Lezárult az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nemzetközi kooperatív teljesítményellenőrzés keretében végzett ellenőrzése, amelynek során a 2017-2022. évekre vonatkozóan ellenőrizte a hazai ivóvíz-gazdálkodás fenntarthatóságát, a vízgazdálkodást meghatározó stratégiák megfelelőségét (a teljes jelentés itt megtekinthető, alább a főbb megállapításaiból válogattunk).
Az ellenőrzés alapján az ÁSZ megállapította, hogy a vízhez mint közszolgáltatáshoz való hozzáférés társadalmi egyenlőtlenségei csökkentek,
a háztartások közel felének (47,8 százalék) a biztonságos és megfizethető víziközmű-szolgáltatásokhoz való hozzáférése javult.
Ugyanakkor a vízdíjak rendszere kockázatot jelentett az ágazat pénzügyileg, műszakilag fenntartható működésére, továbbá nem ösztönözte a fogyasztókat a takarékos, fenntartható vízhasználatra.
Az ellenőrzött időszak alatt a biztonságosan kezelt, folyamatosan ellenőrzött ivóvizet használó háztartások aránya 0,5 százalékkal növekedett. A szolgáltatott víz megfelelő minőségének biztosítása érdekében végrehajtott KEHOP13 projektek eredményesek voltak, ezáltal hozzájárultak a hazai és a nemzetközi, a lakosság biztonságos ivóvízhez való hozzáférését jelentő célkitűzésekhez.
A 2017-2022-es időszakban a szolgáltatók esetében csökkenő mértékben fordult elő, hogy a víz minősége nem felelt meg az előírásoknak, az uniós irányelv által előírt paramétereknek. Az ivóvízellátás céljára rendelkezésre álló felszín alatti vízkészletek nem minden esetben feleltek meg az EU irányelvben előírt vízminőségi határértékeknek. Az ivóvízminőség javító programnak köszönhetően
- az elsődleges vízbázis-szennyezettség eredetű arzén, bór, fluorid, ammónium paraméterekkel jellemzett vízminőségi kockázat csökkent, illetve megszűnt,
- azonban a másodlagos vízminőség szennyezettség (az elöregedett rendszerekben, és a vízkezelés műszaki-technikai problémái következtében keletkező szennyeződések) aránya emelkedést mutatott.
Mindazonáltal az ivóvízminőség-javító programok keretében történt fejlesztések lehetőséget adtak a korábban ellátatlan területek bekapcsolására a közműves hálózatba, illetve nem megfelelő vízminőségű egyedi kutak kiváltására is.
A fentieket részletezve, a települések ivóvízminősége alapján az áll a jelentésben, hogy
tartós regionális problémák mutatkoztak az eredmények szerint az Észak-alföldi, Dél-alföldi, valamint a Dél-dunántúli régiókban.
Továbbá megállapították, hogy az ellenőrzött időszak alatt a biztonságos ivóvízhez jutás feltételei országosan romlottak, csak a közép-magyarországi régióban csökkent jelentősebben a kifogásolt minőségű ivóvízzel ellátott települések száma.
Az Észak-magyarországi és a Nyugat-dunántúli régiókban csak 2021-re következett be minőségromlás. A problémás, kifogásolt ivóvízzel-ellátott települések száma az időszak alatt mintegy harmadával, 943 darabról, 1271-re, (34,8 százalékkal) emelkedett. A népesség adatok alapján 2021-ben kifogásolt minőségű ivóvíz-ellátás a lakosság 28,4 százalékát, mintegy 2 750 ezer embert érintette (2017-ben 25,7 százalék volt ez az arány). A paraméterek alapján a vízminőség kémiai vagy biológiai vagy a vízkezeléshez kapcsolódó víztechnológiai problémái azonosíthatók. Egy-egy településen több vízminőségi paraméter is kifogásolt lehetett.
2017. és 2021. között a kifogásolt víz minőségi problémák javítása érdekében Vízminőség-javító Programok indultak. A bázis évhez képest a vízminőségi paraméterek közül a vízbázis (geológiai okokra visszavezethető) eredetű kémiai paraméterek: arzén, bór, fluorid, nitrát, ammónium okozta problémák szinte minden régióban javultak, megoldódtak. Az NNGYK adatai alapján azonban a 2021. évre fokozott, 35 százalékos vízminőségromlás következett be. Ezeket a vízminőségi problémákat azonban nem a vízbázis kémiai szennyeződései okozták, hanem a víziközmű-hálózat műszaki minőségéhez, a vízkezeléshez kapcsolódó másodlagos vízminőség-romlás okozta. Az ivóvízelosztó hálózatban megjelenő biológiai szennyeződések, coliform baktériumok mellett ugyanezen adatok alapján jelentős volt még a vízkezeléshez kapcsolódó ivóvízminőség problémák jelentkezése is.
