A tettes tudományos neve Dendropoma maximum. A Francia Polinéziában vizsgált korallfajok közül egyesek növekedését akár 80 százalékkal is vissza tudja vetni, megfelezve túlélési esélyeiket. Nehezíti a helyzetet, hogy a csiga több korallfajon is képes megtelepedni - írták az új-zélandi Victoria Egyetem tengerbiológusai a Biology Letters című folyóiratban.

A puhatestű egyenetlen alakú házát rögzíti a korallokhoz, táplálékát a vízből szerzi nyálkaháló segítségével. A problémát az okozza, hogy egyes korallzátonyokon jelentősen megnőtt az utóbbi időszakban a Dendropoma-sűrűség, a Vörös-tenger északi részén például két és félszeresére az elmúlt tíz évben.

A csiga elszaporodásának fő oka valószínűleg a tápanyagok - köztük a nitrát és a foszfát - fokozott kibocsátása a tengerekbe. Ez a korallzátonyok feletti vízoszlopban megnöveli a szerves anyag koncentrációját, amelyből a szűrögető élőlények, így a Dendropoma maximum is jócskán hasznot húznak.

A jelenség rávilágít arra, hogy hányféle különböző tényező hat az összetett korallzátonyok életközösségeire. A Dendropoma előidézte kár a korallevő töviskoronás tengeri csillagéhoz képest lassú folyamat eredménye, és egyértelműen a romló vízminőséggel hozható összefüggésbe.