató hatással van a szerelmesekre, és az intimitás kialakításában is nagy szerepe van: az érintés, az ölelés, a csók "elindítója".

Bár a tesztoszteront főként a "macsó hormonként" emlegetik, ez segít mindkét nemnek "tűzbe jönni".

Pillangók a gyomorban

A szerelem még egy lehetséges "összetevője" a noradrenalin, melyet még mindig tanulmányoznak. Ez a stressz hormon növeli a pulzusszámot, emiatt érezzük magunkat forrónak és idegesnek, amikor a nekünk tetsző személy megjelenik. Ez felelős a "pillangók-érzésért" a gyomorban, de az izzadt tenyérért, a szájszárazságért és azért is, hogy hirtelen "nem jutnak eszünkbe a szavak".

Kutatók szerint a szerelem szorosan összefügg az agyban található természetes stimulánsok mennyiségével. Ha valaki szerelmes lesz, az agyban található dopamin és norefedrin szint megemelkedik. A stimulánsok jelenlétével és magas értékével magyarázható, hogy a szerelmes ember étvágytalan, gyakran aludni is nehezen tud. A kemikáliák ereje olykor igen elképesztő dolgokra veheti rá az embert, de ezt mindenki tudja, aki volt már szerelmes.

• Valentin eredetileg a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziával élők védőszentje.
• Világszerte, de főleg az angolszász országokban február 14.-én tartják a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét.
• Magyarországon az 1990-es évektől kezdődően vált ismertté és népszerűvé.