A magyar politika színpadán Kossuth az 1832-1836-os diétán, "a távollevők küldötteként" tűnt fel. Az országgyűlés berekesztése után a Törvényhatósági Tudósítások terjesztésébe fogott: a kézzel írott, úgymond barátai tájékoztatására szolgáló, a vármegyei törvényhozások munkáját bíráló hírmondó gyorsan a hivatalos, de cenzúrázott lapok konkurensévé vált. A fiatal ügyvéd azonban ezzel magára vonta Metternich kancellár haragját, aminek súlyos következményei lettek. 1837 májusában megvádolták a lapkiadásra vonatkozó törvény megsértésével, letartóztatták, majd - a vádakat egy "felforgató társaságban" való részvétellel tetézve - négyévi fegyházra ítélték. Szabadságát 1840-ben Deák Ferenc közbenjárására nyerte vissza, s nem sokkal később már egy újabb lap megindításába fogott, amelynek ezúttal már hatósági engedélye is volt. (Az engedélyt azért kapta meg, mert Metternich abban reménykedett, hogy a cenzúra révén kordában tudja tartani a "rebellis" magyart.)
A Pesti Hírlap első száma 1841. január 2-án került ki a nyomdából, Kossuth a szerkesztésen túl a cikkek írásában is oroszlánrészt vállalt. Sajtótörténeti újítása volt a vezércikk, a lap elején közölt írásaiban részletesen és közérthetően, sodró stílusban fejtette ki gondolatait a közéleti eseményekkel kapcsolatban, sürgette a reformokat és a polgári átalakulást, a társadalmi érdekegyesítést, próbálta megnyerni a közvéleményt. Legnagyobb kritikusa Széchenyi István lett, aki nemcsak Kossuth nézeteit, hanem újságírói "modorát" is keményen ostorozta. Szerinte abban rendszeresen előtűnt az a bizonyos "véres fonal", amely nem egyéb, mint a tulajdon gyűlöletessé tétele, a jómódú "felsőbbség" gyanúba hozása". Kelet népe című művében már személyesen Kossuthot bírálta, s felszólította: "Ne tovább, mert ez a forradalom útja!"
A háromhasábos elrendezésű lapban a vezércikket a Fővárosi újdonságok című rovat követte. A vidéki élet visszásságairól a Megyei napló és a Vidéki levéltárca rovat számolt be. Az 1843-44. évi diéta megnyitása után nagy terjedelmet kapott a lapban a pozsonyi értesüléseket közlő Országgyűlési Tudósítások. A Magyarországon kívüli hírekről a Külföldi naplóban lehetett olvasni, majd az Értekező című tárcarovat következett. Az utolsó oldalakon hivatalos közlemények és hirdetések szerepeltek.
A Pesti Hírlap első példányai még csak 60 előfizetőhöz jutottak el, de ez a szám három évvel később már 5100-ra emelkedett. Bécsben mindezt aggódva szemlélték, s mindent megtettek, hogy eltávolítsák Kossuthot az újság szerkesztőségéből. Ez végül úgy sikerült, hogy a lapot megjelentető (és a bécsi udvarral titokban kiváló kapcsolatokat ápoló) Landerer Lajos nyomdász nem adta meg Kossuthnak a megígért fizetésemelést, és mindenben kifogást keresett.
A csatározásokba belefáradt Kossuth 1844. június 30-án utolsó cikkében elbúcsúzott az olvasóktól, és otthagyta a lapot. A Pesti Hírlap a mérsékelt ellenzéki centralisták fóruma lett előbb Szalay László, majd Csengery Antal szerkesztésében, a vezércikkek többségét Eötvös József jegyezte. Népszerűségéből veszített ugyan a lap, de az 1848-as forradalomig a legnépszerűbb magyar sajtótermék maradt. A forradalom és szabadságharc idején (a sorszámozást 1848. március 15. után jelképesen újraindították) továbbra is mérsékelt irányvonalat vitt, májustól az addigi heti két szám helyett napilapként jelent meg. A Pestet megszálló osztrák főparancsnok, Windisch-Graetz tábornagy 1849 januárjában az újságot betiltotta, s bár Buda felszabadulása után, április végén újraindították, néhány hét múlva megszűnt.
Pesti Hírlap címmel az 1860-as évek közepén, majd 1878 és 1944 között is megjelent magyar napilap. 1992-től 1994-ig újból feltűnt a lappiacon, kinyilvánítottan a kossuthi hagyományok folytatásának szándékával.
Forsthoffer Ágnes éjjel 2-kor tiltakozásul otthagyta Németh Balázst




