"A börtön zaklatott világ" - mondta L. Molnár István börtönlelkész, a református börtönmisszió vezetője. Amikor bekerül az ember az utcáról a börtönbe, az nagyon nehéz életszakasz, mert amikor eltelik egy-két hónap, akkor kezd csak nyilvánvalóvá válni, hogy nincs menekvés. 

A börtönlelkész szerint

az első ítélet az az időpont, amikor először beletörődik a sorsába az elkövető.

Onnantól lehet számolni azzal, hogy igénye van valamilyen megoldásra, lelki egyensúlyra. Ekkor van lehetőség arra, hogy a lelkészhez forduljon, mert problémája van, és szeretné rendezni.

"Rendezni befelé önmagával, hogy nulláról elindulva végiggondolja az életét, és persze felfelé, mert ha van kapcsolata az élő Istennel, akkor az is jelenthet számára egy megoldást, egy utat. Ebben kell segítenie a lelkésznek. Mert ez az ember valahol tévedett, valahol elszámolta magát, valahol félreértette az életet, vagy nem vette komolyan" - mondta L. Molnár István.

A misszióvezető szerint van, aki a börtönben elcsendesedik, és ez kedvező állapot, mert ha magába száll, akkor végig kell gondolkodnia, hogy hol van és kik nincsenek mellette. Egyedül maradt, és ez motiválhatja arra, hogy elinduljon a tisztázás felé. Ekkor kérhet segítséget.

"Van lehetőség lelki gondozásra, vagy beszélgetésre, hogy merre akar menni. Mert nagyon sok a kerülőút még bent is. A bűn, büntetés, bűnhődés hármas fokozatát éli át, de a bűn mint olyan akkor válik csak érvényessé, ha tényleg felismeri, hogy az" - mondta L. Molnár István.

Az újrakezdésről, a társadalomba való visszatérésről pedig úgy fogalmazott: "A bűnbocsánat a legnehezebb, erről szól a Biblia, erről szól az isten: az embernek lehet és szabad újat kezdeni."