Az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója azt mondta, sajnálatos módon egymást követik a rendkívüli események a világban, és emberi ésszel senki sem számított arra, hogy a háborúknak ilyen súlyos következményei lesznek, mint ahogy arra sem, hogy az ukrajnai konfliktus ennyire elhúzódik. Nemcsak Magyarországon, szinte a világon mindenhol komoly válságot idézett elő a kialakult helyzet, a legnagyobb gondokat pedig az infláció okozta. Lehel László hozzátette: számos területen nagyon komoly kérdéseket, aggályokat vetett fel az előállt szituáció. Az Ökumenikus Segélyszervezet működésével kapcsolatban például nagy aggodalom bontakozott ki amiatt, hogy ilyen körülmények között miként tudják fenntartani az 50 intézményből álló hálózatukat, hogyan lehet megtartani a munkatársakat. Az elszálló rezsiköltségek a szervezet számára is megterhelőek voltak, komoly átszervezésekre és újragondolásra volt szükség.

Küzdelmes időszakon van túl a karitatív szervezet, amely a széles támogatói kör segítségével, támogatásával sikeresen átvészelte a legnehezebb hónapokat.

Az Ökumenikus Segélyszervezet létrehozott egy úgynevezett folytatási alapot is, amelyből ki tudták egészíteni a plusz költségeket, ki tudták fizetni a számlákat.

Az alapba számos cég is utalt komoly összegeket. Ennek a lépésnek, valamint a támogatásoknak köszönhetően semmilyen szolgáltatásukat nem kellett megszüntetniük, valamennyi intézményük folytathatta működését. „Minden ugyanazon a szinten folytatódhatott, ahogy azelőtt ment, és ezért mi nagyon hálásak vagyunk, mert rendkívül fontos, hogy egy ilyen időszakban ne csukja be az ajtaját vagy ne csökkentse a tevékenységét egy ilyen segélyszervezet” – fejtegette Lehel László.

Szó sem lehetett semmilyen bezárásról

Márpedig minden egyes szolgáltatásuk nélkülözhetetlen. Egy segélyszervezet ugyanis nem mondhatja azt egy menedéket vagy lakhelyet kereső családnak, hogy nem tudja kifizetni a gázszámlát, így nem tudja fogadni az otthontalan embereket. Szintén nem lehet csak úgy, egyik napról a másikra felfüggeszteni az érintett gyermekek számára elindított felzárkóztató és fejlesztő foglalkozásokat, mert akkor Lehel László szerint értelmét veszti a munkájuk és minden invesztálás a segélyszervezet részéről. „Egyszerűen nem lehetett azt megtenni, hogy bármit is bezárjunk” – fogalmazott a szervezet elnök-igazgatója.

Huszonkét hónapja zajlik az ukrajnai háború, amely mára egy befagyott fegyveres konfliktussá vált. Lehel László azt mondta, a kezdetben azt gondolták, talán néhány hónapig tartanak a harcok, de csalatkozniuk kellett, az ott élő embereknek, valamint a menekülteknek pedig folyamatosan segítségre, támogatására van szükségük. Mint fogalmazott, az amit ők tesznek, a jelen helyzetben „csak sovány vigasz, bizonyos értelemben egy pici gyógyír”. Többek között az Ökumenikus Segélyszervezet közreműködésének köszönhetően tűzifához vagy éppen kályhához juthatnak az érintett családok, a menekülni kényszerülők számára átmeneti szálláshelyet biztosítanak. Lehel László kiemelte, hogy nagyon sok ilyen menedékhelyet újítottak fel vagy rendeztek be Kárpátalján, Beregszászon, valamint Mikolajiv, Herszon és Odessza megyében is.

Az Ökumenikus Segélyszervezetnek Beregszászon egy állandó irodája is van, amit folyamatosan bővítettek az elmúlt időszakban, de már jelen vannak Kijevben, Dnyipropetrovszkban és Lembergben is.

„Nagyon támogató, befogadó a helyi politika és a helyi közigazgatás. Ez egy óriási dolog, mert különben nagyon nehéz lenne dolgozni”

– magyarázta Lehel László.

Új célok a felzárkóztatásban

Az Ökumenikus Segélyszervezet elnöke arról is beszélt, hogy várakozásaik szerint a következő időszakban egyre több szó esik majd a digitalizációról, amely köré számos új programjuk szerveződhet a közeljövőben. Ők is megkerestek szakembereket, szakértőket, akikkel közösen elkezdtek gondolkodni azon, miként lehetne elérni, hogy a társadalom mély rétegeiben élők is bekapcsolódhassanak valamilyen módon a digitalizációba. Hozzátette: ezzel a kérdéssel mindenképpen kell kezdeni valamit, mert ha elmarad, tovább nő a szakadék az egyes társadalmi rétegek között, még nagyobbak lesznek az egyenlőtlenségek.

Az Ökumenikus Segélyszervezet az elmúlt időszakban több mint háromezer érintett gyermeknek szervezett fejlesztő táborokat a digitalizációhoz kapcsolódóan, de Lehel László tájékoztatása szerint még többekhez szeretnének eljutni. „Ez egy olyan új területe a tevékenységünknek, amely nagyon leköti a hazai munkánkat” – mondta.

Értelmet adni a nehéz sorsú emberek életének

A másik „örök témájuk” a munkahelyteremtés. Kiemelte, hogy ma már egyre több üzletben, boltban lehet találkozni különböző segélyszervezetek termékeivel. A többi között a szociális gazdaságban megtermelt lekvárok, sajtok és több más termék kerül a polcokra, amelyekkel tulajdonképpen munkahelyeket hoznak létre ezek a szervezetek.

A Somogy vármegyei Kastélyosdombón például korszerű körülmények között sajtkészítés zajlik, és nagyon sokan kapkodnak a tejtermék után.

Az Ökumenikus Segélyszervezet szociális gazdaságaiban gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak. „Ezeken a helyeken érték képződik, embereket tudunk alkalmazni. Egy picit átrajzolódott a kép. A segélyszervezeti munkánk már nemcsak a gyűjtésre, az adományozásra koncentrálódik, hanem átkerült a súlypont arra, hogy miként tudunk minél értelmesebben segíteni. A legértelmesebb segítség pedig az, ha a munkaképeseknek munkát adunk” – részletezte Lehel László.

Úgy gondolja, ezek a szociális gazdaságok jelenleg még nem tudnak megállni a saját lábukon a piacon, az Ökumenikus Segélyszervezet „testének” mindig ott kell lennie mögöttük. Mint mondta, a piacgazdaságban való állandó és haszonnal is járó jelenlét jelentős marketingtevékenységet igényel. Ez akkor működhetne az ő esetükben, ha külső cégek beszállnának és segítenének nekik az értékesítésben, a marketingben. Megismételte, hogy a hangsúly most inkább a munkahelyteremtésen van. Szerinte nekik már az is nyereség, ha kihozzák nullszaldóra a termelést, illetve az azt követő kereskedelmi tevékenységüket. Úgy véli, az a fontos, hogy munkát adjanak azoknak az embereknek, akik eddig nehéz körülmények között éltek, az pedig már egy komoly előrelépés, ha ennek köszönhetően már „látják az értelmét az életüknek”.

„Ha nem dolgoznak, akkor minden ambíciónak vége van, és akkor jön az alkoholizmus, az önrombolás. A szociális gazdaságban végezhető munka egy jó példa.

Tudunk olyan sikertörténetekről, amikor egy-egy ilyen segélyszervezeti gazdaság meg tudott állni a saját lábán a piacon. Természetesen erre kell törekednünk nekünk is” – összegzett Lehel László.