A háború kirobbanásakor Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója "kicsit tétovázott", még nem akarta elhinni, hogy ez a borzalom megtörténik. "Már voltak előjelek, és aztán kénytelenek voltunk tudomásul venni" – mondta a szervezet elnök-igazgatója.

Az egyházi hátterű segélyszervezeteknek van egy nemzetközi szövetségük Genfben, ahová az európai és tengerentúli segélyszervezetek csatlakoznak. Miután a szövetség tudta, hogy a magyar ökumenikusok Beregszászon dolgoznak, és már Kijevbe is készültek, több segélyszervezet szeretett volna kapcsolódni hozzájuk. Nem akartak önálló segélyakciót indítani, hanem inkább anyagilag támogatták az Ökumenikus Segélyszervezet javaslatait.

A szervezet központját ezután "megszállták" a finnek, a svédek, a dánok, az angolok Budapesten, hetekig ott voltak, és még nem is utazhattak Ukrajnába, mert az tiltva volt nekik. Az első lépés az volt, hogy a nagy segélyakciót megszervezzék. Második lépésben gyorsan eldöntötték, hogy megnyitnak egy másik irodát Lembergben, mert látszott, hogy mindenki elmenekült Kijevből.

"Szükségünk volt arra, hogy egyértelműen és világosan mutassuk azt, hogy nemcsak Kárpátalján belül akarunk dolgozni, hanem ez egy olyan válság, ami egész Ukrajnát érinti.

A belső menekültek nagy száma Lemberg körül telepedett le, nem ment tovább Lengyelországba" – mondta Lehel László, hozzátéve, hogy sokan mentek Magyarország felé is, számottevő tömeg ellátásába kapcsolódtak be.

Kárpátalján belül a szervezet fontos döntést hozott azzal, hogy nem az egyéni segélyezés mellett döntött, hanem beazonosították azokat az intézményeket, ahová az ukrajnai menekültek érkezhettek. Egy négy fős csapat Kárpátalján végigjárta az erre alkalmas iskolákat, óvodákat, kultúrházakat, egy nap akár 6-8 ilyen helyet is megnéztek. Felmérték, mire van szükség, és megpróbálták a megfelelő segítséget biztosítani. Következő lépésként Kijevben létrehozták az irodájukat, azóta is ezen a három helyen dolgoznak.

Lehel László úgy gondolja,

Kárpátalján belül világos és értelmezhető döntés volt minden szervezet számára, hogy ők ezzel a területtel foglalkoznak, és számíthatnak rájuk.

A háború kezdete óta már több mint 500 nap eltelt, bizonyos területeken már az újjáépítésre fókuszálnak, amennyire ez lehetséges. Az újjáépítésre több példát is felsorolt Lehel László: Kijev megyében a magyar kormány segélyezésének köszönhetően több olyan objektumot rendbe tudtak tenni, ami a háborúban megsérült.

• A bucsai járásban létrehoznak egy konténer mentőállomást, egy egészségügyi körzeti orvosi rendelőt, és ehhez kapcsolódóan egy adminisztratív kormányablakot.
• Elkészült a borogyankai járás óvodája, és elkezdték a zahalci iskola felújítását, ahová 500-600 gyermek járhat majd.

Kárpátalja területén belül

• Nagyszőlősön egy kollégiumi épületet újítottak fel azért, hogy a járásban különböző helyen lévő, dolgozni kívánó, munkaképes menekültek számára megfelelő lakhatást biztosítsanak. Az elkészült épület több mint száz fő befogadására alkalmas, ami jelzi, hogy normalizálni kell a helyzetet.

Lehel László hozzátette: a menekültek nemcsak azért kerültek el, mert infrastrukturális beruházások történtek, hanem ez részben annak is köszönhető, hogy egyesek visszamentek, mások pedig továbbutaztak.

"Úgy látom, hogy Kárpátalján belül az az iszonyatos nyomás, ami jellemző volt az első időkben, megszűnt, és most már sokkal áttekinthetőbb a helyzet. Azelőtt, ha az ember bement Beregszász központjába, mindenütt emberek nyüzsögtek, mert tele volt menekültekkel. Most már nem egészen ez a helyzet. Bizonyos értelemben jó, más értelemben pedig nem jó jelzés, mert a háború még mindig tart" – mondta az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója.