Méhes Tímea főtörzsőrmester, a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság nyomozója társával, Nagy Sándor Gergely főtörzsőrmester, nyomozóval látott el szolgálatot november 21-én este, amikor bejelentés érkezett, hogy egy fiatal nő le akar ugrani a Petőfi hídról.

„Éppen a közelben jártunk, ezért a híd felé kanyarodtunk a szolgálati gépkocsival – idézte fel a főtörzsőrmester Zsaru Magazinnak. – A személyleírás alapján a nő hosszú, fekete kabátot és farmert viselt, valamint festett haja volt. Meg is pillantottunk a hídon valakit, akinek az öltözéke megegyezett a leírtakkal, és a vizet nézte, de a haját és az arcát nem lehetett látni, mert a kapucni eltakarta. Megbeszéltük a társammal, hogy megfordulunk az autóval, és amint egy vonalba érünk vele, én kiugrom a kocsiból, odamegyek, és visszahúzom. Akkor már lekapcsoltuk a megkülönböztető fény- és hangjelzést, mert tartottunk tőle, hogy ha meglátja a rendőrautót, azonnal leugrik a hídról. Ez volt az első alkalom, amikor ilyen mentésben vettem részt, és egyfolytában az járt a fejemben: »Nehogy leugorjon! Csak ne az én kezem között haljon meg!« A nő háttal állt nekünk. Ahogy mellé értünk a kocsival, kiugrottam, odaszaladtam hozzá, majd átléptem a korláton.

Az ösztöneim vezettek, egyszerűen csak átöleltem, ahogy az ember egy rég nem látott ismerősét öleli magához. Ekkor rám nézett, és visszaölelt, majd zokogni kezdett.

Néhány percig álltunk így összeölelkezve. Tudtam, hogy szüksége van valakire, és megnyugtatja, hogy érzi, nincs egyedül. Közben beszéltem hozzá, nyugtattam, hogy nem lesz semmi baj, és szép lassan megnyugodott. Ekkor javasoltam neki, hogy menjünk egy kicsit hátrébb a korláttól, az autóhoz.”

Kollégája közben hívta a mentőt, sőt a vízirendőrök is kivonultak, de szerencsére rájuk már nem volt szükség. A nő elmondta, attól félt, hogy nem láthatja többé a kisfiát, ezért fordult meg fejében ez a döntés.