Másodlagos, vízkezeléséhez kapcsolódó fokozódó vízminőségi gondokat mutat, az Észak-magyarországi Észak-alföldi és a Nyugat-dunántúli régióban megemelkedett biológiai indikátorok kifogásolt száma.
A Dél-alföldi régió vízminősége mind a kémia, mind a biológiai paraméterek alapján kedvező elmozdulást mutatott.
Azt is feltárta az ÁSZ, hogy
a kitermelt vízmennyiség egynegyedét jelentette a nem számlázott vízmennyiség, amelynek a becsült értéke évente meghaladta a 17 milliárd forintot.
A vízveszteség kialakulásának számos összetevője közül az egyik az, hogy a rekonstrukciók elmaradása miatt növekszik az eszközök elhasználódása.
A MEKH és a víziközműszolgáltatók adatszolgáltatása alapján a közműhálózatba betáplált vízmennyiség és a valós vízveszteség aránya 2017. és 2022. között 22,7-ről 20,5 százalékra csökkent. Ehhez hozzáadva a látszólagos vízveszteséget, ami a mérési pontatlanságokból, illegális vízhasználatból származik és a nem számlázott engedélyezett ívóvíz (közkutak, tűzcsapok) fogyasztását, az összes vízveszteség 25,5-ről 22,9 százalékra változott. (Az eltérő adatgyűjtések miatt itt nincs pontos érték.)
Javasolt felülvizsgálni a használati díj szerkezetét és mértékét az ÁSZ szerint
Kiderül továbbá a megállapításokból, hogy forráshiányosak a víziközműcégek. A felújítások egy részének forrását a – 2015. júliusa óta rögzített mértékű, a szükségesnél kevesebb rekonstrukciót biztosító – fizetett használati díj képezte, amelyet a közműszolgáltató társaságok tulajdonosainak támogatásai, illetve a központi költségvetés egészítettek ki. A víziközmű-közszolgáltatást végző gazdasági társaságok üzemi-üzleti eredménye romlott, a társaságok veszteségeinek csökkentéséhez mind magasabb tulajdonosi támogatásra és hozzájárulásra volt szükség.
A vezeték-hálózat állapotával összefüggésben megelőző intézkedések megtételére korlátozottan volt lehetőség, a megtett intézkedések a konkrét hibák, és kapcsolódó következmények megszüntetésére irányultak.
"Az alkalmazott árpolitika következtében a közszolgáltatáshoz való hozzáférés társadalmi egyenlőtlenségei csökkentek, azonban a vízdíjak rendszere nem ösztönözte a fogyasztókat a takarékos, fenntartható ivóvízfogyasztásra, az ágazat hosszú távon fenntartható pénzügyi és műszaki működését veszélyeztette.
A lakosság biztonságos és megfizethető ivóvízzel való ellátása a jelenlegi formájában hosszú távon nem fenntartható"
- fogalmaz a jelentés.
Mint írják, a hazai ivóvízfogyasztás, azon belül az egy főre jutó lakossági vízfogyasztás rezsicsökkentés óta bekövetkezett 15,9 százalékos emelkedése rámutat az alkalmazott árpolitika hosszú távú fenntarthatatlanságára.
Azt is írták, hogy a vízszolgáltatóknak nem volt jogszabályi kötelezettségük arra irányulóan, hogy ügyfeleik körében népszerűsítsék a vízkészletek hatékony felhasználását, de vízvédelmi, vízhasználathoz kapcsolódó szemléletformáló tevékenységet végeztek. Ezzel összefüggésben az ÁSZ további szemléletformáló eszközök alkalmazását tartja szükségesnek.
Összességében megállapítható a jelentés szerint, hogy az ágazat hosszú távon fenntartható működését az árpolitika mellett a fiskális politika, a központi befizetések rendszere is alapvetően meghatározta, mivel a fogyasztók által fizetett díjak mintegy harmada a központi bevételek részeként realizálódott. Az ágazat fokozódó finanszírozási igénye miatt az ágazatnak juttatott állami támogatások, visszatérítések nagysága csak részben tudta mindezt ellensúlyozni.
A változatlan mértékű használati díj fizetések során keletkező fejlesztési források bővítése érdekében
az ellenőrzés álláspontja szerint szükséges a használati díj szerkezetének, elemeinek és mértékének szabályozás útján történő meghatározása,
javasolták.
Az ÁSZ megállapította, hogy az intézményrendszer a feladatok és a felelősségek szerint széttagolt, a konkrét feladatok megtervezésében és megvalósításában az integrált szemlélet nem tud kellő mértékben érvényesülni. A stratégiai célok megvalósításának akadálya az átfogó, stratégiai szintű koordináció, valamint a döntéshozatali folyamatok integrált adatbázisokkal való támogatásának hiánya.
A megállapítások alapján az ÁSZ számos javaslatot fogalmazott meg a stratégiai koordinációra, a közműrendszer megújítására vonatkozó közép és hosszútávú költségkalkuláció elkészítésére, valamint a fenntartható vízhasználat további ösztönzésére.