A Közép-Ázsiában húzódó Tien-San hegység 15 ezer négyzetkilométeres gleccsere látja el vízzel a mélyebben fekvő országokat, például Kirgizisztánt, Üzbegisztánt, Türkmenisztánt és Észak-Kínát.

Nyáron a gleccser az ivóvíz és öntözővíz egyetlen forrása - emlékeztetett Annina Sorg, a Genfi és Berni Egyetem környezetkutatója. A jég azonban olyan gyorsan olvad, mint a svájci Alpokban. A gleccserolvadás befolyásolja a rendelkezésre álló víz mennyiségét és évszakonkénti eloszlását - írják a szakértők a Nature Climate Change című szaklapban.

A kutatók az ACQWA európai projekt keretében elemezték a klímára, gleccserek olvadására és vízhozamára vonatkozó adatokat. A vizsgálatból kiderült, hogy a klímaváltozás következtében még olyan sok a téli csapadék, hogy átmenetileg kompenzálja a gleccserolvadás miatti hiányt.

Viszont ha az ENSZ előzetes becslései beigazolódnak, a régióban a nyári eső mennyisége 4-8 százalékkal csökkenni fog, így 2050-től jelentősen csökkent vízhozamra kell számítani. Ennek eredményeképpen olyan ökológiai problémák keletkeznek, mint az öntözések miatt az Aral-tó kiszáradása, illetve az árvízkatasztrófák lehetőségének megnövekedése - figyelmeztetnek a szakértők.

Politikai következményei is lehetnek a változásoknak: már ma is vitáznak az egyes országok a duzzasztógátak vízhozamáért. "A nyári vízhiány megkérdőjelezheti az egész régió mezőgazdasági rendszerét, ami a Szovjetunió összeomlása óta létező feszült helyzet kiéleződéséhez vezethet" - vélik a tudósok.